Kiadó: Regain Records
Weboldal: www.devilswhorehouse.com
Kiadás éve: 2008
Stílus: Death rock
(scroll down for English Version)
Meglehetősen bizakodva vettem kezembe a Devil”s Whorehouse nevű formáció EP-jét, mivel a Regain Records meglehetősen igényes arra, hogy kiket szerződtet. Különösen, hogy hallottam, a csapat afféle jó kis death”n”roll-szerű muzsikát játszik, nem kevés punk alappal, hiszen – ahogy utánaolvastam – eredetileg egy Misfits cover-együttesként indultak. A zenekarban játszó Håkansson (Marduk, Abruptum) és Hrafn (IXXI) neve pedig még inkább garancia arra, hogy a hangszeres tudással nem lesz gond, és igényes zenét fogunk hallani. A borító is kellően dögösre sikeredett, így egyre nagyobb reményeket fűztem látatlanban is a csapathoz. Ám ez sajnos hiábavaló volt, az EP már az elindulásakor arcon csapott, és sajnos nem a szó jó értelmében.
Mindjárt a címadó dal – a rövid felvezető után – egy borzalmasan agyoncsépelt, három akkordból álló témával kezdődik, amit minden kezdő black/thrash banda életében legalább egyszer elsüt, de kezdő punk zenekaroktól is gyakorta lehet hallani ezt a „dallamvezetést”. A számot azért két dolog megmenti az „igazán gyenge” jelzőtől. Az egyik, hogy a vokállal valamennyi hangulatot azért sikerült belecsempészni a dalba, de még így sem veti szét az energia. A másik, hogy van a közepén egy atmoszferikus kiállás, ami viszont tényleg egész jó. Egyik jó ismerősöm körülbelül az „atmospheric evil punk” nevű nem létező stílussal definiálta ezt a számot, ami lehet, hogy megmosolyogtató, de egész jól körülírja a dalt. Az EP előnye, hogy mind a három szám teljesen más stílust képvisel.
Az első dal punkos beütése után következik egy lassú kissé southern rock-hatású szám, amelynek a gitártémája ugyan szintén három hangból áll, de a vokál itt el lett találva, nagyon hangulatos lett, és egyben eléggé retro hatású, ami jót tesz a dalnak. Az utolsó tétel egy gyorsabb thrash/speed dal, ez már egész fogós, igaz, ezt a dallamot sem most hallja az ember először. Ez ugyan ennél a stílusnál nem baj, de a refrénben levő ének valahogy nem lett a legerősebb, és ez kicsit megtöri a hangulatot – pedig az elképzelés jó. A vokalizálás alapjában véve ugyan nem lenne rossz, az üvöltés jól megy Maelstrom énekesnek, a dallamos éneklés is – például a Mouth of Hell-ben, ahol kifejezetten tetszetős a produkciója -, viszont a kettő együtt valahogy nem működik nála, és emiatt lesz kissé erőtlen a Pentagram Murderer. Mindezekből látható, hogy sok stílus keveredik a Devil”s Whorehouse zenéjében, de ez inkább úgy hangzik, mintha keresnék a saját hangjukat, nem pedig úgy, mintha ez tudatos lenne, hiszen nem mindegyik szám egyforma színvonalú. De éppen ezért nem is igazán lehet bekategorizálni. Death”n”Roll-hoz kevés a death metal elem, de hangzásvilágban az áll legközelebb. Punkhoz képest túl sok az olykor thrash/speed metalos elem, de a már említett southern rock is felbukkan. Így én is – csak úgy, mint sokan mások – a Death rock kifejezést találtam legkörülíróbbnak, akár létezik ez a stílus, akár nem.
A csapat az első nagylemeze után – amelyet 2003-ban adtak ki – ugyan 5 évig pihent, de hallgatóként nem érzem, hogy érett volna ez a visszatérés. Nyilván zenészként másként gondolja az ember, elvégre, egy ilyen együttes remek lehetőség az őszinte zenélésre, itt nem kell technikai bemutatót tartani senkinek, egyszerűen csak hangulatos, szívből jövő dalokat kell írni. Az őszinteséggel nem lehet gond, feltételezem, a színpadon mindent belead a csapat, de sajnos az egész EP nem mondható igazán hangulatosnak, noha egy-egy témából ki lehetne hozni jobbat is. A Mouth of Hell című szám miatt talán nem fogom teljesen elfelejteni a banda nevét, de szerintem a Regain Records ezzel a csapattal egy kissé melléfogott.
——————————-
ENGLISH VERSION:
When I heard that there is a formation at Regain Records playing a death”n”roll-alike music with punk elements – they started as a Misfits cover band -, I was very excited about them and their EP. I knew Regain Records as one of the great providers of the good metal music according to their signings, and when I heard that the line-up of Devil”s Whorehouse features Håkansson from Marduk and Abruptum and Hrafn from IXXI, I started to expect a lot from this material. I thought that this yet not very well-known band must have been created a dirty rock&roll and punk influenced extreme metal effort at its best. But when „Werewolf” started I already knew that I was wrong.
The first track is already a letdown. It starts with three accords that must have been familiar for you because these notes were performed by many amateur black/thrash and punk bands. The song has its upsides though, for example, the vocalist performs well – however, it should be a bit more energetic -, and there is a nice atmospheric part in the middle of the song. One of my pals said about this song”s genre that it”s something like „atmospheric evil punk” which could be funny – because it”s a non-existente genre-crossover – but it describes the track „Werewolf” well. All in all, it starts as a „very weak” song, but the above mentioned upsides are grading it up to „fair”. It”s a good thing that each track of this EP was written in different style.
After the starter”s punkened style comes a bit southern rock influenced song with a retro feeling and a great vocalizing and atmosphere. That”s the best song of the EP, despite it is also not overcomplicated with it”s simple structure. But this one is surely a good song. The last track is a bit faster thrash/speed effort, it”s catchy but sounds also too familiar. The vocalist Maelstrom tries to make it more unique, but somehow he”s not as good here as he was in the first two tracks. I mean, he is good at shouting and he has nice clean voice, but when he tries to compound them it simply doesn”t work well, it lacks energy. It seems that Devil”s Whorehouse is still in search for their own sound rather than mixing the genres and styles consciously. And because of this, it”s hard to describe their music genre. Death”n”roll wouldn”t be proper because I feel death metal”s presence only for moments, but surely, their soundscape is close to that subgenre. For being labeled as punk they have many thrash and speed metal elements within their music, not to mention southern rock. So – just as other people – I also labeled their music as „Death Rock” because I found that very descriptive and in this case I don”t really care whether this subgenre exists or not.
After they have released their first full-length in 2003 the band went on a hiatus for 5 years, but as a listener, I don”t feel that this comeback was necessary. Of course, they should think it otherwise, because a band like this could be a great opportunity for every musician to play an honest and atmospheric music without demonstrating their technical and musical skills. These bands are just about play the music you feel inside without compromises. There”s no problem with the honesty of Devil”s Whorehouse, they can be certainly good at live gigs but this EP is just not as atmospheric as it should be, it hasn”t got that cool dirty feeling in general, you feel that only for moments. They have good ideas but the execution is not the best, these songs have more potentialities in them. All in all, I won”t forget this band”s name because „Mouth of Hell” is a good song, but I think, Regain Records made a small blunder by signing this band.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Werewolf
2. Mouth of Hell
3. Pentagram Murderer