Kiadó: Frontiers Music srl
Weboldal: www.eclipsemania.com
Kiadás éve: 2015
Stílus: Hard Rock
Brief Sum: If you like melodic rock (with a nod to the 80s arena rocking heyday) intense, with heavy sound and powerful production, look no further than Sweden’s Eclipse and their eagerly anticipated fifth album.
A svéd Eclipse a mai dallamos hard rock mezőny élbolyához tartozik. Egyértelműen oda emeli a bandát zenéjük intenzitása – élőben is roppant feszesen és dinamikusan nyomják ám! –, na meg Erik Mårtensson dallamérzéke és nótaírói készsége. Nem véletlen, hogy a Jeff Scott Soto vezette W.E.T.-nek szintén tagja (akárcsak szerzőtársa, Magnus Henriksson gitáros), vagy hogy többek között az Adrenaline Rush, a Sound Of Eternity és az Ammunition bemutatkozó lemezére is ő írta a számokat.
Az Armageddonize az Eclipse ötödik albuma. Lényegében ott folytatja a négyes, ahol három éve a Bleed & Scream befejeződött. Az indítás mindenesetre hasonló: nincs körülményeskedés hosszúra nyújtott intróval, a Don’t Wanna Say I’m Sorry egyből a lényegre tér. Nem jellemző ugyan az anyag egészére, de a finom Whitesnake-es felhangok mellett a Pink Cream 69 tempós dalainak némelyike is eszembe jutott a nóta hallgatása közben. A lényeg azonban, hogy a lendület a folytatásban sem hagy alább. A himnikus The Storm és a menetelős Blood Enemies különösen a kedvemre való, ezek remélhetőleg a koncerteken is nagy közönség-kedvenccé válnak majd.
Vannak aztán rövidebb zenei kalandozások is, amelyek ugyancsak a lemez javát szolgálják. A dalfüzér közepén helyezkedik el az Armageddonize egyetlen lassú szerzeménye, a Live Like I’m Dying. Amennyire nem szokta az Eclipse-ben a lírai énjét előtérbe tolni Erik, annyira erős a balladák írásában is! A bluesos Breakdown és a fullosan felpörgetett Love Bites egy kis kikacsintás Amerika és a 80-as évek végi aréna-rock felé. (Na, kinek ugrottak be olyan kultikus nevek, mint a Tangier vagy a Bangalore Choir?) Ezután viszont ismét jellegzetesen Eclipse-esnek mondható szerzemények sorjáznak. A záró All Died Young az egyik leggyorsabb darab, amely Erik keze alól valaha kikerült. A színvonal pedig – talán mondanom sem kell – mindvégig hihetetlenül magas.
Még nem eldöntött kérdés nálam, felülmúlja-e az album a Bleed & Screamet. Két dolog biztos: ha annak egyenes folytatásáról beszélünk is, szimplán az újragondolásáról vagy lemásolásáról semmiképpen, a híveknél pedig az idei korong is legalább olyan sűrűn fog forogni, mint elődje.
Tracklist:
1. I Don’t Wanna Say I’m Sorry
2. Stand on Your Feet
3. The Storm
4. Blood Enemies
5. Wide Open
6. Live Like I’m Dying
7. Breakdown
8. Love Bites
9. Caught Up in the Rush
10. One Life – My Life
11. All Died Young