Kiadó: Powerage
Weboldal: myspace.com/electricmary
Kiadás éve: 2013
Stílus: Hard Rock / Dirty Rock ‘n Roll
(scroll down for English Version)
A 2003-ban alakult ausztrál hard rock banda – Alex (basszusgitár), Irwin (gitár), Pete (gitár), Rusty (ének), Venom (dob) – lemeze igazi füstös rock ‘n roll alapokkal büszkélkedik, az országút kétkerekes lovasaink és az off-road-ot kedvelőknek nemcsak hogy erősen ajánlott, hanem kötelező is!
A nyitó track a Let Me Out megállja a helyét: a nyitás elhúzott, de ugyanakkor jól megtűzdelt alapjain feszes gitártémák ülnek, Rusty hangja megfelelően karcos és karakteres, zenéjükben olyan elődök hatásai figyelhetőek meg, mint az AC/DC, a Black Sabbath és a Led Zeppelin, de persze még lehetne sorolni. Nem egyszerű utánzatról van szó, ezt ez a dal is bizonyítja. A következő nóta a Gasoline And Guns porosan gördül elő egy garázs mélyéről, de miután a motor felbőg, elszabadul a masszív szerkezet és hanyag eleganciával végigdübörög az utcákon. Piszkos zene, piszkos játék, piszkos hangzás. A szabad élet, a végtelen utak hajtóereje ez, adrenalin a szürkeségben.
A No One Does It Better Than Me sokkal nagyobb intenzitással csap bele a húrokba, és egyből vissza is jön a ’70-es évek végi, ’80-as évek eleji hangulat: rojtos farmerek, nagy lencsés napszemüvegek, cowboykalapok, acélszörnyek az út menti fogadó parkolójából elindulva. Kőkemény rockzene ez a javából, az énekes hangja pedig egyszerűen odabasz! Wow!
A Right Down To The Bone egy másféle hangzással nyit, a kissé megvariált témák trükkös törései inkább az Auidoslave nevét juttatja eszembe, persze itt sem negatív értelemben. Lassú, menetelős kis riffekből összeálló szerkezet, szögelős dob, intenzív megszólalás, egyszerű dallamok fémjelzik a hatást, minden remekül egyben van. A szóló pedig hatalmas, főleg hogy alatta jó kis szaggatós témát tolnak a többiek 🙂
A One On A Million felsikító gitárhangja után egy sokkal modernebb hangzású betéttel színezet zene üti fel a fejét: de persze itt is megtalálhatóak a rock kemény ütemei, ötvözve némi hard rock feelingel. Karakteres ez a szám is, igaz nagyon kevésből építik fel, és van egy kisebb, unalmasra sikeredett rész is benne, amitől kissé meggyengül az eddigi feszes keret, de hát semmi sem tökéletes. A Sorry már visszatér a „rendes” kerékvágásba – határozottan meglendülő felépítést követhetünk figyelemmel, tempós, egyenletes porfelhőkavarást. A dob és a basszusgitár egy percet sem pihen, a gitárok is kiveszik a maguk részét a száguldásból.
A Crashdown egy lassú szám, amiben nekem Rusty vékonyka, dallamosra vett hangja valahogy nem tetszik – de hát ez csak egy dolog. Ettől függetlenül kellemesen szól a dal, a finomkodó előkép után belehasít egy kis stoner feeling a dalba egy kis ideig, majd minden visszahullik egy szétesett utazásba, ahol már nem tudom, melyik éjjel vagy melyik nappal van. A Luv Me lüktetése finoman ível elő, igaz karcosabb éneket tudnék rá elképzelni, mint amit hallok, de így sem rossz. A dallamos, érdekes átkötések itt is megvannak, jól szól együtt a koszos témavezetés a letisztult hangzással, könnyebben kerül közel az emberhez.
A One Foot In The Grave egy gyors dal, ahol az ének is sokkal keményebb, mint eddig, a feszességtől, pedig csak úgy süt az egész szerkezet. Dinamikus, határozott felépítést hallhatunk, sodró lendületű témákkal, erősebb megszólalással.
A Do Me (Long Way From Home) egy keményen meghúzott határvonal, egy súlyosan lassú menet a hosszú, kietlen úton, bele az élet sűrűjébe, messze az otthontól, a pihenéstől, bármitől…lebegős gitárhangok felhőin úszik az éjszaka bársonya el, és az ébredező hűvös reggel lámpáinak fénye alatt a motor masszív tömege egy gitárszólón kap erőre.
A Spread The Electric Luv lájtosan belecsap a lecsóba, nem egy nagy durranást ígér az eleje, bár hard rockban kétségkívül megállja a helyét, az eddigi dalok sorába valahogy nem illik ez a whiskygőzös tévéfilmsorozat zene. Az All Comin Down is elakad ezen a vonalon, innentől valahogy olyan töltelékszám jellege van a dolognak, a szerkezeti felépítés túl sokszor elpuffogtatott darab leporolva, semmi más. Sajnálom.
A Busted-nél már reménykedtem, hogy hátha és szerencsém volt, mert egy tökös dal köszönt vissza rám. Súlyos hangulatú gitártémák feszülnek össze a dob és basszusgitár alapjaiból, teljesen más érzés, a kitörés, a fékeveszettség brutalitása diadalmaskodik itt. Ez igen!
Az ausztrál fiúkról csak azt tudom mondani, hogy keményen tolják, és itt volt az ideje ennek a lemeznek. A stílus rajongói szerintem most elindulhatnak megrendelni, a többiek meg hallgassanak bele, ha nem hisznek nekem 🙂
—————————
ENGLISH VERSION:
This album of the Australian hard rock act formed in 2003 – Alex (bass), Irwin (guitar), Pete (guitar), Rusty (vocals), Venom (drums) – has a true smoky rock’n’roll base, and it’s not only highly recommended for motor bikers and off-road fans but mandatory!
The opener let Me Out is alright: the opening is long yet it has cool, tight guitar themes on its base. The voice of Rusty is appropriately raspy and unique; we can hear influences from bands like AC/DC, Black Sabbath and Led Zeppelin, and the list could go on of course. But it”s not a simple copycat, this tracks also proves that. The following piece, Gasoline And Guns is rolling forth precisely from the depth of a garage but after the engine is started, the massive structure is unleashed and is tramping along the streets with idle elegance. Dirty music, dirty play, dirty sound. It’s the driving force of free life, endless roads, in the greyness of adrenaline.
No One Does It Better Than Me is more intense, and conveys the atmosphere of the late ’70s/early ’80s: tufted jeans, big sun glasses, cowboy hats, steel monsters starting from the parking spot beside the road. It”s hard rock music, and the voice of the singer simply fuckin” kicks! Wow!
Right Down To The Bone opens with another sonority, the tricky solution of varied themes remind me a bit of Audioslave but of course not in a negative sense here either. The structure consisting of marching riffs, the nailing drums, the intense sound and simple melodies give the effect, everything is in place. And the solo is great, especially the killing themes during it by the others 🙂
After the screaming voices of One On A Million comes a more modern sounding inset: but here we can of course also find the hard rhythms of rock, mixing in some hard rock feeling. This track is also unique though it’s built from few things, and there is also a weaker, bit boring part which weakens the structure a bit but nothing can be perfect… Sorry returns to the old track – there’s a determinedly built up structure, a faster, balanced dust cloud. The drum and the bass do not rest for a minute, and the guitars also take their part of speeding.
Crashdown is a slow track in which I don’t like somehow Rusty’s thin, melodic voice but it’s just one thing. Apart from that, it sounds pleasant, after the modest first part comes in a little stoner feeling than everything falls back to the fallen apart journey where I do not even know it’s night or day… The pulsation of Luv Me finely comes forth although I could imagine here a raspier vocal but it’s okay. There are melodic, interesting parts too, and the clean production sounds well together with the dirty theme leading, it easily comes close to the listener.
One Foot In The Grave is a fast one, where the vocals are also harder than before and the structure is really tight. The structure is dynamic, determined with drifting themes, and powerful sound.
Do Me (Long Way From Home) is a strictly drawn line, a heavily slow march on the empty road, into the thickness of life, far from home, rest, anything. The velvet of night is swimming away on floating guitar sounds, the massive weight of motor bike rise to power on a guitar solo under the awakening, cold lights of morning.
Spread The Electric Luv kicks off with ease, it’s not too promising actually at first though okay in hard rock but it does not fit in the other songs somehow this whiskey-scented series soundtrack. All Comin’ Down also sticks in, it sounds like a filler, the structure is also one that has been played many times before and nothing else. I’m sorry for that…
With Busted I had already hopes that maybe… and I was lucky because it”s a song that has the balls. Guitar themes of heavy mood tighten against the base of the drum and bass, it”s a completely different feeling, a bursting out, the brutality of being unleashed triumphs here. That’s fine!
The Australian guys kick ass and it was high time for this record. Fans of the genre can order it now, the others have a listen before that if they believe me:)
Tracklist:
1. Let Me Out
2. Gasoline And Guns
3. No One Does It Better Than Me
4. Right Down To The Bone
5. On In A Million
6. Sorry
7. Crashdown
8. Luv Me
9. One Foot In The Grave
10. Do Me (Long Way From Home)
11. Spread The Electric Luv
12. All Comin Down
13. Busted