Kiadó: AFM Records
Weboldal: www.debauchery.de
Kiadás éve: 2008
Stílus: Death metal
A német Debauchery egy nem túl neves banda, habár biztos vannak akik úgy gondolják, hogy beletartozik ugyanabba a szférába, mint bármely többalbumos európai death metal csapat. 2000-es megalakulásuk óta ez az 5. albumuk, ami relatíve szép teljesítmény, habár korábbi anyagukat nem ismerve: nincs túlzott viszonyítási alapom. Ami viszont biztos, az a következő:
A zenekar lételeme és háttérötlete magába foglal mindenféle – mára kissé sablonosnak mondható – témákat, pl. egy erőteljesen gore-os image-t, horror/háborúcentrikus dalszövegeket, jó bivaly, mély hangzást, és rengeteg blast beat-et, tukatukát, és mindent, ami szükséges egy hagyományos death metal lemezhez. Habár maga ez a sablonérzet megadja kissé az alaphangulatot, ami végigkíséri a hallgatót a lemezen, találni rajta sok pozitívumot is. A hangzás – nem makulátlan – elég jól szól, megfelelő mélynyomóval pedig egészen odébb teszi az embert. A basszusgitár eléggé elől van, kristály tisztán kihallani a gitárokkal párhuzamban, ami egyetlen esetben jelent furcsaságot, márpedig a feldolgozásban. Ugyanis nem tudom, hogy nevessek, vagy sírjak, örüljek vagy szomorú legyek, de itt bizony szerepel egy olyan feldolgozás, amivel elég sokat bajlódtam. Konkrétan a Slayer leghíresebb számát sikerült feldolgozni, az Angel of Death-t, ami önmagában nálam rossz húzásnak számít. Milliónyi remek Slayer dal van, amit még nem dolgoztak fel 5 millióan, nem is beszélve az extrémzene-történelem folyamán milliónyi remek dal, amivel érdemesebb foglalkozni, mint ez a lerágott csont.
Mivel itt egy 21. századi death metal zenekar dolgoz fel egy 1980-as évekbeli klasszikust, azonnal feltűnik a hallgatónak, hogy miben rejlik a feldolgozás sajátossága. Konkrétan az előbb említett basszus-centrikus hangzás az, ami a legszembetűnőbb, mivel a szám technikai/struktúrális kivitelezése (a solo-k kivételével) nagyjából pontosan ugyanolyan maradt, mint az eredeti. Egy ilyen számot ilyen súlyosan megszólaltatni valahol jó dolog, de az az iszonyatos búgás kissé elvonja a szám gyorsaságáról és energiájáról a figyelmet. Nem rossz feldolgozás, végülis, de szerintem igazán eltölthettek volna még egy 5 percet átgondolással, hogy „na, skacok, akkor mi a fenét dolgozzunk fel?”. Mondjuk az sem igazán tiszta, hogy miért az album kellős közepén szerepel a feldogi, de legalább ennyiben is „eredeti” a megközelítés.
Az igazság az, hogy nem sok mindent lehet elmondani erről a lemezről, amit nem mondtak már, így már végső soron csak az értékelés hiányzik. Mivel itt egy szinte sablonos, hétköznapi zenekarról van szó, egy sablonos, hétköznapi lemezzel, kiosztok neki egy hetest. Ennyit megérdemel, már csak azért is, mert ezek az arcok legalább nem viccelnek, rendíthetetlenül haladnak abba az irányba amibe csak akarnak (egyszerű, de súlyos death metal), és nem próbálnak valami olyasmit összetenni, ami egyszerűen nem a sajátjuk 100%-ban.
Tracklist:
1. It Pleases Us To Kill
2. Blood God Rising
3. Continue To Kill
4. Faith And Fire
5. Hard Rockin’
6. Apostle Of War
7. Worship The Violence
8. King Of Killing
9. Angel Of Death (Slayer cover)
10. Warfare
11. Cuntkiller
12. Mincing Machine
13. Metal On Metal
14.Walking Glory Road