Lemezismertetők

DEFIATORY – Hades Rising

Kiadó: Black Lion Records

Weboldal: www.defiatory.se

Kiadás éve: 2018

Stílus: Thrash Metal

Brief Sum: The album is agressive but at the same time rich in fine, memorable riffs.

 

 

Ha valaki Svédországot és a Heavy Metalt együtt emlegeti, viszonylag ritka, hogy éppen thrash bandák munkásságát vesézi ki. Elsősorban a göteborgi death vonalat emlegetik fel a legismertebb black metal zenekarok mellett, nem beszélve a viking irányzatról. Illetve vétek lenne szó nélkül elmenni a skandináv hard rock felhozatala mellett. Sorolhatnám még, de tény, hogy ritka amikor thrash kerül terítékre.

Ezen ritka tendencia egyik bizonyítéka a néhány éve működő Defiatory. Bár a zenekar friss, a Hades Rising a második lemezük, mégis a tagság nem nyeretlen kétévésekből állt össze. Mindenki több együttesben is letette már a névjegyét, van arról fogalmuk milyen egy stúdiómunka, milyen zúzni a koncert közönsége előtt.

Amikor megláttam a banda promófotóját, azonnal megfordult a fejemben, hogy itt valami félreértés lehet, mert ezzel a fizimiskával tuti, hogy sludge-doom-ot nyomatnak a srácok. Ha meg tényleg thrash-t, akkor valami alternatív, kifacsart szarságot. Szerencsére egyik verzió sem áll fenn.

Umeå székhelyű zenekar rendkívüli vehemenciával tolja az arcba azt a muzsikát, amely a legnagyobb bay-area-i thrash legendák műveiből táplálkozik. Bizonyára sokan gondolkodás nélkül sorolják ezeket, de mielőtt elvesznénk a nevek tengerében, néhány konkrétumot megemlítek: Exodus, Testament, Death Angel, Megadeth. Illetve nem kicsit befigyel a Slayer is. Egy ilyen számcímmel, hogy Death Take Us All, illetve fülelve eme szerzeményt, kétség sem férhet hozzá, hogy a svédek tisztelik Araya-ékat (is).

Mielőtt bárki téves következtetést vonna le: NEM másolnak senkit, nem egy összefércelt „cover bandáról” van szó. Igenis megállnak a saját lábukon a szerzemények, bőven egyedivé teszik a dalokat a srácok. Inkább csak kapaszkodók a fentebb említett zenekarok. Hoppá, jut eszembe, még egy nevet meg kell említsek: Piotr Wiwczarek-et, a Vader frontemberét. Martin Runnzel száraz orgánuma nagyon hasonlít a lengyel „pacsirtáéhoz”. Ez lehet sokaknak örömhír, nekem kevésbé az. Azért nem vagyok valami nagy Vader rajongó, mert Peter hangjával előadott dalokat hosszútávon nem bírom elviselni. Nos, most akkor jelen esetben ez hogy működik a svédek kapcsán? Úgy, hogy szerencsére sok a kórus, továbbá Martin néha hörög, vagy egyéb módon próbálja feszegetni határait.

Az album kitűnően szól, nincs túlkozmetikázva, a sterilitás jegyeit nem viseli. Minden hangszer megfelelően szól, még a basszusgitárról sem feledkeztek meg. Nehéz egy-egy számot kiragadni, mert szélsőségektől mentes, homogén az anyag. Talán csak a Morningstar-t, de ezt is azért, mert relatíve könnyedebb, „bulisabb” a többi dalhoz képest és okosan, éppen féluton helyezkedik el a kiadványon.

Egyedül a borítóval nem vagyok kibékülve. Nem sokat tesz hozzá a hallható matériához, hangulatilag számomra nem idevaló. Egy death, vagy black-thrash kiadványnak sokkal jobban állna. De, ha ezen túltesszük magunkat, akkor egy agresszív, de ugyanakkor hangulatos, emlékezetes riffekben gazdag albummal leszünk gazdagabbak.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. In Hell
2. Dance of the Dead
3. King in Yellow
4. Stronger than God
5. Death Takes Us All
6. Morningstar
7. Down to His Kingdom
8. Metatron
9. Bane of Creation
10. All That Remains
11. Hades Rising

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek