Kiadó: Demonstealer Records
Weboldal: myspace.com/devoidindia
Kiadás éve: 2010
Stílus: Death / Thrash Metal
Brief Sum: Devoid didn’t stuck on the level of old-school trash, they use ample death elements, progressive, modern solutions. Every instrument sound awesome and everyone in the band can be heard just nicely noone hides in the background. This stuff is far from predictable.
Kasztok, hinduizmus, szent tehenek, Gandhi. Néhány jellegzetes asszociáció annak a kontinens méretű országnak az életéből, történelméből, melynek neve: India. Furcsa módon ezt a népes országot nem túl gyakran említik a thrash metal vonatkozásában. Pedig a nagy számok törvénye szerint, igencsak meg van az esélye, hogy ekkora lakosság kitermel egy egészséges extrém zenei kínálatot. Bizonyára több oldalon keresztül lehetne sorolni eme feltörekvő, vagy hazájukban már kultusszal rendelkező zenekarok nevét, de most konkrétan csak egy bandára koncentrálnék. Arra a mumbai, első lemezes csapatra, amely Devoid néven ontja a világra összetett, szigorú, feszes tempójú muzsikáját.
A zenekart 2005-ben a gitáros-énekes Arun Iyer, Shubham Kumar dobossal együtt alapította, akkor még jelentős Slayer hatással a vénájukban. Indiában hamar ismertté váltak, köszönhető többek között az olyan rendezvényeknek, mint a Campus Rock Idols, illetve az olyan kiadványoknak, mint például az All Indian Metal válogatáslemez. Évről évre egyre kiforrottabb lett a csapat stílusa, markánsabb, profibb hangzást teremtettek, s kezdett alakot ölteni a debüt album, ismertetőm témája.
A Devoid, az általam legutóbb bemutatott thrash horda – a Vilefuck – anyagához képest kevesebb old school elemet használ fel a repertoárjában. Több deathes elem, progresszív, modernebb irányba mutató megoldás tűnik fel, mint az amerikaiaknál. Ennek a megállapításnak kitűnő bizonyítéka a Possessed, illetve a New World Order(már-már Chuck Schuldinert idézik) című tétel. Szélesebb kínálattal rendelkeznek, de távolról elkerülik a ”szélsőséges” fogalmát. Kellemesen (már amennyire egy thrash-death anyag kellemes jelzővel illethető), arányosan építik fel a dalokat, rengeteg váltást alkalmaznak, nem csak két – három ötletet váltogatnak. Minden hangszer mesterien szól, külön örömömre szolgált, hogy mindegyik zenész teljesítménye, munkája kitűnően követhető, senki sem bújik meg a háttérben. Azt még véletlenül sem lehet rásütni az anyagra, hogy kiszámítható. A gitárszólókat sem hanyagolják, pedig manapság, már egyre több újdonsült banda nélkülözi ezt a stílust jellegzetesen jellemző eszközt. A lemez több kitűnő dalt tartalmaz, de nálam a Devoid Of Emotions és a Hate Cult viszi el a pálmát. Az előbbi kicsit közelebb áll az egyszerűbb, klasszikus thrash dalokhoz, míg a másik egy kőkemény, gyilkos thrash himnusz. De a lazulásnak is eljön az ideje, amint a kilences trackre lép a lejátszó, s sörimádat oltárán áldozhatunk a Beersong című szerzemény segítségével. Nekem egyetlen problémám van az A God’s Lie lemezzel, de az sem kezelhetetlen, csak a sokadik dal után Arun vokáljával kapcsolatban szöget üt az ember fejében az a felismerés, hogy finoman szólva egysíkú.
Brutális riffek, pörgős kétlábdob, istentagadás, sör. Ki gondolná, ez is India? Minőségi bizonyítékot tarthat a kezében(a lejátszójában) az, aki beruház a kvartett anyagára. Vetekedik bármely európai vagy bay – areai legenda munkájával. Minden thrash-vér számára kötelező anyag, különben sem árt színesíteni a portfóliót.
Tracklist:
1. A Silent Death
2. Battle Cry
3. Possessed
4. Devoid Of Emotions
5. Black Fortress
6. Hate Cult
7. New World Order
8. A God’s Lie