Kiadó: Massacre Records
Weboldal: facebook.com/decrepitbirth
Kiadás éve: 2010
Stílus: Technical Death Metal
Brief Sum: Past+Present+Future+Death Metal = Decrepit Birth
A Santa Cruzból származásó Decrepit Birth nem rég adta ki harmadik nagylemezét a Polarity-t, méghozzá a Massacre Recrods gondozásában. Számomra ez óriási öröm volt, mivel nagyra tartom a zenekar munkásságát és az előző Dimishing Between Worlds című albumuk nagy hatással volt rám. Kezdetben a magasfokú technikai megoldások és gitárjátékok keltették fel az érdeklődésem, majd a zenéjük összességének a hangulatát kezdtem el csodálni. Még mielőtt utána néztem volna a bandának rögtön éreztem, hogy ők valamilyen átmenetet hoztak létre a régi idők death metal-ja és a modern idők egyre technikásabb, brutálisabb death metal-ja között. Majd amikor utána olvastam ennek a nagyszerű zenekarnak az érzéseim beigazolódtak. Nagyszerű profizmussal hozták létre ezt a sajátos zenei irányt, amit akár tisztelgésnek is fel lehet fogni a 90-es évek death metal-ja iránt, de véleményem szerint valami egészen újat teremtettek. A hangzás, a dallamok, a hörgés, a dobok játéka és még a borító is mind-mind a régi időket idézik, de ugyanúgy érezni, hogy ez mai, korunk emberei által megírt és végrehajtott zene. Engem teljességgel magával ragad ez a kettősség, ahogyan ötvözik ezek a német zenészek az abszolút amerikainak mondható ős death metal-t, ezekkel a félelmetesen technikás és gyors játékokkal.
Az új album sokszori végig hallgatása után még mindig vélek felfedezni újabb meglepetéseket, amik után egyre inkább csak tátva marad a szám. Úgy gondolom nagyszerű folytatása az előző albumnak a Polarity, kiválóan vitték tovább a hangulatot és tökéletesítették a gitár játékokat. Megérte két évet várni erre a lemezre, mivel sikerült fokozni az eddig megteremtetteket, méghozzá gyönyörű akusztikus részekkel és a 90-es éveket idéző szintetizátor hangzásokkal. Az első szám az abszolút kedvenc a maga hat és fél percével, mivel zseniális nyitó szám és mindent magában foglal amit ez ideáig megemlítettem. Nem szeretném végig sorolni mindegyik számot, mert mindegyik több mint nagyszerű. Mindenhol a szólók és a technikás gitárjátékok motiválnak a szintén lenyűgöző dobtémákkal. A már említett szinti témák kiválóságára említeném az A Brief Odyssey In Time című számot, ami éppen egy perc, de az lenyűgöző egy perc. A záró számról is muszáj megemlítenem, hogy mennyire kiváló, itt már nem zakatol annyira a dob és a zongora betétes dallamok motiválnak főként. Azt kell, hogy mondjam a Decrepit Brith egy újabb tanúbizonyságot adott arról, hogy mennyire meghatározó és különleges zenekar.
Egyetlen negatívumot azért megemlítenék, méghozzá az énekes Bill Robinson hörgését, mivel az első hallásra nem igazán volt megnyerő, kissé egybe mosódik a hanghordozása, ami kicsit zavaró volt az elején, de részben hozzá lehet szokni, másrészben pedig annyira jó a zene, hogy a hörgés az csak ott van és fokozza a 90-es évek hangulatát.
Mindenképpen javaslom az album többszöri végighallgatását és annak élvezetét, mert nagyon is megéri.
Tracklist:
1. (A Departure Of The Sun) Ignite The Tesla Coil
2. Metatron
3. Resonance
4. Polarity
5. Solar Impulse
6. Mirroring Dimensions
7. A Brief Odyssey In Time
8. The Quickening Of Time
9. Sea Of Memories
10. Symbiosis
11. Darkness Embrace