DEAD TO THIS WORLD – Sacrifice MCD

Kiadó: Soulseller Records

Weboldal: myspace.com/deadtothisworld

Kiadás éve: 2011

Stílus: Thrash / Black Metal

Brief Sum: As it seems, after their debut, Iscariah’s band have decided to move towards a less agressive, more atmospheric soundscape. Unfortunately, it doesn’t fit the band well, or at least they couldn’t manage to capture the right atmosphere. It’s possible that they were busy to create the best sound for their music because, I admit, it’s perfect, much cleaner and stronger than it was on their debut. The best moment on the record is ‘Sacrifice’ which was written in their old style, it has the same power, it’s complex and the guitar riffs are really well-written. The rest of the songs have their moments but without capturing the right feeling, their slow pace makes them boring. Still a bit better than the average and I have still hope in Iscariah but they can do much better. It was nice to hear that good old Pentagram song with this perfect modern sound though.

Iscariah jelenlegi fő bandájának „First Strike Of Spiritual Renewance” című debütalbumát már górcső alá vettem korábban, és aki azt olvasta, emlékszik rá, hogy ahhoz a lemezhez úgy viszonyultam, hogy stílusában nem rossz, sőt, az album második fele kifejezetten magas színvonalú, de összességében nem egy olyan kiadvány, ami magában hordozza a kirobbanó siker lehetőségét. Ennek ellenére meglepődtem, hogy a sok ehhez hasonló vélemény mellett egy-egy fórumon szinte kultikus státuszba emelték már azt az albumot, mivel hogy tökéletesen sikerült megragadnia a régi irányvonalas black/thrash metal keveréket, ami igaz, viszont a számok egy része meglehetősen unalmas, ötlettelen volt. Ettől függetlenül egy debütalbumhoz képest teljesen rendben volt az az anyag, csak egy ilyen névtől, mint Iscariah, azért valahol többet várnánk. Azóta eltelt 4 év, és a csapat úgy döntött, hogy újra stúdiólemezzel jelentkezik, ezúttal egy 5 számos EP-vel, ami alapján még mindig nem igazán tudom hol elhelyezni a zenekart.

Amikor megláttam a fekete-fehér, old-schoolos borítót, arra gondoltam, hogy most egy sokkal nyersebb, agresszívabb, a stílus(ok) gyökereihez gyakrabban visszatérő zenét fogok hallani, amely részben bejött. A dalokban valóban változott az arány, a tisztán thrashes elemek száma csökkent, a modernebb jellegű riffelések, mint például ami a Goatpower-ben volt anno, teljesen eltűntek. A black metal riffek viszont ezzel párhuzamosan a modernebb, komplexebb vonalat követik, emiatt a tempó is jóval lassabb, kimértebb, blast-beateket is alig hallunk. A baj azonban nem a tempóval van, nem emiatt hiányzik az átütő erő a lemezből. Ha szétszedjük egyenként a dalokat, láthatjuk, hogy tele vannak pakolva jó riffekkel, de általában a szám első felében/kétharmadában ezeket ismétlik unásig, és csak a dalok végében történik valami olyan, amire felkapja a fejét az ember. A nyitó „Har Megiddo / Satans Storm” kiváló példa erre, hiszen ott a főverze ugyan jó hangulatú, de kismilliószor hallott már hasonlót az ember, az azt felvezető riff a kiállásokkal pedig kifejezetten idegesítő. Természetesen azért vannak a lemeznek érdekes momentumai, a debütalbum szellemében fogant, és annak a jobb pillanatait idéző címadó Sacrifice például kifejezetten jó lett, ahogy jó ötlet volt a kultikus chilei thrash/death metalos Pentagram zenekartól feldolgozni a The Malefice-t, ami ezzel az átirattal meglepő módon teljesen jól illeszkedik a többi dal közé. A záró „Altar Of Mahakali”-ban is jól eltaláltak a leadek, bár a végére a több perces ambientes lezárás felesleges és egyáltalán nem éri el a kívánt hatást. A hangzásról nem szólhatunk egy rossz szót sem, ha csak annyit nem, hogy túl jó lett, legalábbis ritkán hallok ennyire tisztán kivehető hangszereket, és jól, telten szóló lemezt. A nagylemezt legalábbis könnyedén körökkel veri, csak az a kérdés, hogy ez a „populárisabb” hangzás nem lehet-e annak az oka, hogy a lemezből nem érződik az az atmoszféra, ami a hasonló stílusú zenekaroknál.

A legnagyobb bajom ezzel a lemezzel az, hogy hullámzó a színvonala. A nyitótételt meg lehet szokni, és annak legalább megvan az a hangulata, amit a hasonló zenéknél szoktunk tapasztalni, de zeneileg gyenge és kissé erőltetett. A feldolgozás jó ötlet volt, bár a szám ebben a formájában nem annyira kiemelkedő, de jó meghallgatni ebben a változatban, a címadó pedig a lemez legjobb momentuma. A másik két dallal az a problémám, hogy akkor működnének, ha ez egy 8-10 számos nagylemez lenne, ahol ez a kettő dal átvezető vagy lezáró szerepet tölt be, de itt talán csak az utóbbi működik a benne hallható leadek miatt, egyébként pedig feleslegesen lassítja az EP-t. Érthető mindenesetre, hogy mit szerettek volna megvalósítani, és van ebben az irányban is lehetőség, de a debüthöz képest ez a kislemez mindenféleképpen visszalépés, még akkor is, ha a jó momentumok megmentik az anyagot a középszerűségtől.

Tracklist:

1. Har Megiddo / Satan’s Storm
2. Sacrifice
3. Death Courageous
4. The Malefice
5. Altar of Mahakali

Pontszám: 6.5

Kapcsolódó cikkek

Dead To This World Interjú

Morhguel

DEAD TO THIS WORLD – First Strike For Spiritual Renewance

Morhguel

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár