Ritkán adódik szerencsém olyan hazai hardcore/metal csapat lemezére bukkanni, ami nem valamelyik nagy amerikai supergroup produkciójának epigonja, egyúttal elejétől a végéig leköti a figyelmem. Néhány napja ez utóbbi szűk keresztmetszetbe bekerült a győri Devoid Parallel Realities című ötszámos EP-je, amely ütemével és lendületével egyszerűen lehengerelt.
Ugyan a brigád csak 2018-ban alakult, de alkotókedvből nincs hiány náluk. Idáig egy EP-vel (Devoid, 2018) és két nagylemezzel (Fake Gleam, 2020; Dusk, 2021) ajándékozták meg a nagyérdeműt. Nem tudom ki hogy van vele, szerintem mindhárom anyag tartalmazott jó számokat és ügyes zenei megoldásokat, feledhetetlen tétel mégis kevés maradt. A Fake Gleam-ről az U-731 és talán a Morbid Felony volt emlékezetes, míg a jóval thrashesebb Dusk-ról a Just One Bullet, a Verdun és a Burn Alive, azonban bevallom, mindkét lemezt újra elő kellett vennem, hogy sebtében ezeket is felidézhessem. Annak idején az volt az érzésem, hogy a Devoid albumai a kevésbé hardcore rajongóknak – pár ütős szám kivételével – nem tartogatnak nagy meglepetéseket, számukra talán kevesebb okot adnak a figyelemre.
A Parallel Realities esetében már nem gondolok ilyesmikre. A kislemez a maga tizenhat és fél percével végig megőrzi hevét, amellett a trackek intenzitása nemhogy csökkenne, inkább fokozódik, mígnem kulminál az Divide-ban. A sejtelmes, viszont különálló számként fölöslegesen szerepeltetett introt (Breath Of Oizys) követően a győriek keményen belecsapnak. A Cheapest Fake Of All a maga brutálisan erős dobtémájával azonnal felráz mindenféle melankolikus álmodozásból, majd a továbbiakban – hála a vokálnak és a jól elhelyezett gitárszólóknak – megalkuvást nem ismerve minden figyelmet magának követel. A Can’t Sent-ben noha közel sincs ennyi pörgés, a maga kissé jazzes beütésű témáival ékesen prezentálja a profizmus magasiskoláját, miközben kiszínezi és plusz tartalommal tölti meg a kompozíció egészét. Az EP címadó dala, a Paralell Realities egy energikus groove/thrash-téma nyakon öntve kegyetlen jó szólókkal, amelyek sem nem túl hosszúak sem nem rövidek, illetve tökéletes a kivitelezésük is. Végül a technikás Divide zárja a korongot, ami az az igazi maga alá gyűrű headbang-tétel, s a koncerteken garantáltan egy nyakat sem hagy mozdulatlanul. Úgy vélem a Can’t Sent és a Divide kitűnően példázzák, mennyit fejlődött a zenekar akár a Dusk óta is.
Az album kivitelezése szintén jól sikerült, a borító képi világa Waldmann Boglárka grafikusművész – Waldmann Szilárd énekes húgának – tehetségét dicséri, de a szövegkönyvet én azért hiányolom. A dalszövegek egyébként továbbra is főként a társadalmi problémákra helyezik a hangsúlyt, viszont a korábbiaknál szerintem sokkal elgondolkodtatóbbra sikerültek. A Devoid tagjai ezekben egyértelművé teszik, hogy a saját útjukat járják, és nem hajolnak meg az aktuális zenei trendek előtt. A kíméletlen hangzás és álltalában véve a stúdió munkálatok újfent Hájer Gergő (Omega Diatribe/Vented) tehetségét dicsérik.
A Parallel Realities egy őszinte anyag, ami egyrészt megerősíti, hogy a Devoid tehetséges és művészi inspirációban bővelkedő zenészek formációja, másfelől bizonyítja, hogy 2022-ben is igény van a giccstől és kozmetikától mentes, mindazonáltal erőteljes zenére.
Kiadó: metal.hu
Kiadás éve: 2022
Stílus: Groove / Thrash
Web: facebook.com/devoidofeverything
Tracklist:
- Breath Of Oizys
- Cheapest Fake Of All
- Can’t Sent
- Paralell Realities
- Divide
Pontszám: 9