ECTHIRION – Apocalyptic Visions EP

Kiadó: Soundmass Records

Weboldal: myspace.com/ecthirion

Kiadás éve: 2009

Stílus: Classical / Symphonic Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Lám, lám, mire képes a jó kis reklám duma. A huddersfieldi, hívő fiatalok kezdetben elhitették velem, hogy szélvész sympho black-ben utaznak, monumentális kiállásokkal, így gondoltam, legfeljebb a fénymásoló szindróma tünetei miatt kell majd lefaragni néhány pontocskát. Az általuk képviselt ‘unblack metal’ még önmagában nem lenne kizáró ok, hogy jó anyagot halljunk, elég felidézni a norvég Antestor nevét, akik szintén ebben a közegben mozognak/mozogtak sikeresen. Végighallgatva azonban az EP-t, már csak a fejemet vakargattam, hogy miféle torzszülött bújt elő barlangjából? Ezzel le is lepleztem magam, hogy bizony, ezúttal nemtetszésemnek kell hangot adnom írásomban – késhegybe futottam, minek fájdalmas szúrás lett a következménye.

Ám mielőtt tisztességgel kiosztanám a társaságot és nóták fejtegetésébe bocsátkoznék, néhány mondatban a problémákról. Ez, kérem szépen, nagyon erős jóindulattal sem aposztrofálható (keresztény) black-nek, mi több, esetenként magát a metal elnevezést is érdemtelennek találtam. A kiadó Dimmu Borgir, valamint Turisas nevekkel való dobálózása nem helytálló, nem is beszélve a viking(!) jelzőről.

Miért fokoztam le a zenét nemes rangjáról? A fő vádirat az irdatlan mennyiségű szimfonikus pepecselés – pedig igazán nem vagyok a billentyűk ellensége. A világuralmat céljául kitűző hangszer, minden vetélytársát maga mögé utasítja, büszkén ékeskedve tollaival a centrumban. Gyakoriak a teátrális kiállások, ezekkel azonban annyira átestek a ló túlsó oldalára (majd maga az állat alá is), hogy borzasztó nagy erőlködésbe fullad az egész produkció. Az ének felbukkanása nem túl gyakori és a vendég vokalistájuk Josh Edwards is (dallamosan) ritkán szólal meg. A kisegítő német Eugen Dodenhoeft-tal (aki maga is mindenesként futtat egy projectet Far Beyond néven) alkotott vokálok elegye, pediglen egy elég rossz összképet ad.

A hosszúra nyújtott intro szerűség után a Warmageddon prédikálása kezdi a hittérítést, megnyitva a nép előtt az egyház kapuit. Itt még némi remény felcsillan, hogy ez akár jó is lehetne, de a kántálásra érkező károgás nem túl jó, pluszban a zene minősége is fokozatosan ellaposodik. Az Immortality-vel valamelyest könnyebb dolgom volt, ez egy aránylag korrektül eltalált szerzemény, noha a kórus danolászásától itt is vérzik a fülem, de ezt ellensúlyozni tudja a húrosok ötletes játéka, valamint a tipikusan Vesania/Illnath védjegyű manipulatív, alattomos, kétségbeejtő szintizés. Magasan az album legjobb pontja az a néhány bűnös pillanat, több ilyen megmozdulással akár egy bíztató bemutatkozással is előállhattak volna. A rákövetkező Anthem For The Brave viszont tragikus. Ismét magasztos vokállal szadizzák a hallgató idegeit, a záró Veritas Von Liberabit pedig egy semmi extrával nem rendelkező nagyzenekari szöszmötölés.

Nyilván nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy friss és fiatal gárdával állunk szembe, ami bár nem mentség a gyenge teljesítményre, enyhítő körülményként hat. Mint utaltam rá, nyomokban akadnak azért érdekes megoldások, de sajnos a korong egészét messze elkerülik az izgalmas pillanatok.

A borító elmegy; hangzás tekintetében legalább a dob döngölhetne, ha már a dalnokok megnyilvánulásaira nem igen számíthatunk és egyedül a halk gitárok hivatottak némi élményben részesíteni.

Úgy érzem magam, mint a csalódott napközis óvodás, aki meleg kakaó helyett csak üres bögrét kapott. Ezer sebből vérző, enervált lemez lett az Apocalyptic Visions. Hatására valóban támadtak a címben is pedzegetett végítélet szerű látomásaim. Húztam a számat rendesen.

————————————–

ENGLISH VERSION:

Lo, what a good commercial crap can do! These trusting guys from Huddersfield first made me believe, that they trade with swift sympho black with monumental fronts, that”s why I was just only concerned with the “copy syndrome”. The “unblack” ,which they stand for, in itself not really makes it impossible to listen to some good stuff. It”s enough to recall the name of the sucessful norvegian Antestor. After listening to the EP, I was terrified, what kind of freak of nature came out of its cave? Now I exposed myself, unfortunately I have to give voice of my displeasure.

Some words from the problems, before I start to swear. To be honest, this stuff really can’t be labelled as christian black, and what is more, sometimes it doesn”t seem to be metal at all. The publisher, after chucking about names like Dimmu Borgir, and Turisas, which are strongly irrelevant in this case, was also wrong about saying viking in connection with this music.

What made me bring in this verdict? The main sin was obviously the higly large amount of smyphonic niggling, but don”t get me wrong, I”m not an enemy of the keyboards at all. In this case, this instrument really made a false effort to gain the power of the world. We can hear the theatrical fronts quite often, but thanks to these, the whole stuff falls flat. The vocal appears quite rare, and can say the same from the guest singer, Josh Edwards too. With the german Eugen Dodenhoeft the main image of vocals doesn”t seem to be getting better.

After the long intro something, the pulpit of Warmageddon starts to open the gate for us towards the church. The hope dies fast, when we come to hear the awful cawing, and the quality of music slowly decreases. It was easier to see something positive in Immortality, this song is more or less ok, though my ears was still bleeding from the choir, but fortunately they could compensate with the skillful play of the strings, and with the typhical Vesania/Illnath like, manipulate, sneaky play of keyboards. I can say, this moment was the best in this album, but the forthcoming Anthem For The Brave is tragical. Problems with the vocal again, and the last Veritas Von Liberabit is an empty mooning about.

It”s trivial not to forget that this band is really fresh and new, which is not an excuse for this weak stuff, but counts as an extenuating circumstance. As I said, it is possible to find some interesting movements, but they”re far from enough.

The cover is ok, and as for the sound: I would appreciate a much more punned drum play, just the silent guitars brought some satisfactory.

After all, I was really disappointed, this Apocalyptic Visions album bleeds from a thousand scars, and thanks to its awful musical effort, I really had some visions of the day of doom.

Tracklist:

1. Dawn of the Great Apocalypse
2. Warmageddon
3. Immortality
4. Anthem for the Brave
5. Veritas Vos Liberabit

Pontszám: 4

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár