Kiadó: Nuclear Blast Records
Weboldal: http://destruction.de
Kiadás éve: 2016
Stílus: Thrash Metal
Brief Sum: Tight, solid, memorable riffs, punishing tracks. Thrash Till Death!
Csak néztem nagyokat, amikor értesültem arról, hogy érkezik a friss Destruction anyag. Képtelen voltam felfogni, hogy már négy éve eltelt a Spiritual Genocide óta. Olyan sűrűséggel követték egymást a lemezek, hogy már némi túlzással hozzájuk fűzve időegységet lehetett volna bevezetni. Sajnos az utóbbi albumokon a kevés „művészi kiteljesedés” erősen érezhető volt. Nem csak az albumok, de a dalok is csak követték egymást és minden különösebb fogózkodó, emlékezetes pillanat nélkül átszaladtak a hallgatón, mint a tejszínes kovászos uborka. Idővel bele kellett nyugodnom, hogy a teuton trió csak az átlagot képes hozni, kiemelkedő teljesítményre már ne is számítsak.
Éppen ebből kifolyólag, amikor előzetesen megtekinthetővé vált a lemez címadó dalából készült videóklip, nem éreztem azonnal késztetést, hogy magamévá tegyem. Viszont amikor egy gyenge pillanatomban véletlenül rákattintottam azon a bizonyos videó megosztón, kellemesen csalódnom kellett. Olyannyira ráharaptam az elém dobott csontra, hogy újra meghallgattam a dalt. Majd igényemet fejeztem ki főszerkesztőmnek, hogy én bizony ezt az anyagot teljesen le szeretném tesztelni.
Ismerősen indult az album, néhány percnek el kellett telnie, hogy új területeket térképezzek fel. A Generation Nevermore a pörgősebb, tradicionálisabb Destruction vonalat viszi tovább, de nem poshadt, erőltetett formában. Feszes, már-már szélvész tempót diktál, de abszolút élvezhető. Ezt követően a Dethroned a nyitónóta fonalát veszi fel, középgyors verzékkel és lassabb refrénnel. A negyedik tétellel igazi meglepetés érkezik: mázsás riffek, menetelős tempó, Schmier is gyakran mély tartományokban kalandozik a hangjával. Az albumon itt találkoztam először olyan Mike szólóval, amitől nem kicsit esett le az álam. A Pathogenic azonnal felrázza a hallgatót az ezt megelőző morózus bólogatásból, ráadásul amikor egy kiállás során Schmier, DD. Vernit idéző basszusjátékot produkál, az kifejezetten feldobja az arra fogékonyt. Személyes kedvencemben az Elegant Pigsben, ahogy a főnök a refrént énekeli (Elegant Pigs designed to the lead blind …blind leading the blind…) az azonnal üt, kitörölhetetlen momentumként győz meg minket arról, hogy bizony ez a lemez nem egy lapos, rókabőr anyag, itt egymást követik a jópofa ötletek, hangulatos pillanatok. És ez így van a továbbiakban is, mert a Second To None az első percétől az utolsóig nem csak egy zúzós szám, hanem egy hamisíthatatlan thrash himnusz, amit képtelenség fotelben ülve végighallgatni. De ugyanez elmondható a Stand Up For What You Deliver című opuszról is, nyakizom próbatevő kezdéssel indul a tétel. Gyilkosabbnál gyilkosabb riffeket szolgáltat a kis Mike, érezhető, hogy volt ideje agyalni a zeneíráson, nem feltétlenül a legelső ötleteket kellett felhasználniuk. Csak a Conductor Of The Void és a Stigmatized néven futó szerzemények okoztak visszafogottabb élményt számomra. Nem rossz dalok, de valahogy sokadik hallgatásra is csak egy-egy zúzós, de átlagos értékeket felmutató „munka-darabok”.
Ahogy korábban, úgy most sincs gond a megszólalással, nincs agyoncsiszolva, de tisztán kivehető, élvezhető minden pillanat. Havancsák Gyula mester, Schmier iránymutatását maximálisan kibontakoztatva, ezúttal is művészetet vitt a „szemétbe”. Nekem kifejezetten testszik ez a „kevesebb néha több” elv alapján megszületett lemezborító.
Találkoztam olyan kritikákkal, amelyek pálcát törnek az Under Attack album felett, mert lehet, hogy egyesek korszakalkotó változásra számítottak, olyan kapaszkodókat vizionáltak a meglévő sormintába, ami közel sem illeszkedne egy Destruction album matériájába. Számomra, amiről az utóbbi tizennéhány évben ez a zenekar szól, az a tökéletesen kifejeződik most is: feszes, arcba mászó, kőkemény, EMLÉKEZETES riffek, dinamika, a hétköznapi élet sz@rságainak kirakatba állítása, véleménynyilvánítás. Nekem most első hallgatásra is visszaidézhetőek voltak a dalok, ellentétben a két korábbi albummal… De száz szónak is három a vége:
Thrash Till Death!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Under Attack
2. Generation Nevermore
3. Dethroned
4. Getting Used To The Evil
5. Pathogenic
6. Elegant Pigs
7. Second To None
8. Stand Up For What You Deliver
9. Conductor Of The Void
10. Stigmatized