DEMONICA – Demonstrous

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: www.demonica.net

Kiadás éve: 2010

Stílus: Thrash metal

 

 

 

Miután hallottam létezéséről, azóta számomra a nagyon várt lemezek közé tartozott. Mi is volt, ami felkeltette a kíváncsiságomat? Nem más, mint azok a zenészek, akik összehozták ezt a lemezt. Itt elsősorban Hank Shermann-ra gondolok a Mercyful Fate-ből, de nem kisebb név Craig Locicero és Mark Hernandez a Forbiddenből, akik gitáron és dobon erősítik a csapatot. Mellettük kissé eltörpül az énekes Klaus Hyr és a basszusgitáros Marc Grabowski neve, akik a thrash érából kerültek elő. Kettőjük közül Hyr nagyobb múltra tekint vissza, mégse nagyon hallottam felőle. De bízzunk a nagyok döntésében, reméljük, ők tudják, mit akarnak és hogyan.

A választott stílus pedig, talán már eddig is sejthető volt, a thrash. Izgalmasnak ígérkezik, főleg, ha belegondolunk volt már pár remekül sikerült próbálkozás, mikor alapvetően a heavy metal felől érkező zenészek feldobtak egy-egy extrem metal lemezt. Csak kettőt megemlítve: Andy LeRoque – Death – Individual Tought Patterns és Ralp Santolla – Deicide – The Stench of Redemption.

Amivel elsőre szembesülünk, az a borító. Jelentősége vitathatatlan, előre kell vetítenie, mivel fogunk találkozni a lemez hallgatásakor. Remélem, ez a kijelentésem ebben az esetben nem állja meg a helyét, mert bizony nem csak ötlettelennek tartom, hanem eredetisége is megkérdőjelezhető. A koncepció, már ha illethetjük ilyen nagy szavakkal, rengetegszer felbukkan más csapatoknál is, de a nagyobbik baj, hogy a lemezről ránk virító alak kissé ismerős. Nem tudom, milyen rokoni kapcsolatban állhat a Dark Funeral – Attera Totus Sanctus-on feltűnő figurával, de közelinek tűnik. Itt jegyezném meg, hogy a zenekarnév sem túl szerencsés, bár lehet, hogy a Mercyful Fate-re való utalás volt a cél.

De menjünk tovább, ne ragadjunk le holmi külsőségeknél, lehet ez a lemez egy kivétel. Hiszen sokszor bizonyított arcok hívták életre, tudniuk kell, mit csinálnak.

A kezdés minden cécót nélkülöz. A dobok jeleznek, a zenekar elindul. Kissé semmitmondó zakatolás, majd megérkezik az első kis mini-szóló, ahogy vártuk, Mercyful Fate-sen és beindul a zúzda. Lendületes darab, innen már tudjuk, mire számítsunk, modern felfogású thrash, a legutóbbi Legion of the Damned lemezhez tudnám hasonlítani. A cím persze nem lehet más, mint Demon Class. Nagyon nyomják ezt a démonos image-t.

A folytatás, Ghost Hunt, is darálós darab, középrészen egy meglepően őrült begyorsulással. Majd jönnek sorra a dalok, de kell jó pár hallgatás, mire némiképp meg tudja őket különböztetni egymástól az ember. Pedig azért van benne, a műfaj keretein belül megengedhető változatosság. Néha akusztikus kiállások, lassulások-gyorsulások, zúzások és lazább részek. Vannak érdekes ötletek, amikre felkapja a fejét az ember, meg persze vannak olyan elemek is, amit már hallottunk valahonnan, vagy tőlük, vagy mástól.

Pár dalt azért még kiemelnék. A Below Zero jó példa a nyugisabb, akusztikus kiállásokra. Alapból nem kedvelem az ilyen típusú nótákat, de ez elég jól sikerül, ráadásul talán ez első fogás a lemezen, ahonnan el lehet kezdeni a dalok kibogozását. Ezt követi (hatodik tétel, gondolom, ennek is jelentősége van), az Alien Six. Ez talán azért fogósabb, mert itt találkozhatunk a legtöbb régi ismerőssel. A szokásos párhuzamon kívül a bridge rész engem rettentő módon az Overkill Old School-jára emlékeztet, annyira, hogy azóta, ez a Kill nóta jár a fejembe, hiába más itt a refrén.

Emlékezetes darab még az utolsó tétel, ami egy instrumentális zárás. Mondhatnám, hogy orgia, de sajnos kissé visszafogottabb annál. A címe sokat ígérő, Astronomica (vagy írhatnám úgy is AstronOMICA, vagy csak én látok mindenhol jeleket?). Hangulatos darab, jó végszó a lemezhez. Igazából akkor lenne tökéletes, ha az album középrésze is hozná azt a lendületet, amit a kezdő dal adott, így a végére megpihenhetne a hallgató, de így azért volt ideje erre. Minden esetre maga a keret, a kezdés és a zárás, így önmagában tökéletes.

Összességében szikár egy album, nehéz közel jutni hozzá. Ez nem feltétlenül baj. Ami újbóli meghallgatásra ösztökéli az embert, nem az, hogy érez némi rafinériát, bújtatott ötletet, hanem, az, hogy nem hiszi el, ezek a zenészek csak ennyire képesek. Nem érzem azt az ötlet hegyet, ami arra ösztökélte őket, hogy a világra szabadítsák ezt az anyagot. Vannak azért kellemes pillanatok, és igazából a Mercyful-betétek sem zavarnak, hiszen titkon ezt vártam, bár annyiban mégsem, hogy ezt egy az egyben kapjam. Sokkal többet vártam ezektől az arcoktól, bár tudtam, hogy bizonyos fokú csalódás épp e miatt a kézelfoghatatlan nem létezhető elvárások miatt elkerülhetetlen. Az ismertség okán értékelésem is kicsit szigorúbb. Elszántság kell a lemezhez, de annyira azért nem rossz, hogy ne várjam a következőt, talán majd az igazán jó dalokat hoz.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Demon Class
2. Ghost Hunt
3. My Tongue
4. Luscious Damned
5. Below Zero
6. Alien Six
7. Palace Of Glass
8. Fast And Furious
9. Summoned
10. Astronomica

Pontszám: 6

Kapcsolódó cikkek

Hot News – Demonica on tour with forbidden and communic

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár