Kiadó: Candlelight Records
Weboldal: myspace.com/easternfrontuk
Kiadás éve: 2010
Stílus: Black metal
Brief Sum: This is the first full-length from the highly appraised British newcomers and it contains decent black metal with strong atmosphere. The lyrics were written about the second world war from a subjective, emotional point of view but without taking political sides which makes them kind of unique. The few keyboard and the nice acoustic guitar parts makes this release more interesting, not to mention the vocalist’s and the bassist’s good performance here. However, the only downside is that the drummer’s fills aren’t very precise especially during the breakdowns but he can handle the double-bass and the mid-paced blasts well. All in all it’s a decent album with memorable songs but not an outstanding release in the black metal scene. Well done for a debut, though.
A brit Eastern Front nevű formációt már volt szerencsém élőben látni a Lord Belial utolsó turnéjának előzenekaraként. Akkor két dolgot állapítottam meg a csapatról: az egyik, hogy a zenekar kiállásából és díszleteiből egyértelművé vált, hogy szövegeik a háborúkról szólnak, a másik, hogy zenéjük hangulatos, igényes black metal, amit jólesett akkor hallgatni, de semmivel sem volt különb vagy rosszabb az átlagnál. A színpadi mozgásuk is korrekt volt, semmi pózolás, felmentek, leadták a koncertet nagy lendülettel, kellemes élményt okoztak, de nagyon mély nyomot azon az estén nem hagytak bennem. Ennek már több, mint 2 éve, azóta a csapatról nem nagyon hallottam, pedig állítólag Angliában rengeteg – főként újoncoknak járó – elismerést megkaptak, az (egyesült királyságbeli) újságok csupa jó kritikát írtak róluk, valamint megnyertek egy szavazást is, ami nyomán a Faintheart című film soundtrackjére rákerültek, így a jelenlegi címadó dalt nem kisebb kiadó terjesztette, mint az EMI. Ezek alapján azt gondoltam, hogy az említett koncerten azért nem fogtak meg, mert még nem ismertem őket, vagy mert ők töltötték be a hálátlan legelső support szerepét.
Pedig az első szám, a Stalinorgel inkább engem igazol, ez a dal egy teljesen átlagos black metal szerzemény, amelyet egy kiállás és a vokálos teljesítménye tesz eladhatóvá, aki nem ragad meg csupán a blackes károgásnál, hanem variálja a hangszínét, ezzel változatosabbá téve az albumot. A második dal, a „Battle Of Smolensk” már jobban meg van írva, egy epikusabb tétel, jó felvezető a csapat „slágeréhez” a címadó „Blood On Snow”-hoz, ami viszont érthető, hogy miért lett a zenekar legnépszerűbb dala: egy egyszerű és sokat hallott témából áll, amelyet ismételnek elég sokszor, viszont ezáltal megteremtenek egy epikus atmoszférát, ami miatt az ember nem tudja kiverni ezt a dallamot a füléből, és rákényszeredik, hogy újra és újra meghallgassa. Zeneileg amúgy nem igazán lehet semmilyen nagy csapathoz hasonlítani, mivel a Blood On Snow olyan egyszerű építőelemekből áll, amelyek bármelyik nagy csapatnál megtalálhatóak. Esetleg a Gorgoroth Antichristos időszakához vagy egy lebutított Mardukhoz lehetne hasonlítani néhol, bár nekem többször eszembe jutott a riffek és a hangulat miatt az …Aaaarrghh… neve is, nem is beszélve arról, hogy körülbelül ugyanannyira egyedi és kiemelkedő az Eastern Front zenéje mint török társáé.
Ezt persze nem tartom problémának ennél a stílusnál, csupán azt nem értem, hogy mivel érdemelte ki a csapat a méltató szavakat. Hiszen tény, hogy a lemez további részében csupán egyszer ül le az anyag (a Motherlandnél és a szerintem felesleges instrumentális számnál, amelynek hiába volt társszerzője az Anathémából Les Smith, sajnos nem lett valami izgalmas), a többi dal pedig epikus, nincsenek is rosszul megírva, a vokálos is tesz róla, hogy ne legyen unalmas, sőt, még akusztikus gitárt és némi szintetizátort is felvonultatnak a dalokban, hogy ne legyen unalmas. (Még mielőtt bármelyik black metal rajongó elborzadna, a billentyű valóban csak hangulatfestő jelleggel, egyszer-egyszer szólal csak meg.) A záró „Where Warriors Once Fell”-ről pedig külön illik egy-két szót ejtenem, ez ugyanis a lemez fénypontja, kilencperces hossza ellenére remek témákból áll, egy igazán jól sikerült dal. Az erős dalszerkezetek mellett azonban akad a csapatnak hiányossága is, ezúttal a dobost érzem gyengébb zenésznek a többinél. Az ő filljei gyakran pontatlanok, darabosak, ami főleg a lassabb részeknél, kiállásoknál zavaró. A basszusgitáros viszont dicséretet érdemel, gyakran komplexebb témát játszik, mint a gitáros, aki szintén korrekt, bár nem erőlteti meg magát. A hangzásról is szót ejtve: egy ilyen jellegű lemeznél elmegy, minden hallatszik, bár kicsit nyers.
Félreértés ne essék, nem sajnálom a sikert a brit csapattól, nekem csupán azzal van gondom, hogy ez hiába jó lemez, azért nem forgatja ki a black metal világot a négy sarkából, ráadásul van sok érdekesebb és jobb csapat (még Nagy-Britanniában is), akikről feleannyi szót sem ejtenek, mint erről a brit brigádról. Az mindenesetre tetszik, hogy a szövegeik hangsúlyozottan politikamentesen foglalkoznak a történelemmel, azon belül is a (világ)háborúkkal, ez üde színfolt a black metal szcénában. Mindenesetre az a kép, ami két éve él bennem róluk, nem sokat változott a lemez kapcsán, így azt mondhatom, hogy egy jól összerakott album a Blood On Snow, amely hangulatában erősebb az átlagnál, a számok pedig rendben össze vannak rakva. Aki a black metalban az atmoszférát kedveli, vagy szereti a háborús történeteket, annak kedvére lehet ez az album. Debütálásnak korrekt.
Tracklist:
1. Stalinorgel
2. Battle Of Smolensk
3. Blood On Snow
4. Unleash The Panzer Division
5. Motherland
6. Moskvy
7. At The Gates Of Moscow
8. Where Warriors Once Fell