Kiadó: Candlelight
Weboldal: myspace.com/electricwizarddorsetdoom
Kiadás éve: 2007
Stílus: Stoner / Doom
Az Electric Wizard 14 éves múltra, öt súlyos albumra, két EP-re és két split anyagra lehet eddig büszke. Saját bevallásuk szerint ők a világ legsúlyosabb zenekara (tagadhatatlan, hogy ebben van igazság), amit játszanak az marihuánával erősen átitatott crushing doom és ahogy a szövegeket, úgy a zenét is egyfajta sötét, mágikus jelenlét határozza meg.
A Witchcult Today a hatodik teljes anyaga a csapatnak és mondhatom, itt sem veszik félvállról a dolgukat. Az alig valamivel kevesebb, mint egy órányi zenét mindössze nyolc szeletre osztották.
A nyitó és címadó Witchcult Today-ben az éjszakai erdő/mocsár neszei, zajai s a prédára leső vadász lopakodása jelent meg lelki szemeim előtt, melyet az áldozatok vonulása, majd a hosszúra nyúló eredménytelen les miatti panaszos üvöltés követ a dal végén. A Dunwitch egyféle magányos sámántánc, melyhez a későbbi siker érdekében egyre többen csatlakoznak. Lüktet, egy felsőbb (vagy inkább alsóbb?) hatalomhoz küldött fohászként pulzál. Instrumentális átvezető a kibontakozó félben lévő vihar morajlását hozó Raptus, medve méltóságteljes cammogását vizionálja a viszonylag hangsúlyos énekkel bíró Chosen Few, amelyben a felpörgő gitárszóló két gigász küzdelmét sugallja, a nóta végén lecsengő orgona pedig az elmúlás sejdíti fel.
Álmából felriadó oroszlán felhörrenő hangjával indul a Torquemada 71. A lassan magához térő, ásítozó király komótos sétára indul. A szinte vidámnak ható refrén olyan, mint ha nőstényét szaglászná körül, a besúlyosodás pedig azt jelzi, hogy őfelsége akár erővel is megszerzi, amire vágyik. A dal vége mégis olyan, mint egy kelletlenül, dolgavégezetlen eloldalogó jószág mélája. Lassan, fokozatosan ébredő, éledő, majd erőre, zsivajra kapó táj hangjait idézi a két részből álló Black Magic Rituals & Perversions. A természet ébredését misztikus köntösbe bújtatott imával fogadó sámán mormolásaként hat a vokalizálás. A dal hömpölygése a csendes transz élményét nyújtja, míg a különböző énekhangok jelenléte a szellemekkel folytatott hosszú párbeszéd dobpergés és búgó, sípoló hangok kíséretével. A záró Saturnine a CD legsúlyosabb, leghosszabb mégis legemészthetőbb, legkiválóbb tétele. Harcba vagy szeánszra hívó dobok és erőteljes sámánének, az áldozó tűz körüli tánc, a segítséget ígérő szellemek, túlvilági hatalmak surrogása, sikolyai adnak különös erőt, testet ennek az elsöprő dalnak.
Különös, egyszerű, mégis sokrétű zene az Electric Wizardé. Vélt és/vagy valós monotonitása és a dalok hossza miatt nem egyszerű fogyasztanivaló. Persze nem a sok téma a lényeg, hanem a finom, építkezős díszítések, modifikációk, hangulatfokozó elemek. Hömpölygő, horzsoló hangzású dalok, misztikus, kísérteties gitárdallamokkal, vijjogásokkal sorjáznak a lemezen. Az ének ritkán jut domináns szerephez, többnyire csak az atmoszféra megteremtéséhez szükséges plusz színeket adja.
Megeshet, hogy türelmetlen vagyok ezekhez az arcukat csak nehezen megmutató, egy tempóban vánszorgó dalokhoz. A könnyebb megértésükhöz esetleg szükséges fűből a fogyasztásom sajnos nulla, a monotóniát sem tűröm a legjobban és mostanság a hangulatom sem túl sötét. Ezért a közelmúltban megismert Sahg sok tekintetben más, mégis hasonló alapokon nyugvó zenéje lényegesen közelebb áll a szívemhez. A Witchcult Today ezzel együtt is egy jó anyag. Elsősorban a betegebb, zordabb crush vagy funeral hívők figyelmébe ajánlom.
Tracklist:
1. Witchcult Today
2. Dunwich
3. Satanic Rites of Drugula
4. Raptus
5. The Chosen Few
6. Torquemada ’71
7. Black Magic Rituals & Perversions
I) Frisson Des Vampires
II) Zora
8. Saturnine