Kiadó: Metal Inquisition Records
Weboldal: myspace.com/spawndeadly
Kiadás éve: 2012
Stílus: Death metal
Brief Sum: The best, most effective, deadliest era revived by the second full length album of Tokyo’s quartet. Raw, clean and killer material cutting off every element unnecessary or alien to the genre. Not fresh and not trendy at all, that’s why we like it.
Amennyire az élet mesterségesen agyonbonyolított hétköznapjaiból szeretne kiszakadni az ember, hogy egyszerűbb, szinte vegetáló periódusokkal frissítse önmagát, ugyanígy a zenei repertoárban is jólesik olyan pillanatokat, de akár órákat átélni, amikor direktebb, letisztultabb, szinte csak ösztönből, csípőből előrántott szerzeményekkel találkozunk. Persze ennek ellenére azért – jelenesetben – mégsem egy laza, könnyed szórakozásról van szó.
Nem tudom, hányan vannak az olvasók között, akik már a 80’-as években hektoliter szám szívták magukba a heavy metal hol csillámporos, pitralonos, hol kénköves, dohos, de mégis éltető levegőjét. Nos, akkoriban minden egyszerűbb volt. Volt ez a zenekar, meg ez a stílus, meg amaz a banda és a semmihez sem hasonlítható egyediségük. Manapság már mindenki hasonlít valakire, sajnos még a klasszikus, régi nevek között is vannak, akik már a feltörekvő, új „csikókat” másolják inkább, semmint a saját úttörő szerepüket fényesítenék.
A death metal is fogalom volt. Emlékszem, amikor kijött az Obituary Slowly We Rot lemeze, azonnal ők lettek a világ legkeményebb, legbrutálisabb csapata. Nem csoda, mert amit a lemez tartalmazott azt tényleg a halál, de még inkább a rothadás volt. De nem hagyhatom ki az örök kedvenc, a Morbid Angel Altars Of Madness-ét, illetve a Death Scream Bloody Gore-ját sem. Ez volt A Death Metal. Mindenféle ’core nélkül, sem black, sem thrash nem szennyezte. Ó, azok az arany idők…
A japán Deadly Spawn ezekből az időkből merít. Egy időutazással felér a a Forced Into Atrocities végighallgatása. Akik ott voltak a klasszikusok születésénél, azoknak nosztalgikus érzéseket okoz. Pókhálós, poros, dohos, de karcos, színtiszta death metalról van itt szó, kérem szépen. A legjobb, leghatásosabb, a leghalálosabb időszakot eleveníti fel a tokiói négyes a második nagylemezükkel. Nyers, tiszta, gyilkos anyag, amely nélkülöz minden sallangot, stílus idegen elemet. Abszolút nem friss, nem trendi, de pont ezért jó.
Tsull, Jiro Ito, Yuga Takeda, Taiji Tomita igazi mesterei a hangszereiknek. Tsull hörgése pokoli, ha a szövegkönyvet nem kapom kézbe, gőzöm sincs, miről szólnak a dalok. De ezzel semmi gond nincs, nem power metal lemez pátyolgatása a célunk. Talán a dobok egy csöppet több teret kaphattak volna, akkor még jobban szólna az anyag, de egyébként sok panaszra így sem lehet okunk. Aki köp a modern, divatos dolgokra, és szívesen alámerül a vértől mocskos föld, a kegyetlen háború sújtotta világ által nyújtott perspektíva tanulmányozásába, úgy, hogy mindezeket autentikus death metalban tálalva kapja, nem foghat mellé a Forced Into Atrocities-szel.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Expected Attack
2. Forced Into Atrocities
3. Offensive Defense
4. Proceed To Death
5. Everlasting Resolution
6. Spirit Of The Departed
7. Annihilation
8. Nothingness