Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.facebook.com/deathangel
Kiadás éve: 2013
Stílus: Thrash Metal
Brief Sum: Death Angel hasn’t changed too much its formula since the last album. They pack an aggressive, riff-driven album full of excellent solos and vintage screams of Marc! What else do you need?! One of the best thrash records of 2013!
A 2004-es visszatérő lemezük óta már a negyedik albumot adja ki a kaliforniai thrash metal egyik nagy örege, a Death Angel. A Rob Cavestany vezette csapat így már termékenyebb a második felállással (illetve a harmadik, hiszen 4 éve lecserélődött a ritmusszekció), mint a 80-as évek alatt voltak. A lemezek minőségéről persze lehet vitatkozni, de azt szerintem mindenki elismeri, aki már látta a csapatot élőben, hogy a koncertteljesítményükre nem lehet panasz.
A Dream Calls For Blood igazából semmi újdonságot nem hoz a zenekar életébe (hatalmas meglepetésre a thrash metalt sem újítja meg), inkább csak megy tovább a Relentless Retribution útján. Egy közel 30 éves zenekarnál némi zenei útkeresés után ez talán szintén nem tartozik már a meglepetés vagy a csoda kategóriába. Szóval van itt minden, amit megszerettünk a Death Angelben, kemény riffek, trükkös tempók és dobolás, észveszejtő szólók és Mark Oseguada rikácsolása.
Persze azért időről időre megtöri valami a fentebb vázolt „monotonitást”. Az album dalainak majdnem fele például rendelkezik például akusztikus introval, ami hol jobb, hol rosszabb, de általában remekül felvezeti a hirtelen beköszönő arculcsapást egy kiváló thrash riff vagy szóló képében. Az album introjául szolgáló Left For Dead bevezetője is sejtelmes, vészjósló, jól vezeti elő az egész albumot. Szintén hasonlóan jó az Execution/Don’t Save Me első fele illetve a záró Territorial Instinct/Bloodlust progresszivitásba hajló tétele. Utóbbi szerencsére a némileg intelligensebb szövegekre vágyó rajongókat is kielégítheti. 🙂 Csak viccelek, senki ne várjon ettől a lemeztől költői magasságokat vagy sokrétű üzeneteket, ami a dalszövegeket illeti.
A szólókról már beszéltem egy kicsit, de higyjétek el, itt tényleg olyat halhattok, amit máshol nem sűrűn. Kiválóan összerakott, megkomponált szólókkal operál Rob és Ted Aguilar, becsületére válna a zenekarok 99,9%-ának, méltatlanul alulértékeltek még a műfajon belül is. Az már csak hab a tortán, hogy egyes dalokban két szólót is elrejtettek a filippínó srácok!
Említettem már, hogy nem sokban változtattak a bevált formulán, nemcsak a producer és a stúdió volt ugyanaz, mint az előző lemez esetén, de még a borítót is ugyanaz rajzolta a csapatnak! Mindenesetre én jó szívvel tudom ajánlani az albumot mindenkinek, aki szereti a minőségi (thrash) metalt, mert azt valahogy így kell játszani 2013-ban. Az év egyik legjobb thrash anyaga!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Left for Dead
2. Son of the Morning
3. Fallen
4. The Dream Calls for Blood
5. Succubus
6. Execution – Don’t Save Me
7. Caster of Shame
8. Detonate
9. Empty
10. Territorial Instinct / Bloodlust
