Kiadó: Ascendance Records
Weboldal: www.myspace.com/ebonyark
Kiadás éve: 2008
Stílus: Power / Progressive Metal
A kétségkivűl rendesen összerakott borító egy majdnem ugyanolyan jó zenét takar. A hat éves banda legújabb anyaga engem annyira nem győzött meg, valahogy nekem túl sokszor ugrik be a Nightwish/The Gathering/Theatre Of Tragedy világa, ami még nem lenne baj, de sajnos túl sok új elemet ez a banda sem vonultat fel. A zenéjük ugyan nem erőltetett, mint sok más banda esetében a stíluson belül, és talán némi jellegzetességet is fel lehet fedezni, de nagyobb változáson a másodkorát élő műfaj úgy látszik nem ment át. Persze az elmondható, hogy a spanyol csapat (Beatríz Albert-ének, Daniel Melián-basszusgitár, Diégo-szintetizátor, Iván-dob, Javier Jiménez-gitár, Rubén Villanueva-gitár) ura hangszerének, pontos, jó kiállású felvételt hallgathatunk.
Az első dal az If Only elég rendes tempóval indít, szagatott riffek jönnek egymás után, Beatríz hangja rendben van. Ez igazából egy tipikus gothic/himnikus metal zene elemét vonultatja fel, amit nagyjából mindenki unalomig ismer, de ettől függetlenül a hangulata jó végig. Az Ecstasy egy újabb szimfónikus tétel, melankolikus hangvétellel, bár kissé gyengére sikerült ez a dal. Az erősebb részek nem jönnek olyan súlyosan át, mint ahogy kellene, holott a hangzás itt megkívánná. So Close, So Far egy jobb nóta, feszesebb tempó, az akusztikus betétek jól vannak kiemelve, a zene végig jól kiforrott arculatot mutat.
Az Endless Road sötét énektémái, a jóval metálosabb zene feelingje abszolút ’90-es évek hatású. Korrektül van összerakva, ez is egy jó track a lemezen. Sincerely a következő szám címe, hangulatos, enyhén The Gathering-es beütésű zene hallható itt, természetesen más énekhanggal. A True Friendship Never Dies egy feszes tempojú, de tipikus riffekkel telepakolt dal, ami semmiben nem tér el az alapoktól, ezért kissé hanyagolható. A Were Here Now próbálkozik kitörni a kereteiből, súlyosabbak a technikás részek, az ének is remek, bár a szóló nincs eléggé kidolgozva, mégis érdekes nóta ez. A Redemption ismét egy főképp alapokból építkező szám, némi electronikai betéttel megpakolva éppcsak itt-ott, és ezzel azt hiszem el is mondtam mindent. A For You egy lassú tétel, finom harmóniák ötvöződnek, a hangulata elsodorja az embert, a témák, az egyik kiemelkedő darab a korongon.
Az Enough Is Enough sodró lendülete és énektempója szintén jellemző hatásokat vonultat fel, jól megírt darab, talán az alapelvűség rendszerére építkezve. Ha az ember valamennyire a ’90-es évek hangulatát fel akarja idézni, arra tökéletes egyfelől ez a lemez, ezt bizonyítja az Out In The Cold is. Keményen szól a szám végig, tipikus stílus jellemzők bukkannak fel, persze azért egynéhány modernebb elemmel átszőve a zene szerkezetét. A lemez címadó nótája a When The City Is Quiet egy The Gathering/Madder Mortem beütésű dal, zongorabetéttel, kidolgozott, precíz hangzással. Ez a nóta rendesen megdörren. A záró track az A Merced De La Iluvia címet viseli, ahol anyanyelvén énekel Beatríz, de a maga a zene klisés, ismert, visszatérő elemekre épít, semmi különlegességet nem vonultat fel az amúgy is meglévő szimfonikus hangzás mellett.
Azoknak javaslom ezt a korongot, akik szeretik vagy épp ismerkednek ezzel a stílussal, és főképp finomabb, emészthetőbb témákra vágynak. Igazából úgy érzem, lehetett volna sokkal jobb is ez az anyag, autóban mindenesetre kitűnő háttérzene lehet.
Tracklist:
1. If Only
2. Ecstasy
3. So Close So Far
4. Endless Road
5. Sincerely
6. True Friendship Never Die
7. Were Here Now
8. Redemption
9. For You
10. Enough Is Enough
11. Out In The Cold
12. When The City Is Quiet
13. A Merced De La Lluvia