Kiadó: –
Weboldal: http://einveramusic.com/
Kiadás éve: 2011
Stílus: Avant-Garde Extreme Metal
Brief Sum: Unique, special musical delicacy by the American band, who are masters of their instruments and create a miracle together. Unfortunately the power of the first 20 minutes faint away in the next 15 minutes.
Végre! Megannyi csalódás, lemondó legyintés és siránkozás után felcsillant némi remény. Az viszont nem kis meglepetésemre szolgált, hogy az újdonság, a friss vér üdítő hatása (nem állok semmilyen vámpíros vacak befolyása alatt) nem a világ egy eldugott csücskéből, hanem a laza, vagány, napfényes Kaliforniából eredeztethető. Jó-jó, tisztában vagyok vele hogy több neves thrash és death banda is innen indult világhódító útjára, de ezúttal egyik stílusba sem sorolható alkotás született.
A Los Angeles-i trió debüt lemeze a konvencióknak hátat fordításával, a szinte spontánnak tűnő megoldásaival és furcsa ritmusképleteivel, valamint a fél tucat „egzotikus” hangszer szerepeltetésével egy maradandó értéket tett le az extrém metal zene hívei asztalára. Végre valami kerül az asztalra is, mert a padlás már dugig van a szürke kópiákkal, és mint tudjuk, hosszú távon hányinger lesz a vége, ha változatosságot nélkülözve tápláljuk magunkat.
Azonban mégsem tudok teljesen önfeledten, maximális elégedettséggel beszámolni. Hiába ér fel már a Static Ascension egy arcul csapással és az ezzel járó döbbenettel, amit a Let in Without a Name a mexikóias, western nyitánnyal, majd a rengeteg dallammal követ, hogy öt perccel később átadja helyét a kezdésben black metalos vehemenciával támadó Invariably Transient-nek, amely fél perc után, már-már szinte egy kamarazenekarnak adna lehetőséget.
Amint túl vagyunk az album felén, először meglepődve, többedszeri hallgatásra már csalódottan kell, tapasztaljuk, hogy azok a zenei eszközök, fordulatok ismétlődnek valamilyen szinten, mint amiket korábban hallottunk. És mivel nyolc darab tétel sorakozik mindössze a lemezen, hamar szűknek érezheti a repertoárt a hallgató. Grant, aki gitárok és a fél tucat egyéb hangszer kezelése mellett a vokálért is felelős, kétségtelen egyedi stílussal bír, viszont hosszú távon ráébreszti az embert, hogy nem túl változatos, amit a torkával fel tud vonultatni.
Tehát adva vagyon egy egyedi, különleges zenei csemegét nyújtó amerikai banda, amelynek tagjai külön-külön is mestereik hangszereiknek, de együtt szinte csodát alkotnak. Viszont ami az első húsz percben ledöbbent, mivel az újdonság erejével hat, az a maradék tizenötben már kevesebb izgalmat okoz. Véleményem szerint egy-két számot még fel kellett volna tenniük a lemezre, hogy jobban ki tudjanak teljesedni és a zenehallgatás végén letaglózottan búcsúztassanak.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Static Ascension
2. Let in Without a Name (Sea of Trees)
3. Invariably Transient
4. Send Me Home
5. Prismatic Distortion
6. In Your Image
7. The Gift of a Ghost
8. A Mausoleum for the Living