DRONE’OSH TOT – Meghalsz Még Ma! (demo)

Kiadó: 

Weboldal: myspace.com/droneoshtot

Kiadás éve: 2008

Stílus: Metal / Minimalist / Drone

 

(scroll down for English Version)

 

Hát… a háromfős csepeli brigád zenéjéről kétféleképp tudnék őszintén nyilatkozni. A Genny (ének, szövegek, gitár), Izidor [Kubu] (dob), Szaros Pesta (basszus, effektek) felállás valamikor Paraszthajsza néven rémisztgette punk zenéjével a közönséget, de teltek az évek, és az újabb összeállás egy kis drone-ba hajló kísérletet eredményezett. Hát, beugrott egy-két csapat neve, pusztán a stílus alapján (Moss, Ocean, Earth, Sunn O))), stb ), mert ezt a próbatermi felvétel-minőségű dolgot néha bizony nehéz már körüljárni is. Az egyik felem a legszívesebben kivenné és jó messzire hajítaná a CD-t, a másik viszont elégedett valamennyire. A srácok infólapja elég viccesre sikerült (a myspace-en megtalálható), a borító ideális, csak a felvétel minőségével, illetve a sound vastagságával nem vagyok elégedett. A dobnak sokkal mélyebben kellene szólnia, a gitáreffekteknek tisztábban a tiszta részeknél, mert így csak csörömpölés, és általában kivehetetlenül összemosódó effekthegyek hallhatók. Sokaknak értelmetlennek tűnik ez a stílus, hisz voltaképp lehangolt, széteffektezett témákra, és lassú tempóra épít. Ha azt mondanám helyből a Drone’osh Tot-ra, hogy felejtsék el, amit csinálnak, és inkább hagyják abba a zenélést is, nem lennék igazságos. Valóban nehéz darab, mert nagyon hangulat- és emberfüggő a stílus, amit tolnak, de viszont nem is olyan rossz, amit kiadtak a kezük közül. Na, azt se mondom, hogy holnap már küldjenek egy demot a Hydra Head-nek. 🙂

Az első track a Fucking Hortobágy című tizenegy perces zajkollekció. A sejtelmes zörejekkel beinduló ólomnehéz gitárhangok, a dob monoton klaffogása a háttérben, a basszus alig felismerhető hangja elhagyott ipari épületek hideg képét idézi. Az egész úgy szól, mintha az időt be lehetne egy kissé gyorsítani, és a rozsdamarta enyészet előttünk játszódna le, látva hogyan sikolt a tiszta fém haldoklása közben.
A keverésen (ha volt) itt is sok múlott, ki lehet ugyan venni a hangszereket, de a lemez nem úgy szólal meg mégsem, ahogyan igazából ehhez a zenéhez annak meg kellene. Átérezhető ezen a számon is, hogy ötletes cuccokat raktak össze a srácok egy-két kivételtől eltekintve, szóval azért az igényes felvételre is kellene egy kis pénzt áldozni. Az effektek jól eltaláltak, itt talán a legzavaróbb a felvétel minősége.

Az Ady’s Whores a legrövidebb tétel a maga nyolc harminchetes idejével. Itt is a borzalmas felvétel zavar a legjobban, a dob nagyon vacakul szól, a cinek inkább csörömpölnek, mintsem zengnek, ahogy kellene, meg ahogy van az egész, úgy tűnik el a háttérben. Itt már tisztább effektek is előjönnek, amit az alappal és az énekkel együtt jól megkeverve érdekes lenne hallani, főleg hogy az ének black metal hangokat idéz. Kicsit zavaros ez a zene, még az én füleimnek is, pedig van benne érdekesség, finom kis játékok, persze ahhoz, hogy az ember ezt értékelni tudja, ahhoz kell egy bizonyos zenei háttér és megszállottság. 🙂 Ahhoz pedig, hogy ilyen nótákat írjon, főleg.
A Hard Life Of A Sailor alap gitártémája valami borzalom. Egyrészt nagyon rosszul szól, másrészt idegesítő, még azoknak is, akiknek a fülei az ipari zenéhez, mondjuk az Einstürzende Neubauten-hez vannak szokva. A fel-felbukkanó sikolyok, énekhangok a pokol legmélyebb bugyrait ébresztik fel, a hangfalakból az ítéletnap hangjai törnek fel, sötét, kegyetlen hangulat uralkodik. Vagy írhatnám róla azt is, hogy nukleáris tél van. Mindegy. Beteg egy szám, az biztos, főképp az éles hangok miatt. A katartikus felpörgések, a zenei kakofónia ereje szétfeszíti egy-egy helyen a számot. Itt is nagyon hiányzik a felvétel minősége. Nem azzal van baj, hogy zajos, hanem azzal, hogy nem lehet elég jól kihallani a témákat.

Az utolsó szám a demón a We Shall Drone You Till You Die. Súlyos effektek az alapok, amire a basszus mély alapja úgy feszül, mint valami súlyos teher, a gitár csapongó, széltépázta hangjai pedig a tejfehér ködöt idézik, egy fagyos téli napon. Mindenütt csend, csak a nem hallható sugárzás zörejei vesznek körbe, recseg-ropog az egész élet. A színek nem léteznek. Itt csak fekete, és fehér, és rozsdabarna van. Fagyott mozdulatok, milliárdnyi test milliárdnyi csendjében feszülnek ugrásra készen a zavart gondolatok. Reszketés, félelem. Az egyedüllét tudatának borzalmas súlya. Nagyon kifejező zene, és itt a keverés sem tűnik olyan rossznak, persze ha egyáltalán volt, bár ettől még ugyanaz marad a többi szám hangzásával a hiba. Erre rá kellene feküdni szerintem még egyszer, érdemes lenne. Bemutatkozó anyagnak jól össze lett rakva ez a demo, szó se róla! Hát, csak így tovább, még ha csak viccből is csináltátok, remélem, egyszer megélem ennek a demonak egy újrakeverését. 🙂 Zajkedvelők pedig kattintsanak a banda oldalára!

————————————

ENGLISH VERSION:

Well… I can be honest regarding the music of this three-piece from Csepel in two ways. The band Paraszthajsza with Genny (vocals, lyrics, guitar), Izidor [Kubu] (drums), Pesta Szaros (bass, effects) kept scaring the auidience with their punk music but the years passed and the reformation resulted in an bit of experiment flirting with drone. Well, some names popped up in mind simply based on the genre (Moss, Ocean, Earth, Sunn O))), etc.), because this rehearsal recording is not that easy to get into really. My one half would rather take out the disc of the player and throw it far away, while my other half is satisfied to some extent. The infosheet turned out to be quite funny (you can find it on their myspace page), the cover is fitting, it is the quality of the recording and the thickness of sound which I’m not satisfied with. The drums should sound much deeper, the guitar effects cleaner at the cleaner parts because this way only it’s only rattling and undistinguishable heaps of effects are what you get to hear. To many, this genre seems to be meaningless, since it’s based on actually down-tuned, over-effected themes and slow tempos. If I say that forget about Drone’osh Tot, and stop playing music, I would not be fair. It’s actually a hard piece, because the genre they play highly depends on the person itself and the mood but the end result is not that bad. Okay, I’m not saying either they should send a demo to Hydra Head tomorrow. 🙂

The first track is titled Fucking Hortobágy, a 11 minute long noise collection. The lead-weight guitar sounds starting with obscure noises, the monotonously puffing drums in the background, the almost unidentifiable sound of bass remind of cold pictures of desolate industrial buildings. The whole thing sounds as if we could fasten time a bit and the rust-eaten decay would happen before us, seeing how the pure metal screams when dying…
A lot depended on the mixing (if there was any) here too, the instruments can be distinguished from each other but the disc does not sound the way this style requires. It can be felt that they’ve put together creative things, save for one or two exceptions, but they should invest some money into the quality of the recording also. The effects are cool, the most disturbing thing may be quality of recording.

Ady’s Whores is the shortest track with its 8:37 length. Here also the horrible recording quality disturbs me, the drum sound is cheesy, the cymbals are rather clattering than sound the way they should, and the whole vanishes in the background. There are cleaner effects here also, which, mixed properly with the base and vocals, would be interesting to hear, the more so because the vocals remind black metal sounds. This is a bit incoherent, even to me, but there are some interesting things in it, some fine play, but of course to evaluate it, one should have a certain musical background and obsession 🙂 And even so to write such songs.
The basic guitar theme of Hard Life Of A Sailor is just horrible, In one hand, the sound is very bad, and, on the other hand, it’s rather nerve-racking even to those whose ears are trained to industrial music, let’s say Einstürzende Neubauten. The occasional screams, the vocals summon the deepest depths of hell, the sounds of doomsday emanate from the loudspeakers, a dark and cruel mood dominates. Or I could write it’s nuclear winter. Doesn’t matter. It’s a sick song, that’s sure, mainly due to the sharp sounds. The cathartic passages, the power of musical cacophony almost bust the track here and there. It’s not noisy sound which is problematic but the fact the themes cannot be heard properly.

The last song of the demo is We Shall Drone You Till You Die. The base are heavy effects on which the bass is strains like a heavy burden, while the discursive, wind-buffeted guitar sounds evoke the milk-white fog of a wintry day. Silence is everywhere, only the inaudible noises of radiation surround us, life is cracking. Colours do not exist. Only black, white and rusty brown are here. Frozen movements, the disturbed thoughts tense in a billion bodies’ billion silence, ready to jump. Cold shivers, fear. The sense of the horrifying burden of loneliness. Very expressive music, and here the mix does not sound that bad either, if there was any at all of course, but the problem remains the same with all the other tracks. They should put some attention to this, it’d worth it. All in all, it’s a well-done demo as a debut stuff. Well, keep it up, even if it was only a joke, I hope I’ll have the chance to check the remixing of the demo once 🙂 Lovers of noise click on their myspace page.

Tracklist:

1. Fucking Hortobágy
2. Ady’s Whores
3. Hard Life of a Sailor
4. We Shall Drone You Till You Die

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár