Kiadó: Hells Headbangers Records
Weboldal: www.deiphago.com
Kiadás éve: 2009
Stílus: Black Metal
Brief sum: This album is is a wall of noise and chaotic, old school black metal. Beware!
A Deiphago nevű infernális horda új anyagával kapcsolatban nem voltak illúzióim. Hogy miért, az egyelőre maradjon titok azok számára, akik eddig nem ismerték a bandát. Több, mint két évtizedes működése során a zenekar több demóval jelentkezett a kilencvenes évek végéig, az első nagylemezre („Satanik Eon”) azonban a folyamatos tagcserék miatt 2006-ig kellett várni, azóta rendszeresen jelentkezik kiadványokkal a formáció.
Az 1989. óta működő, fülöp-szigetek-i Deiphago (akkoriban: Deifago) eddig sem volt a kompromisszumok híve, ezt „poétikájuk”, hangzásuk, és kiadványaik extremitása hatványozottan megerősítik. Az önmagát egyszerűen csak „Satanik Black Metal Holocaust”-ként aposztrofáló Deiphago megtestesítője a totális pusztításnak, amelyet ilyen zenében elképzelni csak lehet. És visszautalnék arra, hogy miért nem voltak illúzióim: ha az elviselhetetlenség határát súroló, eszelős, zajos és kíméletlenül blaszfémikus zene alfáját és omegáját kellene az utóbbi évek produkciói közül nevesítenem, a Deiphago 2006-os „Satanik Eon”-ja bizonyára dobogós lenne számomra, annyi bizonyos. Az új, „Filipino Antichrist” lemez kapcsán a „barbár”, „bestiális”, „old school” jelzők a stílusban jártasak számára mindenképpen jó kiindulópontnak bizonyulnak.
Az egyszerűen csak „Intro: Annihilation” címre „keresztelt” nyitányt követően a „Christ Eater” elementáris brutalitással hasítja át a hallójáratokat. A totális káosz és zaj szinte hanyatt vágja a hallgatót, nehéz bármilyen kapaszkodót találni ebben a borzasztóan súlyos, eszelős mészárlásban. A dalok, témák szinte összemosódnak, Voltaire666 vokalizálása sem lazít az egyébként is sűrű zaj-folyamon, visszhangosított hangja durva kántálásként aposztrofálható. Nehéz olyat írni a zenéről, ami egy kicsit közelebb hozhatná azt az avatatlan fülek számára, úgyhogy inkább írom azt, amit gondolok: ha nem kényszerít főhajtásra a Hellhammer, Sarcofagó vagy a Mortigor, kerüld el messzire ezt a korongot. Hiszen már a dalok is önmagukért beszélnek: olyanok, mint a „Command Destruct”, „Satan, Semen and Blood” vagy a „Storming Chaos” nem éppen olyan, ami csak egy pillanatra is feltételezhetné, hogy itt a befogadhatóság szempont lett volna a dalok megírásakor.
Mindenféle kompromisszumtól mentes ez a zenekar, és az extremitás oltárán minden eszközt bevetettek, ami pusztító ítéletet szabhat a hallgatóra. És van valami gyönyörű ebben az egészben.
Zajbarátoknak, old school arcoknak kötelező kiadvány, mindenki más messze kerülje el.
Tracklist:
1. Intro: Annihilation
2. Christ Eater
3. Articles of Death
4. Storming Chaos
5. Command Destruct
6. Subliminal Satan
7. Satanic Metal
8. Hate (Sarcófago cover)
9. Satan, Semen and Blood
10. Filipino Antichrist
11. Outro