DIMENTIANON – Collapse The Void

Kiadó: Paragon Records

Weboldal: www.dimentianon.com

Kiadás éve: 2010

Stílus: Black / Death

Brief Sum: Zoltán Valter’s well done riffs and nice, melody based solos present the listener with remarkable minutes. I have to disappoint those who think that there is light power metal on the album since it’s rock hard black – death extreme metal. The starting of the album is a typical sample to „in medias res”. They are not clowning around with intros but start with concentrated shredding right away.

Nekünk, magyaroknak kicsi a világ. Szinte hihetetlen, hogy az élet, a világ mely területén nem futunk bele valamelyik honfitársunkba. Rengeteg döntőfontosságú találmány, felfedezés köthető nemzetünkhöz. Ha nem is említhető egy szinten a dinamó vagy a Rubik kocka megalkotásával a Dimentianon Collapse The Void lemezének kiadása, azért az a tény egyáltalán nem elhanyagolható, hogy ennek az amerikai bandának a gitárosa egykoron a kazincbarcikai Frost-ban zenélt.

Konkrétan Salty Z.-ről, azaz Valter Zoltánról van szó. Továbbá amellett, hogy a kicsiny hazánk szülötte, igencsak profin használja azt a bizonyos hathúrost. Karakteres riffjei, kellemes, dallamokkal megalapozott szólói emlékezetes percekkel ajándékozzák meg a hallgatót. De mielőtt valaki azt hinné, hogy könnyed power metal rejtőzik a szóban forgó lemezen, azt ki kell ábrándítsam, mivel kőkemény blackes – deathes extrém metalt tartalmaz. Ahogy az album indul, az a tipikus ”in medias res” példája. Nem tökölnek bevezetővel, intróval, hanem azonnal belecsapnak a lecsóba. Már az első másodpercek a riffek és M. vokáljának erőszakos kettősével, egy tornádó intenzitását megalázó erővel préselnek a falhoz. De a közel kilenc perc a változatosság jegyében még bőven tartogat meglepetéseket, váltások, kiállások, szintis részek tarkítják a dalt. Szerencsére ezt a „jó szokásukat” a lemez teljes terjedelmében kiaknázzák. Mikor már kezdene tömény lenni a durvulás, akkor nagyon ügyesen időzítve, finom, elszállós, melankolikus gitárszólók, billentyűs hangulatszőnyegek kerülnek elő a tarsolyból. De persze csak módjával.

Amit most a virtuális papírra vetek, lehet, hogy furcsa lesz e lemez egészét tekintve, de számomra a Fragmented Nostalgia tétel a maga totális pszichedelikusságával az album csúcspontja. Ahogy elindul a nem túlbonyolított zongora résszel, majd folyamatosan kiteljesedik egy pink floydos, merengős, libabőröztető kozmikus utazássá, na, az szavakkal leírhatatlan. Főleg nem egy black – death lemez aspektusában. Ezt követően pedig, ahogy a másik kedvencem, a The Forgotten indít, az már maga egy sokkhatás, egy ébresztő az álmodozásból. Viszont ahogy a korábbi tételeket, módjával ezt is csűrik, csavarják, nem állnak rá egy monoton, önismétlő vonalra. Megint csak jönnek a meglepetések.

Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen sokrétű, kemény, de igényes anyag megalkotásában egy magyar zenésznek fontos szerepe volt, és nem csak a háttérmunkálatokat látta el. M. sokszínű vokálja is jelentősen hozzájárul az előbb kifejtett összegzéshez, mert a torka aránylag gazdag kelléktárral rendelkezik ahhoz, hogy a brutális verzéket is változatosan tudják prezetálni. Viszont az albumot rövidségét, és a borító „van, de minek”-féle jellegtelenségét már nem tudom tolerálni. Így hát mínusz egy pont…

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Return…
2. Breathe Deep
3. Fragmented Nostalgia
4. The Forgotten
5. All Good Things End

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár