Lemezismertetők

DEATHSCYTHE – In All Of Us

Kiadó: NoiseHeadRecords

Weboldal: facebook.com/deathscytheband

Kiadás éve: 2013

Stílus: Melodic Death / Black Metal

Brief Sum: The recipe of Deathscythe is pretty simple, the take the scandinavian melodic metal and pour some good italian musicality on it. The result is a 40 minutes ride on the backs of melodies. Each and every song would get appreciative nods when listened to separately, ut if you listen to the whole album it shows that there are many songs after another with very similar mood, it’s hard to tell the difference between them. A little bit of diversity, a little break from the up-tempo could have made the album more exciting.

Hosszú évek zenehallgatása kialakította bennem azt a tévképzetet, hogy minden nemzetnek megvan a maga stílusa. Gondolok itt olyan sztereotípiákra, hogy a norvégoknak a black metal, a svédeknek a dallamos death, az amerikaiaknak a death metal áll jól. Nos az olaszokhoz nem is egy stílust, hanem csak általánosságban dallamosabb vonalat társítok. Persze tudok mondani ellenpéldát magam is, de most áltagot nézzünk!

Így mikor kiderült, hogy a Deathscythe olasz zenekar, és ráadásul death metalban utazik, kíváncsi voltam, hogy formálják kedvükre a műfajt. Egy hallgatás után tudtam, iskolapéldáját hozzák zavaros elméletemnek.

A 2006-ban indult zenekar két demófelvétel után jutott el az első lemezükhöz, az In All Of Us-hoz. Skandináv típusú dallamos death/black metalt játszanak, saját felfogásban. Ez utóbbi talán erős állítás, ugyanis szó sincs a műfaj reneszánszáról, egyszerűen csak nyakonöntik az egészet jófajta olasz muzikalitással.

A lemez kezdése mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Minden intró nélkül bele a közepébe stílusban indul, de ezt annyira komolyan veszi, hogy olyan, mintha valahol a nóta közben kapcsolnám be a rádiót. Ez a kapkodás is mutatja, hogy nincs megállás, itt bizony száguldozás lesz a végéig!

Alapvetően kétféle énekhang uralja a terepet, egy dörmögős és egy visítós, a közös bennük a hang tulajdonosa és a dallamosság. A gitárok gyakran blackes harmóniákat hoznak, de a szólókban könnyedebb vizekre eveznek. A dobos keményen végigpörgeti a lemezt, ha kell szegez, ha kell, galoppozik, egy biztos, sosem pihen. A basszust jól beágyazták a ritmusba, mert különösebben nem lehet kihallani.

A dalok egyből hatnak, nem szükségeltetik különösebb belemélyedés. Sőt, azt mondom, ha egyiket hallottam, akkor már mindegyiket ismerem. Ez a lemez egyedüli baja. Túl sok egyforma dal sorakozik fel. Ahhoz túl jók, hogy unalmasak legyenek, de hiányoznak az olyan jellegzetességek, amik alapján azt meg lehetne mondani, hogy ez még mindig ugyanaz a nóta mint az előbb, vagy már a következő?

Az első kizökkenést az utolsó dal kezdése adja, zseniális a besuttogott első sor.

A nótákat alapvetően az ének hordozza magán, az adja a fő vonalat, a többi csak kíséret, így ez van az előtérbe keverve, és ennek megfelelően a szólóknak kisebb tér jut, és talán emiatt van a basszusgitár is benne a hangszeres tömegben.

Értékelni nehéz az anyagot. Bármelyik dalt kiemelve és önmagában meghallgatva, azt mondom, jó a zenekar. A lemezt egészében nézve nem válik unalmassá, inkább olyan mintha egy 40 perces dalból állna az egész. Egy kis változatosság, törés a rohamban izgalmasabbá és követhetőbbé tenné a lemezt. Mindezek ellenére mégis ajánlott a zene, sőt figyelni fogok a következő megjelenésükre, mert úgy érzem idővel be fog érni a csapat.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. 1664
2. The Pact
3. Caged
4. Ecclesia abhorret a sanguine
5. History of my suicide
6. The triumph
7. T.H.B.
8. Deus Ex Machina
9. Angels’ lament


Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek