Kiadó: Spiritual Beast
Weboldal: www.decadence.se
Kiadás éve: 2009
Stílus: Melodic Thrash Metal
A svéd Decadence hét éve, 2003-ban alakult, és azóta abszolút nem voltak tétlenek. Egymás után láttak napvilágot különböző anyagaik – „Land Of Dispair” demo 2004, „Decadence” és „The Creature” CD 2005, „3rd Stage Of Decay” CD 2006. A melodikus thrash metal-ban utazó banda ráadásul női énekessel nyomul, frenetikus énekhanggal megáldva! A kilenc számos anyagot Erik Rojas (dob), Jaokim Antman (basszusgitár), Kenneth Lantz (gitár), és Kitty Saric (ének) játszotta fel tavaly „Chargepoint” címmel.
A Discharge című nótával indít a lemez, az erőteljes zene azonnal lüktetni kezd és máris mindent letarol. Az energikus témákra elevenen fekszik Kitty hangja, egy-egy pillanatra úgy tűnik, mintha nem is női énekről lenne itt szó, szóval van kraft a csajban rendesen (mint anno volt a Crisis vagy épp a Temple Of Absurd zenekarok énekesnőinél is tapasztalható)! A zene kellemesen feszes, tempós, nincsenek üres részek, minden jól szól, jól üt.
A Silent Weapon (For A Quiet War) jön a sorban, nem kisebb lendülettel. Pusztító riffek szabják az utat, a kitaposott ösvényen pedig meglódul a hangok armadája. Sötét témavilág, jól összerakott témakompozíciók követik egymást, a gitár zúz, a dob és a basszusgitár pedig félelmetesen mennydörög. Aligha kell és tudok erről többet mondani:) Tipikus thrash ötvözet ez, mindennel, ami szükséges!
Az Out Of Ashes lassabban indul el az előző daloknál, viszont van benne egy csipetnyi progresszív hatás is, ami nyomon követhető. Súlyos dallamok ezek, az ének korbácsütései alatt, a hangulat sem esik össze, hanem megmarad sötét, fenyegető világánál, magába szippantva mindent. A dallamok nagyon könnyen épülnek be a keményebb témák közé, abszolút zenei igény érződik a szerkezeti felépítésen, bár talán túl gyorsan ér véget az egész.
A Point Of No Return címe már előre árulkodik arról, hogy mit várhatunk, és a beteges kezdet után a fergeteg ismét lecsap. Kőkemény, gyors és lassabb, de ugyanúgy pontos, precíz játék varázsol el minket váltakozva, a megszólalás megfelelő, a keverési arányok is jók, nincs semmi a háttérben elnyomva. Jó hallgatni, a dallamos részek könnyen befogadhatóvá teszik, és hatásuk alá vonják a hallgatót.
A Strength Of Mind című nóta következik: határozott, gyors tempójú kezdés, a gitártémák jól szólnak. A ritmus kissé lassul, a belassult rész persze megfelelő súlyossággal van eljátszva és persze máris jön az újabb száguldás, akár egy hóförgeteg. Tekernek is rendesen a srácok ezerrel, a hangok szétáradnak, majd magukba szívnak mindent: olyan mint egy eszméletvesztés a lélekben. Ütős témák szólalnak meg itt is, kompromisszumról szó sincs!
A Fast Forward kicsit lomhán indul el, de a darabos bevezető után azért kezd észhez térni. Az elején itt kicsit gyenge a nóta, valahogy nincs meg benne a dinamikus hatás és a téma sem egy nagy durranás. A folytatás hol közepes, hol erős a témákat tekintve – ez a dal valahogy gyengébbre sikerült, nem találom benne a vezérfonalat, persze vannak benne jó részek, mint például a szóló is, de mégsem az igazi.
A következő nóta a Challange címet hordozza. Ez már tekerősebb, bár a szaggatás ugyanúgy a része. Némi modern metal hatást sem nélkülöz a dal – érződik ez rendesen, de persze ezzel nincs is semmi baj. A fiúk tolják, ami a csövön kifér, zúznak, szétrombolnak mindent a hangokkal, a tökéletes pusztítás képeit a hangok teremtik meg. Kemény munka érződik a felépítésen, a dallamos betétek, részek is hosszabban jönnek itt elő, és úgy szólnak, hogy azt hallani kell!
A Be Home When I”m Gone érdekes hangokkal kezdődik, majd beindul a dallamorientált zenei világ, Kitty kemény hangjai alatt. Érdekes képek bukkannak fel, mintha pengék hasogatnák az alkonyatot. A zenei összjáték itt is hangsúlyos: a fiúk remekül kiegészítik egymást, nincsenek tétova pillanatok, elgyengült dallamok, felesleges hangok. A gitár itt is elkápráztat, és persze nem lehet elmenni a ritmusszekció precíz játéka mellett sem. Minden hang él, megmozdul és egyből át is alakul – talán ez a titka és a varázsa ennek a zenének.
Az utolsó dal tulajdonképp bonusz a CD-n. A The Demons Run-ban a basszeros Jaokim kezeli a billentyűs hangszereket is. A teljesen lazán beinduló szám szintivel kezd, amire szép lassan felépül a gitár, majd a dob és a basszus összjátéka. Fura harmóniák lengik körül a hallgatót, majd a súlyosabb zakatolásból is kivehetjük a részünket. Egy-két helyen sántít a témavilág és a dinamika, amitől a végére összeesik a hangulat, valahogy úgy érzem, nincs teljesen kiforrva még.
Összeségében egy korrekt lemezt vihet haza az, aki beteszi a kosarába, nem fog csalódni, az biztos!
Tracklist:
1. Discharge
2. Silent Weapon (For A Quiet War)
3. Out Of Ashes
4. Point Of No Return
5. Strength Of Mind
6. Fast Forward
7. Challenge
8. Be Home When I’m Gone
9. The Demons Run