Kiadó: Metal Mind Records
Weboldal: www.doogiewhite.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Hard Rock
Brief Sum: Pure hard rock with a little bit of glam rock feeling. The whole album sounds great, raw and powerful. It is recommended for all the fans of this genre. Let’s Rock!
Doogie White akkor került a középpontba amikor Ritchie Blackmore felkérte, hogy legyen az énekese az újjáalakuló Rainbow-nak. Akikkel aztán egy albumot rögzített. Utána ezerfelé járt, többek között együtt zenélt Ynqwie Malmsteen-al és jelenleg a Tank énekese. Ez a lemez afféle gyűjteménye a különböző barátokkal felvett számoknak, mely szólólemez formában jelent meg.
Kicsit előre szaladván megemlíteném, hogy remek dalokat kapunk a lemezen.
Kicsit tipikusan hangozhat, de valamiért többszöri hallgatásra is az első szám ami legjobban tetszik. Remek intróval operál mely bennem a Dream Theater hangzás világ emlékét ébresztette fel. Pontosan nem tudom, miért ők ugrottak be hiszen sokan csináltak hasonlót. Aztán a nóta további része, igazi jó kis pörgős hard/glam rock keverék. Az éneket én egy kicsit előrébb tettem volna az összképben, egyébként a lemez remekül szólal meg, kicsit zúzósabb nyersebb is a hangzás, mint amire elsőre gondolnánk. Ez egyáltalán nem baj sőt nagyon jól áll a szerzeményeknek.
A második szám abszolút az Ac/Dc-s vonalat követi, még a vokál is egészen hasonló. Mely aztán később is feltűnik a lemezen. Tetszetős darab ez is, igencsak fülbe mászó.
A harmadik szerzemény lopta még be magát nagyon a szívembe mely a Dreams Lie Down and Die címet viseli. Kellemes lüktetése van a számnak, melyet remek háttér vokálok erősítenek. Itt aztán kapunk egy lassulós „közönség-tapsoltatós” részt. Remekül dolgozik ez a szám a stílus jegyeivel.
Tulajdonképpen az összes számról elmondható, hogy remek, nem hoz igazán újat viszont annyira jól működnek benne és össze vannak rakva a jól bevált stílus elemek, hogy egyáltalán nem okoz csalódást, sőt inkább jól esik ilyesmit hallgatni tudva hogy 2011-ben jelent meg a lemez!
Hirtelen meglepődtem (már ha lehet nem hirtelen meglepődni) amikor megláttam a Times Like These szám címet, már kezdtem csodálkozni, hogy Foo Fighters feldolgozás volna rajta. Aztán amikor elindult a korong vége, szomorúan tapasztaltam, hogy ez bizony nem az. Persze tudom egyáltalán nem illett volna bele a képbe, de szerintem pont azért lett volna üde színfolt!
A dalszövegek annyira nem mennek különlegesség számba, talán majd később jobban rájuk tudok hangolódni. A borító számomra teljesen semmitmondó, szépek a színei és nagyjából ennyi.
Mit is mondhatnék még, kellemes ez a nosztalgikus Hard Rock felhozatal. Élvezet hallgatni a lemezt és végig tartja az első számmal felállított mércét, legyen szó akár lassú vagy gyorsabb tempójú számról. A vendégek is remekül teljesítenek.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Come Taste the Band
2. Time Machine
3. Dreams Lie Down and Die
4. Lonely
5. Land of the Deceiver
6. Secret Jesus
7. Sea of Emotion
8. Catz got yer Tongue
9. Living on the Cheap
10. Times like These
