DRAKON – Пробуждение

Az utóbbi időben sajnos kevesebb orosz black metal lemezhez jutok, ezért is vártam izgatottan a Drakon első albumának beérkezését.

A bandát 2017-ben hívta életre Veleyar (gitárok és zene) és Terror (ének, basszus) az Urál-hegység délkeleti lejtőin, a Miassz folyó partján épült városban, Cseljabinszkban. A duó előttem ismeretlen okból előbb szétvált, majd még ugyanabban az évben a zenekar is feloszlott. Tiszavirág életű tevékenységüket két EP jelezte, ami egy éves fennállásuk alatt így sem volt rossz teljesítmény. A Drakon legközelebb 2022-ben adott ismét életjelet magáról, amikor Demether Grail (Dmitriy Lebedev) csatlakozott Veleyar-hoz (itt már Baldr) és további három vendégzenész – Pavel Sochev (gitárok), Vyacheslav Popov (dobok), Vadim Basov (basszus) – közreműködésével rögzítették a kezemben tartott anyagot.

Az Awakening dallamos, ugyanakkor nagyon harcos black metal alkotás, amelynek 36 perce terebélyes, éjsötét árnyként tűnik föl, s pillanatok alatt démoni hatalommal szállja meg hallgatóját. A hét lidércnyomás sorát a gyorstempójú Потаённость лесной темноты nyitja, telt hangzású gitárokkal, életteli, de monoton, az Urál viharait leképző dobokkal, továbbá rétegzett vokállal. A természet és a természeti erők, a pogány hitvilág, valamint a halál témakörében mozgó dalszövegeket Grail mindvégig könyörtelen profizmussal adja elő felváltva alkalmazva a morgásokat és a kaparó torokéneket (igazán ez utóbbiban mozog otthonosan). A sebességből nem veszít a В распрях туманных sem, viszont elődjével szemben sokkal inkább dallamközpontú. A félidőben felhangzó gitárszóló nem pusztán gyönyörűséget ébreszt, hanem ragadósnak is mondanám. Tipikusan olyan, amire bármikor emlékezni lehet. A Лунный путь szerkezetében és hangulatában a ’90-es éveket idézi, de a szédületes gitárvezetés ellenére főként a nyers ütések és a harapósabb vokál dominálnak. A Drakon zenéjében jó zenei szimbiózist érzek; a rövidebb-hosszabb gitárharmóniák és a lehengerlő agresszivitás megfelelő hangulatot keltenek ahhoz, hogy fenntartsák hallgatójuk érdeklődését. Az Awakening úgy szövegvilágában, mint zeneiségében nagyon kifejező. A Во мраке ночи például több ponton súrolja a pagan metal határait, miközben ízig vérig sötétfém marad.

Baldr-nek hála a teljes hallgatás ezen a pontján túl vagyok azon, hogy más textúrára, hangzásra vágynék. Az Превыше всего a sebesség és a mély sikolyok terepe, mindazonáltal a morgások valahogy itt eltaláltabbak. A riffek egyaránt szépen kivitelezettek, viszont a váltások vázlatosabbak, szerencsére a gitárok kissé recsegősebb megszólalása megmenti az alkotást. Tisztán emelkedik ki a portfólióból az Ода Северу is.A 2. szám mellett ez a másik nagy kedvencem az albumról. Megfelelő mennyiségben bevetett duplázórohamok, piszok jó szólók és maradandó riffek jellemzik. Az ütemekkel szintén jól játszanak benne. Az В объятьях смерти a zárótétele ennek a nagyszerű lemeznek. A robbanásszerű ütemek és a ropogós, sikoltozó ének hatására a zene ismét a rettenetes nagyszerűség epikus magasságaiba húz. A gitárok szinte égnek, a dob pedig vadul dörömböl. A vokál a lezárás előtt beszédre vált, s Grail szinte elkántálja a halálról szóló idézetet.

A produkcióban technikai részről közreműködött még az első és második szám dalszövegét szerző, az időközben elhunyt Alexander Mrakov, valamint Balfor, Demonseed, Mist of Misery, Winds of Leng, és még ki tudja hány impresszív albumborítót késsítő Alexander Tartsus. Végezetül megemlítem még a mix és maszterelési feladatok koronázatlan királyának – az …and Oceans, a Behexen, a Funeral Mist, a Mayhem és Ofermod albumok hangmérnöki teendőit is ellátó – Tore Stjerna nevét.

Lezárásként csak annyit mondok, ez az album egy igazi csöndes ragadozó, ami ha egyszer megtalálja hallgatóját, nem ereszti többé. Pokoli munkájuk sötét gyümölcse engem abszolút meggyőzött!

Kiadó: Soundage Productions
Kiadás éve: 2022
Stílus: Black Metal
Web: drakonblackmetal.bandcamp.com