DIMMU BORGIR – Inspiratio Profanus

Lp Sleeve (2015) Optimal Vkt 17503 1vinyl.indd

1995-től nagyjából 2007-ig rajongója voltam a bandának. Mit rajongója, fanatikusa! Az Enthrone Darkness Triumphant-től kezdve előrendeltem az éppen aktuálisan következő albumot CD-n, nemritkán a díszdobozos, deluxe verziókat. A koncerteken szinte állandó vendég voltam, a ruhásszekrényem nagy része is róluk szólt. Szóval a Shagrath és Silenoz által fémjelzett zenei formáció erősen meghatározta az életemet, zenei ízlésemet. Amikor Mustis és Vortex csatlakozott a formációhoz, konstatáltam, hogy minden a helyére került, egy bivalyerős tagság jött létre, dalszerzésben is kompetens, alkotói vénával megáldott zenészek erősítik a zenekart.

Bár a 2000-es években egyre inkább távolodtak a kitaposott ösvénytől, még mindig tudtak izgalmasat, újat, de vállalhatót nyújtani. Pályatársaik sem a sárdagasztást választották. A Satyricon, az Emperor, a Borknagar vagy az Enslaved sem ragadt le ugyanannál az albumnál, nem kívántak az önismétlés útjára lépni. Tudom, ez sokaknak elfogadhatatlan: elkészül, kiadásra kerül egy nagyszerű, megismételhetetlen mestermű, de az adott banda nem hajlandó (nem képes) a későbbiekben ezt újra és újra megírni, hozni az elvártat.

Bármennyire is széles látókörű, befogadó vagyok új irányvonalak, zenei kísérletezések kapcsán, sajnos Shagrath-ék bő 15 év alatt elhozták azt a korszakot, amivel már én sem tudtam sokat kezdeni. Túl sok minden változott. Ami fontos volt, ami a lelket tartotta a rajongóban, az egyre inkább kiveszett, a felesleges cicomákból, a pózokból meg egyre több lett. És most itt nem a korai korszak véres, kardos, erdőben lángköpős miliőjére gondolok… Az Abrahadabrát második nekifutásra voltam csak képes végighallgatni. Azóta sem került a lejátszóba. Az Eonian megjelenése előtt még reménykedtem, de amióta kijött még csak három alkalommal éreztem késztetést, hogy végighallgassam.

És tessék, most ezek után itt egy újabb kiadvány. Gondolom, már sokan várták. Kellett, mint egy falat kenyér. Ha még esetleg eddig nem lett volna egyértelmű, hogy mely zenekarok inspirálták eme derék, norvég csapatot, akkor most végre képbe kerülhetünk. Már, ha van, aki eddig nem figyelt vagy átaludta az elmúlt 20 évet. Mert az Inspiratio Profanus minden egyes dala már szerepelt korábbi kiadványokon, deluxe verzión, EP-n, split kiadványon. Hogy ne csak dobálózzak a tényekkel: Black Metal – In Sorte Diaboli Japan Edition, Satan My Master – Death Cult Armageddon Extended, Dead Men Don’t Rape – Abrahadabra Mailorder Edition, Nocturnal Fear – ugyanígy, két verzióban: Devil’s Path EP, Burn In Hell – Puritanical Euphoric Misanthropia Extended, Perfect Strangers – Abrahadabra Mailorder Edition, Metal Heart – Godless Savage Garden EP.

Gratulálok! Ez tényleg profán! Egy árva új dal sincs, még ha az esetleg egy kikukázott régi ötlet lett volna is. Mondjuk ez az elvárásom eleve nem ül, mert így bontotta volna a koncepciót, meg akkor valamivel dolgozniuk is kellett volna…

Volt már rá példa, hogy önmagukat is feldolgozták egy-egy későbbi lemezen, ami maximum időkitöltésnek megfelelt. De NULLA újdonsággal, közel 32 perc időkitöltést venni? Mert, ha például ingyen letölthetővé teszik, akkor maximum nyelek egy nagyot és azt mondom, hogy éppen ellehet nélküle lenni, de legalább egy megsüvegelendő gesztus. Azonban hova gondolok én, mikor a kiadó honlapjáról már CD-n, 19 Euróért megvásárolható…

Persze vannak, akik alapossággal megveszik kedvenceik minden kiadványát, fekete nyomású bakelit mellé a pirosat is, meg különben is szépen mutatnak egymás mellett a polcon és büszkének is lehet rá lenni, hogy ez is megvan, milyen ütős így egyben a diszkográfia. De én erre bandára nem tudok büszkének lenni, még akkor sem, ha a kiadó ötlete volt. Pontszámot is csak azért adok, mert egyszer már ezeket a feldolgozásokat megcsinálták, dolgoztak vele egykor.

Kiadó: Nuclear Blast
Kiadás éve: 2023
Stílus: Black / Heavy Metal
Web: facebook.com/dimmuborgir