Kiadó: Massacre Records
Weboldal: www.fleischhaus.de
Kiadás éve: 2007
Stílus: Dark / Black / Death
Az Eisregen bandának ez már a sokadik albuma. Az évek folyamán mindig formálódott egy kicsit ez a zenekar. Hogy jelenleg hol is tart?! A „Blutbahnen” albumon leginkább dark zenét hallhatunk, amiben egy keményebb black metal károgás figyelhetünk meg, dicsőítő énekkel vegyesen amit M. Rothnak köszönhetünk. A gitár játékot szinte végig kíséri mindenhol a billentyű. Elég sok helyen lassabb tempót is megfigyelhetünk, és ezek a gótikus/darkos ízek nagyon emlékeztetnek a Lacrimosa zenéjére, hiszen elég hasonló megoldásokat hallhatunk. Az Eisregennel mindig úgy voltam, hogy egy átlagos másodrangú zenekar, de mégis megfogott a zenéjükben mindig valami. Mert igazából úgy érzem, hogy nagyon sokszor csak másolást hallhatunk a zenéjükben, de mégis hozzátudnak adni valamit, amitől Eisregenné formálódik. Nyitásként egy pompás nagy zenekari darabot hallhatunk, amit a zongora visz át az „Eisenkreuzkrieger” második dalhoz, amiben egy reszelősebb gitárt figyelhetünk meg és természetesen a zongora kíséretet, váltakozva a durvább és a dallamosabb énektémák között. Eléggé változatos albumnak tekinthetjük, egy dalon belül is elég sok váltás figyelhető meg. Nekem első sorban a gitárokkal van bajom, leginkább az industrial metalban kedvelt témákat erőltetik. Viszont a dallamosabb, lágyabb részek jók, fülbecsengő dallamaival kárpótolnak. Könnyen dúdolható és egyben lelkesítő is. Az „Im Dornenwall”-ban figyeltem fel először a dobra, mintha azzal sem lenne minden rendben, de szerencsére itt nem ez a leglényegesebb, hanem a hangulat.
A zongoratémáknál az egyik nagy kedvencem hasonlóságát -az Angiziájét- is felleltem. Hasonlóan melankolikus, de kevésbé metalos. Mindenesetre van jó pár leütés, ami megegyezik. Ez a dal egy gyorsabb tétel, amiben nem is hallhatunk csak durvább hangot és itt elég keményen nyomják a srácok, majdhogynem black metalra emlékeztető kalapálásokat figyelhetünk meg. Nagyrészt az történik minden dalban, hogy variálják a darkos gótikus elemeket a black/death metalosabb részekkel, és a billentyűt is sokat előtérbe helyezik. Megpróbálnak dallamosabb részeket és durvább szikár zenét összekombinálni. A dallamosabb dicsőítő éneket értékesebbnek érzem, attól függetlenül, hogy a keményebb zenéket kedvelem. Kicsit felemás érzésem van. Nem rossz album, de nem érzem jónak. Lehúzni sem tudom, mert vannak egészen jó témák. Mindenesetre sok mindenkinek ajánlom, mert bizonyára lesznek olyan részek, ami megfogja győzni a hallgatót.
Tracklist:
1. Auftakt: Eine kleine Schlachtmusik
2. Eisenkreuzkrieger
3. Im Dornenwall
4. Ein Hauch von Räude
5. 17 Kerzen am Dom
6. Blutbahnen
7. Alphawolf
8. Frischtot
9. Schlachthaus-Blues
10. Zurück in die Kolonie
11. Schneuz den Kasper!