DESCENDING – New Death Celebrity

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: myspace.com/officialdescending

Kiadás éve: 2011

Stílus: Modern Thrash Metal

Brief Sum:  As for me, the modern effects embedded into the seemingly traditional solutions were pretty surprising, but soon I realized that they are well placed. The songs are swelling with power and aggression, the countless changes of speed sometimes set a horribly rapid pace. Still, in the meantime there are the great riffs. It might be a bit of an absurd statement, but this extreme metal album turned out to be quite catchy!

Az extrém metal a kompromisszum mentességről szól. Néha a vaskalaposságot összekeverik a meg nem alkuvással. Ez utóbbi a tradíciók, a bevett szokások és íratlan szabályok áthágását jelenti. Az igazi korlátok nélküliség széles látókört és előítéletmentességet igényel. Persze az állandó változás miatt, az amit valaha meghökkentő volt művelni, bekerül egy skatulyába és elkészülnek a hozzá tartozó szabályok, így új dolgok kellenek, amik ezeket a korlátokat áthágják. Aztán ez így megy tovább. A modern jelző már rég bekerült a metal életbe, de még nem igazán találta meg a helyét, szokás mindenféle stílusirányzat elé odatenni, ha valami olyant találunk benne, ami elüt a megszokottól és nincs rá jobb kifejezést. Úgy érzem, még messze vagyunk attól, hogy a modern metal önálló skatulya legyen, még nem készült el a szabálykönyve. 🙂 Ennek megalkotását a Descending zenekar, úgy érzem, meg fogja nehezíteni. Ez a mindig újat kereső zenehallgatóknak jó hír.

Az immár második lemeznél tartó athéni Descending thrash/death metalját telepakolta mindenféle modern elemekkel és fricskákkal. Olyan dolgokkal, amiket egy jó érzésű rocker messze elkerül. Mégis ez az egyveleg működik, minden ilyen zajnak megvan a helye és funkciója, nem kell sokat mélyedni benne, hogy ne érezzük irritálónak, sőt a hangsúly elterelődik ezekről az elemekről és összeáll a zene.

A dalok rengeteg elemből építkeznek, mégsem mondanám, hogy sokféle érzést is hordoznak. A végig jelen lévő erő és agresszivitás nem enged maga mellé finomabb tónusokat. Az alapok valahol a thrash és a death határán húzódnak. Gyakran előfordulnak olyan riffek, amik a hagyományos megközelítésbe minden további nélkül beleférnének, de ebben a környezetben nagyobb kontrasztot kapnak. Ilyen az Until I Generate középrészén lévő szinte már blackes gitár függöny vagy a Shared Planetben a nyitó riff, ami végigkíséri a dalt.

A sebesség megint fontos eleme a lemeznek, a legváratlanabb pillanatokban lépnek oda neki. Ez odáig fajul az I Keep Returning-ben, hogy a verze végére még egy lálálá-zós részt is betesznek. Olyanná válik ezáltal a dal, mintha a kegyetlen aprításban kifulladt volna az énekes és már csak ezzel bírja követni a dobokat. Meghökkentő, de rendben van. A záró Path to Healing elején is rendesen zúznak, bár a dal más tempóban folytatódik, azért a kegyetlen aprítás még visszatér.

Két énekes van a bandában. De a két énekhang karakteresen nem válik el egymástól, inkább az énekstílusok. Találni itt hörgésbe hajló, néha kicsit hisztérikus hangot és tiszta éneket. Dallamokkal sem fukarkodnak, sőt az egész anyagra jellemző a fogósság, ami nagyrészt a jól kitalált refréneknek köszönhető. A legnagyobb sláger talán a How Muck Life Weights?, ami kislemezen is megjelent, nem véletlen, bombasztikus refrénje hamar rögzül. De említhetném a The Energy-t, melynek refrénje már túlmutat a műfajon, akárcsak az A Path to Healing-ben, ami akár egy power metal csapatnak is jól állna.

Ezekre az összetevőkre lettek rászórva a modern elemeknek nevezett effektek, megoldások halmaza. Ilyen a No Other Gods Before Me-be beszúrt gyors effekt, de az imént emlegetett The Energy ben is felbukkan, a kezdés és a befejezés mintha egy pincéből jönne. Ezek a dolgok nincsenek túlzásba víve és tényleg csak színezik a zenét. De vannak itt középidős Sepulturára utaló gitármegoldások, amik szintén ebbe a kategóriába tartoznak. A legtöbb ilyen elemet felvonultató dal a The Ghost of National Past, ami a lemez vége felé szokatlan megoldásai ellenére, vagy épp ezért frissességet hoznak az amúgy is nyugtalan dalgyűjteménybe.

A zseniális az az egészben, hogy nem igazán lehet ezeket az elemeket így lefejteni egymásról, össze vannak gyúrva, beépülnek egymásba. Ami pedig ebből kijön, az a jó dalok, amiket vissza lehet idézni, amikben el lehet mélyedni. Első hallgatás közben zavartak a beszúrt fura elemek, nem vagyok hívük, de egyszerűen helyre kerültek, és kibontakoztak a hatalmas dalok.

Tracklist:

1. No other gods before me
2. Suicide promise
3. Until I Generate
4. How much this life weights?
5. I keep returning
6. The Energy
7. Shared planet
8. Escape the mirror
9. The ghost of nation past
10. Path to healing

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

Septicflesh, Fleshgod Apocalypse, Carach Angren, Descending, The Konstellation – Koncertbeszámoló

Gwanath

Descending Interjú

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár