DISTRUST – No Good Deed Shall Go Unpunished

Kiadó: Locomotive Records

Weboldal: www.distrustamerica.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Death / Hardcore / Crossover

 

 

 

 

Hol is kezdjem? Ez egy olyan zenekar, amiről az égvilágon semmi háttér infót nem lehet találni. Ami pedig még többet ront az az, hogy egy kis kutatás után az ember vagy zsákutcába keveredik, vagy még jobban összezavarodik a zenekart illetően. Vegyük például, hogy a promo borítója szerint ez egy 2008-as lemez, ámbár a Metal-archives.com-os oldaluk szerint 2001-es lemez, és a zenekar fel is oszlott. Több, már létező online kritika készült róla, ahol van, aki szerint 2008-as, van, aki szerint 2007-es lemez, de még olyanra is bukkantam, ami szerint ez egy 2000-es album. A feltüntetett kiadó oldalán egyetlen lapon sem lehet megtalálni a zenekar nevét sem, nem hogy valami információt.

Az alapján, ami nagyjából egyezik, feltételezhető a következő történet: a zenekar “94 körül alakult, és a 90-es évek végén (vagy talán 2000-2001 környékén) kiadták ezt az egyetlen anyagukat. Na most ezt a lemezt 2008-ban újra kiadta valami okból a Locomotive Records, habár később rátérek, hogy ez mennyire ostoba, felesleges döntés volt. Ennyit a zenekarról.

Elég ironikus, egyébként, hogy a zenéjük valamilyen szinten visszaadja ezt a teljesen homályos zűrzavart. Félreértés ne essék, a felvétel minősége ugyanis szinte kifogásolhatatlan, habár a gitárok kicsit vékonyan szólnak, de feltételezhetjük, hogy ezzel egyfajta “oldschool” hangzásra mentek. A zene pedig egy egyvelege az összes létező 90-es évek béli extrém zenéjének. Viszont amikor itt azt mondom, hogy az összes, ezt teljesen komolyan gondolom.

Van itt death metal (majdnem mindegyik számban vagy 1-1 oldschool-osabb riff), hardcore (Threshold, Forget the past), black metal (Don”t wait for dawn, No government cheese for this cracker), crust/thrash (Personality instability, Forget the past), és nagyjából minden más, ami valaha létezett, kivetel mondjuk grindcore vagy egyéb nagyon gyors, technikás zene. Önmagában a sokoldalúságot én nagy pozitívumnak tartom, ámbár ez itt egyáltalán nem jó. Rosszul vannak átvezetve ezek az ötvözetek egymásba, így sehol nem lehet igazán megkapaszkodni a zenében. Olyan, mintha betennél egy Cannibal Corpse lemezt, és helyette Agnostic Front-ot hallanál, majd ezt megelégelve beraksz valami sablonos 90-es években megjelent black metal lemezt, és ahelyett Wolfpack-et hallanál. Rossz, egyszerűen nem jó.

Talán a lemez borítója volt az, amitől gondoltam, hogy jópofa zene lesz, de sajnos nem jött össze a dolog. Miért fektetne ennyi időt egy zenekar abba, hogy a kortárs zenéket klónozzák, és egybegyúrják? Miért nem próbáltak kialakítani valami sajátosat, ahelyett hogy más zenekarok sajátosságát egyesítették egy albumukon? Miért adna ki egy kiadó 2008-ban újra egy lemezt, ami már akkor is szar volt, amikor kiadták? Ami pedig a legnagyobb kérdés, hogy miért adna ki egy kiadó egy ilyen szar lemezt azután, hogy a zenekar már RÉG feloszlott?! Kedvenc képregény írómat, Gróf Balázst idézve: “Megannyi talány, melyekre még Vágó István is homlokát törölgetve kutatná a megoldást… reménytelenül.”

Tracklist:

1. Personality Instability
2. Don’t Wait For Dawn
3. No Government Cheese For This Cracker
4. Threshold
5. Forget The Past
6. Fleshless Bitch
7. Misery In Season
8. Bloodstorm Trilogy
9. Breaking The Pain Barrier

Pontszám: 4

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár