Kiadó: Soulfood / Premium Records
Weboldal: myspace.com/divineheresyband
Kiadás éve: 2009
Stílus: Metalcore / Deathcore
(scroll down for English Version)
A Divine Heresy egy négy évvel ezelőtt alakult csapat, és olyan neveket vonultat fel, mint Dino Cazares (Fear Factory) és Tim Yeung (Hate Eternal). Hadd kezdjem azzal, hogy ez a borító nemcsak vacak, de megtévesztő is. Ránézve azt gondolhatnánk, hogy valamiféle black metált hallhatunk, pedig erről szó sincs. A zene elég modern metalcore / deathcore, és valahogy egyensúlyozni próbál a kommersz és az igazán durva stílus között. Kérdés, ezzel mennyi embernek nyerik el a tetszését.
Az első nóta, a Facebreaker mindenképp a durva death metál irányvonalat képviseli, a tízes Darkness Embedded pedig balladisztikusabb, lassú dal. A többi szám pedig valahol a kettő közé esik.
Bár a fent nevezett zenekarok egyikére sem hasonlít nagyon, azért érezhető, hogy ki mit hozott az anyabandából. A blastbeatek jóval durvábbá teszik a zenét az átlag metalcore-nál, és nagyon jellegzetesek Dino szaggatott, industrial riffelgetései is (különösen Enemy Kill, Letter to Mother, Anarchaos).
A hangszeresek jól teljesítenek. A dobot és a gitárt már megdicsértem, az énekes pedig szintén jól nyomja. Üvöltésen és rekesztésen kívül jól hozza a jellegzetesen modern metalcore tiszta éneket, és a ráspolyosabb éneklős részeket is. Átkozottul hiányzik viszont a zenébe még egy gitár. Nincs persze min csodálkozni; Dino híres az összeférhetetlenségéről, sajnos azonban így hiányzik az a plusz, ami igazán emlékezetessé tehetné a dalokat.
A legjobban szerintem azok a részek sikerültek, ahol sikerült elszakadniuk a metalcore kliséktől. Így pl. a Letter to Mother-ben nagyszerű, a göteborgi melodeath stílust idéző refrént hallhatunk, a Redefine-ban pedig a Fear Factory-ra emlékeztető kemény szavalás / elszállós, kántálós refrén párost. Egészen kiváló a szinte black metálosan kezdődő, majd jéghideg, kegyetlen riffeléssel folytatódó címadó nóta is.
A gyengébb pillanatok közé tartozik a nem túl meggyőzően keménykedős, nu metálos Monolithic Doomsday Devices. Kb. tíz évvel ezelőtt a csapból is ilyen zene folyt, és azóta sem kedveltem meg jobban.
Összességében nem rossz lemez, de egyelőre több a csapatban az ígéret, mint amennyit ténylegesen nyújtanak. Ha kiegészülnének egy második gitárossal, az csodákat tudna művelni a zenéjükkel.
——————————–
ENGLISH VERSION:
Divine Heresy is a band formed four years ago, featuring names like Dino Cazares (Fear Factory) and Tim Yeung (Hate Eternal). Let me start by noting that this cover is not just crap but also misleading. Having a look at it, you might think it’s some sort of black metal. Nothing could be farther from the truth. The music is fairly modern metalcore / deathcore, trying to balance between the commerce and the really harsh. The question is how far they ca get with this strategy.
Opening track Facebreaker certainly represents the tough death metal direction; track ten Darkness Embedded is a more balladistic, slower song. The other tracks fall somewhere between these two.
Although not very much like any of the two aforementioned bands, you can definitely feel who brought what from his mother band. Blastbeats make the music definitely more brutal than average metalcore, and Dino’s staccato industrial riffing is also typical (especially in Enemy Kill, Letter to Mother, Anarchaos).
The instrumentals do well. A have already praised the drums and guitars, but the vocalist is also cool. Beyond screaming and screaching, he nicely delivers that sort of clean vocals typical of modern metalcore, and also a raspier sort of singing. However, the music is in desperate need of a second guitarist. Of course, there is nothing to wonder about; Dino is infamous for his incompatibility, but this way I miss the plus that could make the songs really memorable.
The best parts in my view are those where they managed to get rid of metalcore clichés. For example, we can hear a great chorus in Letter to Mother, reminiscent of Gothenburg melodeath style, and a though recitation / airy, chanting chorus combo in Redefine (quite in the veins of Fear Factory). Outstanding is the title track, beginning almost as black metal, continuing in ice cold ruthless riffing.
Among the weaker moments are the not very convincing tough-guy flavored, nu metalish Monolithic Doomsday Devices. About ten years ago you could hear this kind of music everywhere – and I haven’t got to like it any more since that time.
All in all not a bad album. Although they do hold a promise, the real thing is yet to come. If they took in another guitarist, that could do a miracle to these tracks.
Tracklist:
1. Facebreaker
2. The Battle Of J. Casey
3. Undivine Prophecies (Intro)
4. Bringer Of Plagues
5. Redefine
6. Anarchaos
7. Monolithic Doomsday Devices
8. Letter To Mother
9. Enemy Kill
10. Darkness Embedded
11. The End Begins