Kiadó: Cyclone Empire
Weboldal: myspace.com/thedecemberflower
Kiadás éve: 2011
Stílus: Melodic Death Metal
Brief Sum: The music of December Flower guides us into the dark and grave north. The band with melodic Scandinavian roots made an album following the best traditions. They stay on the road and they add melodies moderately that loyal to the roots of the genre. No outstanding songs, perhaps only an acoustic one, that divides the album into two long songs. A strong album that deserves the live stages and a good basis for the band to create an exciting and unique style.
A rövid életű Chronicles of Tyrants romjain alakult 2007-ben a December Flower nevű német brigád. Az új csapatba a két gitáros, Michael Tybussek és Nils Werner, az énekes Manuel Siewert, valamint a stílus lett átmentve. Nils a kezdeti időket leszámítva nem tagja már a csapatnak. A többiek, Torsten Horstmann gitáros, Ben Bays basszusgitáros és Daniel Dickmann dobos, hasonló stílusú bandákból kerültek át.
A borító grafikájának színárnyalatai és témája bármelyik amatőr műkedvelőt elrepíti északra, hogy megmártózzék a skandinávok izgalmas, némi dallammal vegyített, mégis a zord földrajzhoz mérhető kegyetlen death metaljába. A névválasztás is a korai In Flames-re utalhat. Minden adott egy jó, bár kevés újdonságot tartalmazó lemezhez. Nem is kell végighallgatni a művet, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy amit a külső ígér, azt adja a belső. Mondhatni sztereotípia erősítő anyag.
Egy intenzív, sebességre és dallamokra épített sötét hangulatú death metal lemezt kapunk. A melódikus hörgés visszafogottan dallamos, így megmarad a nótákban az izgalom. Ha hatásaikat kéne keresni, akkor az infólappal ellentétben nekem olyan csapatok ugranak be, mint a Dissection, Amon Amarth és Arch Enemy. Őket néha kihallani, de mégis összességében inkább Unanimated közelibb a lemez.
Az Invasion gitárdallamaival és kicsit semmitmondó hangulatával indul az északi kaland. Majd pillanatok alatt beindul a The Apprentice kellemes zúzdája. A dobok is rendesen iparkodnak, a gitárok pedig blackes témákkal színesítenek. A fent emlegetett Dissection vonal itt üt át a legjobban. Gitárszólónak nincs sok tér hagyva, de a picit több, mint 3 perces dalba nem is igen férne bele. A következő tétel, a Your Darkest Path, szinte összefonódik az előzővel. A tempó hasonló, mindössze egy kis dobpörgetés jelzi, már más vizeken evezünk tovább. A dobkiállást később is felhasználják tempóváltás előtt. A refrén, akárcsak az előbb, otthon lehet, nem fogom fütyülni, de koncertért kiált!
A lendület nem torpan meg a folytatásban sem. Nem hagynak pihenőt a nóták között, szinte egymásból robbannak ki a dalok. Középrészen van egy hosszabb, ritmusgitáros rész, ami kicsit olyan, mintha oda kellett volna szólót tenni, csak elmaradt. Hiába hosszabb nóta, valahogy itt se számítsunk nagy virgázásra. Az Aeon már középtempóban íródott, viszonylagos nyugodtsága nagyobb teret enged a dallamoknak, amivel visszafogottan, de élnek is.
A Dying Sun ad lehetőséget, hogy megpihenhessünk. A szép akusztikus gitárjáték hamar kedvenccé válik, kár, hogy nem alkalmazzák többet ezt a megoldást. A pár percnyi nyugalomnak az Élet Vége vet véget. Óvatosan indul, de már a középtempónál érződik, lesz ez még több is. A verze nem is okoz csalódást. Majdnem címadó számként tipikus darabnak is tekinthető. Extrát, mint például végre egy szólót, továbbra sem kapunk, de jó keresztmetszetét adja a lemeznek. Mondjuk egy kis akusztikus betéttel lenne az ideális. A dal szinte már megszokott módon, egy pörgetéssel fordul át a tempósabb Despise Your Life-ba. A Lost in Twilight sodró lendülete magával ragadó, így szinte ólomként vánszorog a középrész, hogy aztán kis ritmusjátékkal egyetemben visszahozza a dal lendületét, amit a lényegileg utolsó tételben is megtart a tempóváltások ellenére. Ezek után már csak a záró The Fountain nyugis gitárjátéka vár ránk.
Újdonság iránt vágyók csalódni fognak a lemezben, de ha mindössze új nótákra van valakinek szüksége, a skandináv dallamos death ösvényéről nem letérve, akkor jó helyen jár. A szerzemények a tempóváltások ellenére lendületesek. Az igazi szólókat hiányolom belőle, bár a dalok így is rendben vannak. Van pár eltalált refrén, amik ha nem is annyira karakteresek, hogy könnyen belénk ivódjanak, arra elegendőek, hogy meg lehessen különböztetni a dalokat egymástól. Mégis az embernek van egy olyan érzése, hogy a Dying Sun előtt és után van két marha hosszú nóta. Mindezen dolgok ellenére egy kedvelhető lemezről van szó, reméljük hosszabb életű lesz a csapat, mint a Chronicles of Tyrants volt és sikerül kialakítaniuk egyedi stílusukat.
Tracklist:
1. Invasion (intro)
2. The Apprentice
3. Your Darkest Path
4. As Darkness Reigns
5. Aeon
6. Dying Sun (instrumental)
7. Life Ends
8. Despise Your Life
9. Lost In Twilight
10. And Blood Has To Be Shed
11. The Fountain (outro)