DOMINANCE - Slaughter of Human Offerings in the New Age of Pan

Ha black metalról van szó, a debütálások tekintetében szinte kivétel nélkül többet kapunk, mint a folytatások esetében. Ezt a szabályt húzza alá legújabban a Nyugat-pomerániai Dominance új albuma is, amit a szintén lengyel Putrid Cult kiadó szabadított a világra.

A fél órás Slaughter of Human Offerings in the New Age of Pan a keserű, mégis telt vokállal a lendületes, katonás dobolással, valamint a megszokottnál valamelyest határozottabb, néhol tiszta, máshol kopottas, thrashesebb gitárjelenléttel telibe leképezi az irányzat főként svéd óriásait a ’90-es évek Bathoryjától és Dark Funeraljától kezdve a Funeral Mist – Marduk vonalon át körülbelül a szintén korai Lord Belial – Setherial körig bezárólag. Nagy eszményképek, de a Dominance igyekszik felnőni hozzájuk. A rendkívül heves és könyörtelen csatát ábrázoló borító, a provokatív címválasztás, továbbá a hódításokkal, háborúval és halállal foglalkozó dalszövegek tekintetében ez máris maximálisan sikerült nekik!

Zeneileg persze árnyaltabb a kép. A trió, amely Impalerből (basszus/ének), Hellcultból (gitár) és Witchfuckerből (dob) áll, a Deadly Winter, az Age of Pan és a Carnage kivételével nem alkot olyan típusú emlékezetes dalokat, amelyek hetek múlva is a fülünkben csengenek majd, sokkal inkább az album hatásvezérlet frenetikus robbanásokkal és finom váltásokkal tarkított csatazaj-szerű kavalkád hangulata fogja megteremteni ezt a „nosztalgikus” érzést.

A háborús hevületek nyolcasát a Battlefield gyorstempójú mészárlása nyitja. A fenyegető riffelést, éles, egyben maró vokál (a nagy mészárlás közepette mintha maga a pokol királya vezényelné kárhozott légióit), valamint csörgős cinek és kopogós dobok kísérik. Az örvénylés folytatódik a borotvaélesre csiszolt Blood Countess-ban is, amely egy másodpercnyi pihenéssel sem szolgál. Egyedül az alapriff mutat némi eltérést, valamint a kétharmadnál felcsendülő szóló színesíti a textúrát, viszont ez is inkább egy ereinkbe lőtt fekete méreg. Impaler hangja teljesen olyan, mint Mortuusé a Mardukban, ízléstől függően annak minden élvezhető és élvezhetetlen tartományával együtt. Zsírt a Deadly Winter sem hordoz, hiszen minden pillanata leszakítja a nyakat. Mindamellett a kompozíció architektúrája összetettebb, itt-ott levegősebb, s a stílus legmarkánsabb képviselőihez igazodva minőségi feloldódást sugall a hangulatban. A dallamos fő riff, az ének hangterjedelme, a hangulatos basszussáv az előtérben olyan intenzív, démoni atmoszférát biztosít, amely garanciája a megszámlálhatatlan mennyiségű meghallgatásnak. Elődjével szemben a Ritual a mélyreható, dobvihar, a miazmás riffelés és megszállott ének örökérvényű svéd idiómáját alkalmazza.

A Ritual-hoz hasonló szélsőséges, erőszakos és istenkáromló hangzás borítja be az Age of Pan-t is, annyi különbséggel, hogy ez egy dallamosabb tétel, kimértebb, militáns dobokkal, változatosabb cinekkel és kásásabb vokállal. Az éles, ropogós riffeket a gitárok végiig az erőszak gyors kitöréseként köpik ki, miközben a támadás heroizmusa anélkül tud könyörtelen lenni, hogy egydimenzióssá süllyedne. A Human Holocaust-ban a basszusgitár erőteljesebb jelenléte és általában a gitárok szerepe marad végig meghatározó a kompozícióban. A lengő riffek állandó émelygő érzést keltenek, ami néhol már eltúlzott. Száguldó sebességgel érkezik a Vicious Circles. A nyers, vad énekhang az emberiség öngyilkos háborújáról jövendöl, a kínzó, kopogó dobok, a thrashes gitárvonalak fölött, egyszóval az irányított káosz közepette. Szinte szemünk előttünk történik, ahogy a megvadult ragadozó vicsorogva kitépi magát a ketrecből! Klasszikus gyorshajtású 666 szerzemény. Nem könnyű úgy kísérletezni ezzel a műfajjal, hogy végül az ne váljon valami egészen mássá. A Dominance tudja ezt, ezért a fináléban nem eveznek messzire. A kíméletlen tempót diktáló Carnage kissé recsegős gitárokat, tüzes, de néhol punkosabb dobjátékot hoz. A szám nagyon lobbanékony éneket kapott, ami félelmetessé, démonivá teszi az összképet, a lezárást elhozó crescendó pedig sátáni dallamorgiába torkollik.

Még valakiről szólni kell, aki nem más, mint a lemez körüli hangmérnöki teendőket ellátó Haldor Grunberg. Az ő neve, azt hiszem sokunk számára biztosíték a jó zenére – gondoljunk csak a Profeci, Molekh, Wilczyca, Devilpriest legutóbbi műveire, amelyek születésénél ott bábáskodott.

A hallottakat nem mondanám sem újnak sem átütőnek, mindazonáltal a Slaughter of Human Offerings in the New Age of Pan egy igazán hatékony black metal alkotás lett, ami kizárólag a műfaj rajongói számára tartogatja szerethetőségét, míg másoknak ez a hangzás csupán szúrós tüskeként hat.

Kiadó: Putrid Cult
Kiadás éve: 2023
Stílus: Black Metal
Web: facebook.com/dominanceblackmetal