Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: http://dennershermann.com
Kiadás éve: 2016
Stílus: Heavy Metal
Brief Sum: This record is a tough one, it doesn’t give itself easily. Fundamentally it has a lot of great moments and ideas. It is a lot lighter than the EP, and I feel it is much more unique. At the same time, the tracks of the EP were easier to grasp.
Bő fél évvel a kedvcsináló Satan’s Tomb EP után már itt is Michael Denner és Hank Shermann gitárosok első nagylemeze Masters Of Evil címmel. Ha valakinek esetleg nem lenne elég a két név, a Mercyful Fate két legendás alakjáról van szó, segítségképpen ott a Don’t Break the Oath-ra hasonlító lemezborító. Ez valami fétis lehet náluk, mert a zene a kislemeznél is jobban eltávolodott az anyazenekar vonalától. Persze azért nem túl messze, de annyira mindenképpen, hogy ne hozzam fel állandóan a nevet. Viszont kellemes meglepetés volt, hogy az itt szereplő nyolc dal teljesen új, nem hoztak át semmit az EP-ről.
A lemez felfedezése ismét komoly feladat, nem adja könnyen magát. A kezdés jellegtelen, csak elkezdenek játszani, a hangerő fokozatosan nő. Ebből nehéz ráérezni a dalra, pedig a jófajta gitárjátékra érdemes figyelni, emellé a refrén szinte nem is kell, de csak szinte.
Hiába a magas tartományokbeli ének, a vokalista hangja nem hasonlít Diamond mesterre, néha pár hang erejéig Ozzy (Son of Satan refrén környéke, The Wolf Feeds at Night extra rész) és Dickinson (Servants of Dagon egyes hangjai) ugrik be róla, de többnyire egyéni a hangzása.
A Son of Satan lendületes, bár nem gyors, csak a refrén akasztja meg. Az elején a kántáló kórus, ami a vége fel visszatér, az Omen filmek világát idézi meg.
Abban nagyon jók, hogy a dalok közben apró dallamokat játszanak be, ami nem képezi szerves részét a dalnak, vagyis nem fog visszatérni még egyszer, mégis feldobja a hagulatát.
A The Wolf Feeds at Night-ban vannak beindulós részek, mikor a cinek játéka teljesen olyan, mint amiket Mikkey Dee ütött az Abigelen. Ritmika dolgában a Pentagram and the Cross is sok érdekességet tartogat a figyelmes hallgató számára, a többieknek meg ott van a fülbemászó refrén. 🙂
A Servants of Dagon nagyon lazán kezdődik, az ember azt várja elkezdenek improvzálni, de azért ilyenre nem ragadtatják magukat. Mégis néha visszatér a könnyedség a szigorú riffek közé.
Az Escape from Hell jó dallamvezetésével és lendületével magaslik ki. A lemez erős dalai közé tartozik.
A The Baroness jófajta riffel kezdődik, de aztán nem haladnak tovább azon a súlyos vonalon. A végefelé érdekes volt az a melisszás hangulati rész.
Mindig nehéz a nagy elvárásoknak megfelelni, ez esetben is ez lehet. A kislemez után sejtettem, hogy ez sem adja majd magát könnyen, biztos voltam benne, hogy el kell majd mélyednem alaposan a dalokban. Ennek köszönhetően idővel rengeteg érdekes és izgalmas dolgot fedeztem fel a lemezen. Érződik, hogy egyre egyénibb lesz a stílus, sőt merész húzások is hallhatók benne. Mindezek ellenére még nem sikerült teljesen megbarátkoznom a dalokkal, az EP-t erősebbnek érzem. Hiányoznak a karakteres nóták és az olyan szólók, amik igazán megragadják képzeletemet.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Angel’s Blood
2. Son of Satan
3. The Wolf Feeds at Night
4. Pentagram and the Cross
5. Masters of Evil
6. Servants of Dagon
7. Escape from Hell
8. The Baroness