Kiadó: Dockyard 2
Weboldal: www.dream-land.nu
Kiadás éve: 2009
Stílus: Melodic Metal
(scroll down for English Version)
Az Exit 49 a 2003-ban alakult svéd csapat harmadik lemeze a 2005-ben (a Hammerfall-os Joacim segítségével is) megjelent Future’s Calling és a 2007-es Eye For An Eye után. Az Eye nagyon bejött nálam anno. Először csak egy dalra (Spread Your Wings) és a rengeteg dallamra kaptam fel a fejem, aztán beérett az anyag és sokáig nem tudtam mást hallgatni. Bíztam benne, hogy ez a fura című és sötét hangulatú borítóba csomagolt anyag is hasonló karriert fut majd be nálam. Már csak azért is, mert az énekes Jake E karakteres hangját igen hamar sikerült nagyon megkedvelnem.
Erőteljes középtempóban fogant a kétlábas kopogással, dallamos riffel és melodikus szólóval nyitó A Touch Of Evil, mely szerintem a lemez egyik legjobbja – bár nem mondhatnám, hogy könnyű választani –, kiváló énekdallamokkal, a középrészben kis sztakkátós zakatolással. Döngölős verze és – főleg Dreamland mércével mérve – gyors, a Nocturnal Rites-t megidéző refrén és az egyik legmagasabb tartományban szárnyaló énektéma jellemzi a Set The Heavens On Fire-t. Középtempós döngölést hoz a The Warning, mely az anyag leghagyományosabb felépítésű tétele mind témáit, mind szerkezetét tekintve. Egyszerű gitármelódiával indul a So Weak So Feeble, mely egy tipikusnak nevezhető riffelős metal nóta, igen emlékezetes melódiákkal. Tempós ikergitárral és szólóval nyit a The Curse, melynek verzéje egyszerre riffelős és harmonikus, refrénje pedig lendületes, együtténeklős. Dús hangzású, vokálgazdag, billentyűcentrikus, de torzított gitárt is tartalmaz a Worlds Apart, a CD első lassú tétele.
Az ezt követő My Secret Revenge a későbbi refrént idéző melodikus gitárjátékkal nyit, verzéje szikár, bridzse harmóniadús, dallamvezetése egyszerű, de hatásos. Egy gyors dalt ígérve indul a címadó Exit 49, majd szöges riffelésbe vált. Refrénje fogós, sodró, szólója döngölős alapokon nyugszik, és végig apró, virgonc szólócskák díszítgetik a nótát. Kórusokban gazdag szerzemény a kimért tempójú Nordic Rage is, melynek bugyborékoló szólóját grúvos dzsunga alap kíséri. A Song For You egy akusztikus ballada, romantikus, fülbemászó refrénnel, számomra picit fura szólóval és talán nem elég elmélyült hangulattal…
Az ezt követő Shortest Straw bizonyos értelemben a lemez exkluzív tétele, a megszokott éneket ugyanis helyenként durvább, üvöltős ének ellenpontozza. Ezzel és ózós betétjével könnyen koncertkedvenccé válhat. Kicsit kilóg a sorból az anyagot záró progos, némileg dzsesszes hatású rövid instrumentális szösszenet, a Time To Exhale, mely bár nem rossz, felőlem akár le is maradhatott volna a CD-ről.
Nehéz a végeredményről (hogy hogyan is tetszett a lemez) objektív véleményt alkotnom. Pár kör után ugyanis meghallgattam gyors egymásutánban az Eyes-t és az Exit-et és rá kellett jönnöm, hogy a korábban jelentősnek vélt minőségkülönbség igazából nincs is meg, csak a régebbi dalok dallamai olyan szinten beégtek már az agyamba, hogy ismerősségük miatt jobbnak véltem őket. De megvilágosodtam. Egy-egy pillanatban még mindig magasabban lévőnek érzem az Eyes által felpakolt lécet, de akkor jönnek az A Touch…, a So Weak… vagy a The Curse témái és eltűnnek a lemezzel kapcsolatos kételyeim. Az biztos, hogy elődjénél tempósabb az Exit 49, a gitárok (továbbra is) ott díszítenek, ahol „nem szégyellnek”, a kórusok királyok, s olykor a korai, általam nagyon kedvelt Noctrunal Rites szelleme is felbukkan. Ezek így nagyon kedvemre való összetevők.
——————————–
ENGLISH VERSION:
Exit 49 is the third album of this swedish band formed in 2003, after the debut Future’s Calling in 2005 (with the help of Joacim from Hammerfall) and Eye for an Eye in 2007. I pretty much like Eye for an Eye back then. First only one song (Spread Your Wings) and the incredible amount of melodies caught my attention, but afterwards the whole album got me and for a long time I couldn’t listen to anything but it. I hoped that this strangely titled and darkly packaged album would run the same career with me. At least because I pretty much got to love the characteristic voice of Jake E.
The opening A Touch of Evil was conceived in a powerful middle-tempo with double kick drums and melodic riffs and solo. I think this is one of the best songs on the disc – although it’s not easy to choose – with outstanding vocal melodies and a short staccato part in the middle. Pounding verses, fast – especially on a Dreamland-scale – Nocturnal Rites-ish refrain and one of the highest soaring vocals characterise Set the Heavens on Fire. The Warning brings middle-paced pounding, being the most traditional track on the album both in it”s musicalities and structure. So Weak So Feeble sets off with a simple guitar melody and turns out to be a typical riffing metal song with nice melodies to be remembered. Fast twinguitars and a solo open The Curse, the verse of which is harmonic and at the same time full of riffs. The refrain of the song is dynamic and encourages the listener to sing along. Worlds Apart – the first slow song on the disc – is rich sounded, vocally dense and keyboard-centric, but also contains distorted guitars.
The next song, My Secret Revenge, already summons its refrain in the beginning with melodic guitar-play. Its verse is dry, its bridge is full of harmonies and its melody technique is simple, but effective. The eponymous Exit 49 promises to be a fast song but turns into nailing riffs. Its refrain is catchy and sucks you in, while its solo is based on a pounding base and all the way long, little sololets decorate the song. Moderate-tempered Nordic Rage is rich in choruses, the bubbly solo of which is escorted by a groovy jungle base. Song for You is an acoustic ballad with a romantic, earworm refrain, a somewhat strange solo and a mood probably not deep enough.
The next song called Shortest Straw is in a way the exclusive track on the album, since the clean vocals are every then and now opposed by harsher, screaming vocals. This and its oooh-refrain can easily make it a concert-favourite. The final short instrumental track, Time to Exhale stands out from the album, being proggy and somewhat jazzy. It’s not bad, however it could have easily been left off the album.
It is hard to form an objective opinion about to what extent did I like the album. After a few rounds, I listened to Exit 49 just after listening to Eye for an Eye and found out that the difference of quality which earlier I thought was huge is actually nonexistent. It was just that the old songs’ melodies are engraved in my mind so deep that I regarded them better because of their familiarity. But I got enlightened. Every then and now, I still feel that Eye for an Eye set the bar higher, but then come A Touch of Evil, So Weak So Feeble, or The Curse and my doubts about this album disappear. It’s for sure that Exit 49 is faster than its predecessor, its guitars still decorate a lot, the choruses are awesome, and sometimes the early Nocturnal Rites” spirit is summoned (which I pretty much adore). These are ingredients I find pretty much to my liking.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. A Touch Of Evil
2. Set The Heavens On Fire
3. The Warning
4. So Weak So Feeble
5. The Curse
6. Worlds Apart
7. My Sweet Revenge
8. Exit 49
9. Nordic Rage
10. Song For You
11. Shortest Straw
12. Time To Exhale