DIVINITY – Singularity

Kiadó: Candlelight Records

Weboldal: www.divinity.ca

Kiadás éve: 2010

Stílus: Technical Melodic Death Metal

 

 

 

Bizonyára mindenki hallott már egy bizonyos Meshuggah nevű elmeroggyant formációról, akik az elmúlt esztendők során megtanították a népnek a komplex metal csínját-bínját. Nos, a Divinity is valami hasonló őrületben utazik, azzal a kis különbséggel, hogy a kanadai arcok zenéje – ne féljünk a nagy szavaktól – sokkalta fogósabb és izgalmasabb. Elég csak felidézni a banda három évvel ezelőtti bemutatkozását, amellyel kapásból olyan zsigeri, hozzáértő profizmussal vetették bele magukat az extrém zenék világába, mintha világéletükben mást sem csináltak volna. Az addig mit sem sejtő hallgató meg csak áll, bambul, majd az átmeneti üzemzavar után mérgezett nyúl módjára kapkodja a fejét a frissességtől kicsattanó, eszeveszett riffek garmadája hallatán.

A piszkosul eltalált debüt lemez után természetesen magam is tűkön ülve vártam a folytatást, abban bízván, hogy az Allegory zsenialitása nem csupán egy egyszeri fellángolás volt – és lássatok csodát, a fohász meghallgatásra talált. A társaság kimagasló dalírói tehetsége mellett megtartotta azon jó szokását, hogy ámulatba ejtő precizitással rántották fel – az egyébként cseppet sem egyszerű témákból építkező – dalokat. Az alapító James Duncan és társa Sacha Laskow helyenként oly mértékben alázzák a húros kollégákat, hogy a pofám leszakad, de a Nick Foster-Brett Duncan vezette ritmusszekciót sem érheti panasz. Az instrumentális részleg megkoronázójaként pedig itt van nekünk Sean Jenkins, aki igazán kivételes adottságokkal lett megáldva. A srác hangja elképesztően széles skálán mozog, a klasszikus death-es hörgés mellett a pszichopata kategóriás üvöltözés is szakterülete, de ha úgy adódik, a már-már slágeresen fülbemászó dallamokat is csont nélkül kiénekli (ld. anno Plasma, Methodic, Chasm stb.).

Ebből adódóan talán a zene is valamivel könnyebben befogadható, mint más, stílusbeli csapatok esetében, noha alapjáraton itt sem sokat finomkodnak az urak. A zömében középtempós, atomjaira tördelt súlyos riffeken túl, ahol kell, ott keményen tapossák a gázpedált. Ezt aránylag hamar tapasztalhatjuk is, mivel a rövid felvezető után berobbanó Beg To Consume elsöprően lendületes, sűrű blastbeat-ekkel tűzdelt nyitánya afféle kedveskedő gesztus gyanánt egy szempillantás alatt lesüvíti a nyakunkon ezidáig békésen heverésző fejünket. A Lay In The Bed You’ve Made-ben a gyaluláson túlmenően már a melódikusabb résszel is szembesülhetünk, hogy aztán a bárdisták fürgeujjú, aprólékosan kimunkált (és persze technikailag is tökéletes) szólózgatásában is gyönyörködhessünk egy sort. A virtuóz megoldások dacára azonban minden flottul illik a képbe. Nincsenek túljátszott, öncélű magamutogatástól fertőzött giccs halmazok, csak frankón megírt, jól átgondolt szerzemények, melyek minden alkotójukban arra törekednek, hogy maximális odaadással kiszolgálják a komplex, anomalikus ritmusok szerelmeseit. A színvonal a későbbiekben is a csillagokat súrolja, így számokat kiemelni sem igazán érdemes, hisz a maga módján minden opusz bejövős, bár megjegyzem azért avattam pár kedvencet, köztük olyan arcbamászó zúzdákat, mint a Transformation és a fent említett tulajdonképpeni nyitó nóta. Ide sorolnám még az album szelídebb oldalára reflektáló Embrace The Uncertain-t is, ahol kezdetben bő egy percen át tartó, nagyon hatásos, finom zongorafutam cirógatja a füleket, ami az eddig csak alig észrevehető, epizód szerepben sínylődő billentyűkkel, valamint Sean szokatlanul hallgatóbarát, de bődületesen eltalált refrénjével kiegészülve egy teljesen más jellegű hangulatot kölcsönöz a dalnak.

A hangzás terén minden korrekt, szépen darabol a lemez, ezáltal a gárda még egy elismerést bezsebelhet, mivel legjobb tudomásom szerint a masterelést is saját maguk végezték. Ami a borítót illeti, a kép teljes összhangban van a szövegek modern koncepciójával, mondjuk ha nem lenne rajta feltüntetve a zenekar neve, első ránézésre meg nem mondanám, hogy ez a nyugis, relax design pont egy efféle agysejt lebontó matéria illusztrációja, de hát ilyen bika anyag birtokában messze álljon tőlem bármiféle elégedetlenkedés.

A korábban emlegetett mesterműhöz viszonyítva tehát minden szempontból méltó utód lett a The Singularity, apróbb újítást talán csak a szögelés javára leredukált dallamosabb, kísérletező kitekintések ritkasága jelentenhet, ám összességében nem mondhatnám, hogy durvább, langyosabb vagy bármely más opciójában eltérő korong született volna. Ezzel gyakorlatilag az is borítékolható, hogy akinek tetszett az előző cucc, az minden kétséget kizáróan ezt is zabálni fogja. Mindenesetre szerethető kis exotikum, annyi szent.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Abiogenesis
2. Beg To Consume
3. Lay In The Bed You’ve Made
4. Emergent
5. Transformation
6. Monsters Are Real
7. Embrace the Uncertain
8. Formless Dimension
9. Approaching The Singularity

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Divinity Interjú

Jillian

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár