Lemezismertetők

DIVIDED MULTITUDE – Guardian Angel

Kiadó: Silverwolf Production

Weboldal: facebook.com/DividedMultitude

Kiadás éve: 2010

Stílus: Progressive Metal

Brief Sum: The past seven years was not without results: eleven, varied and classic, interesting and exciting progressive metal is the reward of those who put the CD in the player. Authentic, heroic marks characterize this music, a well-reasoned construction, good teamwork, fine variations and interesting surprises.

A norvég banda – Anders Vinje (dob), Christer Haroy (gitár), Eskild Kloften (szintetizátor), Rayner Haroy (basszusgitár), Sindre Antonsen (ének, gitár) – neve ismerősen cseng bizonyára a progresszív jegyekkel átitatott metal szerelmesei számára, hiszen a zenekar 1995 óta létezik, így egy szerényebb, de minőségi diszkográfiát is magukének tudhatnak: „Stranded” demo 1996, „Tale of Tomorrow” demo 1997, „Inner Self” CD 1999, „Divided Multitude” CD 2001 és a „Falling To Pieces” CD 2003. Eltelt hét év az utolsó anyag óta, és most napvilágot látott ez a tizenegy dalos korong – hát nézzük, mit is tartogat.

A bevezető Resurrection kissé zajos kompozíciója már-már interferenciába hajlik. A gitárok finom hangja máris hordozza magában a várható elrendezést szerkezetileg: a végére felébredő zenei forma jól fejezi ki az egész mondanivalót, és a bevezetés is kap egy jó löketet ettől. A Nowhere To Hide klasszikus jegyekkel operál: a progresszív elemek mellett a szimfonikus hangzás is megtalálható a néha igencsak nyakatekert témák között. Szelídbe is hajlik ez a világ, de erőre is kap – színes és dinamikus változatosság jellemzi. Az ének szintén erős és kifejező, valamint változatos is. A szólótéma jól eltalált, az elrendezés bár szinte kötelezően megszokott, mégis ad valami pluszt. A Senses méltó folytatása az előző két dalnak – progresszív jegyekkel teletűzdelt, ötletes felépítésű témavilágot mutat be, kiváló tolmácsolásban. Szinte életre kel a ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji hangulat ebben a stílusban, az old-school letagadhatatlan hatása és szeretete. A ritmusszekció is változatos játékkal hozza az alapokat, mind a basszus, mind a dob szigorú következetességgel játssza a maga részét. Ugyan akad egy-egy necces sablontéma, de kikerülhetetlenné vált szinte mára ez. Nagyrészt összeáll a dal, és elég erős tud maradni a gyengébb témák mellett is.

A Something For Someone igazi metal csemege – a klasszikus vonalvezetés mellett a színezett témavilág, az átgondolt részek mindegyike a helyére került, egy jó kis bulihoz aligha kell több. Heroikus hangneme eklektikus, egyszerűen sodor magával. A ritmustörések megteszik a magukét, a gitártémák finom ívei alatt a dupla lábgép szaggatja a mezőket, a basszusgitár felhőket hoz a táj fölé, az ének pedig mindezt megkoronázza. A szóló kissé sablon, de egyszerre érdekes is – nincs eltúlozva, és egy okos keretbe van foglalva a szintijátékkal együtt. A következő nóta a Regrets címet viseli. Itt is főképp a stílus alap jegyeivel operálnak a srácok, persze bőven érződik más behatás is, de a fő irányvonal mégiscsak a játékos/matekos progresszivitás marad. Egy kis bevezető után egy alap kíséretre váltanak a hangszerek, megszólal az ének és máris beindul egy másfajta hangulat, egy másfajta kivetülés. Laza tempó, jól kiszámított ütemek, rendesen megkomponált témák gurulnak elénk, egy kis melankóliával felhígítva. Alap dolgokból is lehet jó dolgokat kihozni – nem, azért olyan sokkal jobbat nem, de itt nem is ez a lényeg, hiszen ők 15 éve tolják az ipart ebben a stílusban, igaz nagyon kevesen képesek megújulni.

Az Interludium egy könnyű kis átvezető, főképp effektekre és narrációra megírva, persze mindez nagyrészt a szintis tolmácsolásában. Zajos, kissé sejtelmes az egész, a díszítő gitárhangokkal egyetemben. A többi hangszer is beleszól a végefelé, majd ebből az instrumentális keveredésből berobban a My Dying Hour. Erős hangokkal indít, karcos játékkal, ami persze később sem marad el. A feszes ritmusvilág természetesen változatosan van felépítve, így az elszállós rész mellett a reszelős, szaggatott témák ugyanúgy helyet kapnak, mint a szimfonikus eresztések. Jól megkavart szerkezete mégsem esik szét a sok összetevő miatt, hanem csak erősebbé teszi az egész képet. Korrekt hangokkal operálnak a fiúk, ez nem kérdés – no, ez már rendesen megszólalt! A Promised Land folytatja a sort, egy szintén metalcentrikus szerkezettel. Itt sincs hiány progresszív jegyekben, ahogy eddig sem volt. Érdekes hangváltások jelentkeznek, amitől kissé nehezebb a befogadás elsőre, no de hát nem azért progresszív valami, hogy egyszerű kommersz legyen. Finom ének alá könnyed része dukál, az erősebbeknél pedig főképp az alap verze köszön vissza. Vájtfülűeknek mindenképp tetszeni fog ez a dal, de persze nem hinném, hogy bárki csalódna benne! Megvan a maga sajátos hangulata, ami emeli a fényét.

A Pieces ont he Floor keményebb hangokat üt meg, persze a dallamok sem maradnak el, hogy is hiányozhatnának? A gitárok eszméletlen játszadozásba kezdenek egymással, a szinti és a ritmusszekció pedig odateszi a magáét mindehhez. A szaggatott részben az a szép, hogy az a bevezető a megerősödő témához, ami után egy kis vokális refrén következik. Harmonikus, könnyeden befogadható dallamok ezek, igazi energikus hangulattal. A Deeds of Deception egy korrektül kidolgozott nóta, tele klasszikus jegyekkel. Erős gitártémák, betonkemény riffek, halálpontos dob és basszusgitár alap, és a szintetizátor szőnyegei és sajátságos elemei díszítik a vonalvezetést. Eszméletlen hangulat, egy kis egészséges paranoiával megtámogatva, és máris egy erősen vegyes érzésű zene árad felénk. A ’70-es évek hard rock jegyeiből is kapunk némi ízelítőt – gondolok itt a szintetizátor játékára főleg, de az elmúlt harminc éve is nyomot hagyott a szerkezeten. A záró nóta a címadó is egyben: a Guardian Angel egymásnak feszülő hangjegyei könnyed dallamokba foszlik a szintetizátoron, majd beindul egy négynegyedes ritmusképlet, és kőkeményen hasítja az alapokat. Pontos és dinamikus játék, mély tartalom jellemzi itt is a dalt, finomra csiszolt témák váltogatják egymást. Van egy-egy pillanatnyi gyengülés, de ez nem veszélyes annyira, hogy feloldja a dinamikát. A kompozíció egy elég erőteljes gerinc mentén helyezkedik el, és ötletes kis variációkkal teszi egyedivé kissé az egészről kapott képet.

Összességében egy nagyon korrekt lemezt vehet a kezébe mindenki, aki szereti ezt a stílust.

Tracklist:

1. Resurrection
2. Nowhere To Hide
3. Senses
4. Something For Someone
5. Regrets
6. Interludium
7. My Dying Hour
8. Promised Land
9. Pieces ont he Floor
10. Deeds of Deception
11. Guardian Angel

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

KME videók: Serenity, Megaherz, Soulfly, Venomous Concept, The 69 Eyes, Divided Multitude, The New Black, Exarsis, Terror Empire

KMZ

Divided Multitude – „Scars” Video

KMZ

Hot News: Divided Multitude – launches full track on Soundcloud

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek