Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.deathstars.net
Kiadás éve: 2009
Stílus: Death Glam / Industrial
(scroll down for English Version)
A stockholmi Deathstars története elég régre nyúlik vissza, egészen 1993-ig mikor is a „Swordmaster”-nek nevezett formációhoz csatlakozott a korábbi Dissection dobos „Ole Öhman” és a legendás énekes „Jon Nödveidt”-nek az öccse „Emil Nödtveidt”. Ekkor bontakozott ki a zenekar teljes valójában és változtatta meg a nevét. Eleddig két lemezt jelentettek meg a „Synthetic Generation”-t (2003) és „Termination Bliss”-t (2006). Teljes egészében nem ismerem egyik lemezt sem, de egy-két nóta erejéig mindkettőhöz volt szerencsém. Nem mondom, hogy nagy hatással voltak rám, de egész hallgatható formában tálalták az industrial elemekben bővelkedő metáljukat. Sajnos azt észrevettem, hogy az image mindennél fontosabb náluk, persze ez csak addig nem baj, amíg nem megy a zene rovására. Még néhol a híres glam bandák is eszembe jutnak, ha ránézek ezekre a fura fickókra. A lényeg az, hogy most ismét lemezzel jelentkeznek melynek címe „Night Electric Night” lesz.
Ami számomra fontos kérdés volt a korong kapcsán, hogy ezt a fajta zenét mennyire lehet újabb frissebb formában tálalni. Sajnos ez a lemez nem adja meg a választ erre, ugyanis nem sokat változtattak a már megszokott recepten. Ami a „Deathstars”-t különlegessé teszi az nem más, mint a frontember „Andreas Bergh” egyből felismerhető a zenéhez tökéletesen illeszkedő gonosz hangja. A másik, pedig a nótákban fellelhető sötét hangulat jelenléte. Hogy egy kicsit a dalokról is beszéljek, enyhén visszafogottan indul a lemez a „Chertograd” című dallal. Kellemes szintiszőnyeg és kicsit a háttérbe szorult gitárok uralják a dalt. Egész hangulatos nóta amúgy klasszikus „Deathstars”.
Aztán a címadó már jobban a kedvemben jár horzsoló gépies riffjeivel. Nem váltja meg a világot, de a koncertek szerves része lesz az biztos. Egészen a harmadik nótáig kell várni a potenciális slágerre, amit a „Death Dies Hard” képében meg is kapunk. Ha van eszük, erre készítenek klipet. Innen sajnos egy kicsit esik a lemez színvonala, például a lassú „Via The End” nálam teljesen kicsapta a biztosítékot. Még a „Blood Stains Blondes” adott némi reménysugarat, de mire kezdtem volna teljesen elveszíteni a fonalat az egybefolyó dalok tengerében jött a másik sláger a „The Fuel Ignites” melynek refrénje tuti befutó lesz. Sőt az utána következő „Arclight” is tetszik, mind, ahogy a lemezt záró „Opium” is.
Távol áll tőlem ez a fajta zenei világ, de tény hogy a „Deathstars” nem játssza rosszul ezt a fajta zenét. Nekem még kéne ide egy-két erősebb dal és mindenképpen több súlyosság. Mert néha eléggé kivannak, herélve a gitárok, amit nagyon sajnálok. A lényeg, hogy aki eddig kedvelte a svédek muzsikáját ezután is fogja és jól indul majd számára az év a „Night Electric Night” lemezzel.
—————————-
ENGLISH VERSION:
The story of Stockholm-based DEATHSTARS goes back as far as 1993 when former DISSECTION drummer Ole Öhman and younger brother of legendary Jon Nödveidt called Emil Nödveidt joined SWORDMASTER. The whole thing started up at that time and they changed their name too. So far they have two albums out „Synthetic Generation” (2003) and „Termination Bliss” (2006). I do not know those stuffs in their entirety but I’ve heard one or two songs off them both. I”m not saying those impressed me that much but they served their metal soaked in industrial sounds in a nice way. Unfortunately I also noticed that image is more important for them than anything which is of course no problem until it does not ruin the music. Here and there even famous glam bands come to mind when I look at these strange guys. The point is that here they are again with a new album titled „Night Electric Night”.
Which, to me, was an important question concerning the album that how this music could be served in a new, novel dressing. Unfortunately, this album does not give the answer either because they have not changed that much on the already successful formula. What makes DEATHSTARS different is the easily recognizable voice of their vocalist, Andreas Bergh which sounds evil and fits the music well. The other thing is the presence of dark aura in the tracks. To say some words about the music, the album starts off with slightly moderate fashion with the song „Chertograd”. The tune is dominated by a pleasant synth-carpet and guitars that got into the background a bit. It’s a quite nice one, classic DEATHSTARS.
Then I like the title track better with its mechanic riffs. Okay, it doesn’t save the world but it will be an integral part of their live set for sure. We have to wait until the third track to get a potential hit song in the form of „Death Dies Hard”. They should make a video for this one by all means. From this point, however, the standard of the album gets lower, and the weakest song for me is „Via The End”. „Blood Stains Blondes” gave a little hope and then, after a mass of undistinguishable tracks, came another hit „The Fuel Ignites” the chorus of which will be a fave for sure. Moreover, the next one, „Arclight” is also good, like the closing „Opium”.
Honestly, this is not really my music but that’s a fact that DEATHSTARS play it well. Some more strong tracks would do good and definitely some heaviness too. Because the guitars here and there are in a rather underdog position which is a pity. The point is that who have liked the music of the Swedes so far will do so with this new stuff and the year starts off well with „Night Electric Night”.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Chertograd
2. Night Electric Night
3. Death Dies Hard
4. Mark Of The Gun
5. Via The End
6. Blood Stains Blondes
7. Babylon
8. The Fuel Ignites
9. Arclight
10. Venus In Arms
11. Opium