A Deus Mortem munkássága sajnos elkerült eddig, de most egy barátom kérésére alaposan utánanéztem az Emanations Of The Black Light c. lemezüknek. Mivel egyébként egy 2013-as albumról van szó, ezúttal eltekintenék a számról-számra való kivesézéstől, csupán az általános benyomásaimat vetném papírra helyette.
A lengyelek egy ideje nagyon ráéreztek valamire a fekete fém terén, ami elég jellegzetes módon ölt alakot náluk, ez pedig a második generációs norvég black metal sajátos újraértelmezésében keresendő. Ennek köszönhetően több hasonlóság is kimutatható közöttük, ezért érdemes az apróbb különbségekre összpontosítani a jobb körülhatárolhatóság végett. Első hallásra talán elintézhetnénk azzal a Deus Mortem-et, hogy egyszerű Mgła kópia, de jobban odafigyelve, el kell ismerni, hogy az Over The Voids…-al egyetemben ők is ki tudták alakitani egy árnyalatnyival eltérő zenei világot. A Deus Mortem esetében ugyanis nem csupán a klasszikus black metal van jelen, de jócskán felfedezhető a legbárdolatlanabb ős-thrash is, mint alkotóelem. Ha még további eltéréseket keresünk, szerintem a Deus Mortem valamivel nyersebb, gyorsabb, egyben agresszívabb zenét is játszik jeles honfitársainál. Ebben nagy szerepet játszik Inferno (Behemoth) elképesztően energikus és precíz dobolása. Azonban Necrosodom kiváló hangulatkeltő, egyben jól kidolgozott szólói is határozottan említésre érdemesek. Dinamizmus, erő, karcos thrash zúzdák, amik idővel orkánszerű black metal-ba fejlődnek, borult akkord-bontások: Ez a Deus Mortem nagyon is jól működő receptje. Viszont, hogy jöjjön egy kis fekete leves is, sokszor túlzottan ismerősek ezek a megoldások, még ha konkrét nyúlásról nem is beszélhetünk. Néhol Mayhem, máskor Destruction ugrik be az adott részről és ezzel nem is érne véget a sor. Ettől kicsit összeollózottnak hat a végeredmény. A szigor megvan, akárcsak a fenyegető hangulat, erre a zord, de simán értelmezhető hangzás is rásegít, ám meg is maradnak ezen a síkon. Ha már itt tartunk, a Mgła jóval erősebb tud lenni az atmoszféra teremtésben. Ezek persze csak olyan apróságok, amire könnyen lehet legyinteni, ha nem túl kritikus füllel hallgatja az ember, de nekem valahol ez a dolgom egy-egy értékeléssel, hogy teljesebb, pontosabb képet tudjak adni az adott alanyról (több-kevesebb sikerrel). Ezért is igyekszem jelezni, ha valami csupán szőrözés vagy konkrétan zavaró tényező. Az utóbbi megállapítás szerencsére itt most nem játszik szerepet.
Ez egy teljesen jó lemez. Rövidesen le is fülelem majd a 2019-es Kosmocide-t. Kíváncsi vagyok, milyen irányba mentek tovább. Tényleg sajnálom, hogy eddig kimaradtak, mert kiváló zenei teljesítményt nyújtanak.
Tracklist:
- Into the Forms of Flesh (The Rebirth)
- It Starts to Breathe Inside
- Receiving the Impurity of Jeh
- The Shining
- The Harvest
- Ceremony of Reversion p.1
- Emanation
Pontszám: 9