ELIMINATION – Destroyed By Creation

Kiadó: Rising Records

Weboldal: myspace.com/eliminationband

Kiadás éve: 2010

Stílus: Thrash metal

 

 

 

A 2007-ben alakult, kellemesen csengő nevű, angol Elimination idén hozta ki debütáló korongját. A komor borító nem sok jót ígér London lakóinak, a lemezcím pedig utal rá, hogy senki sem menekülhet. Ez nekünk, zenehallgatóknak eddig biztató kezdés, de lássuk, mivel is riogat az Elimination legénysége.

Egy rövid akusztikus hangulat-felvezetéssel indítanak. Ebből a pár hangból érezni lehet, ez bizony tetszetős anyag lesz. De nincs is időnk ezt végiggondolni, mert megdörren a zenekar egy tempós, lendületes tétellel. A Straight to Hell-ről nekem pár hang után a korai Iced Earth ugrik be. Mindez talán a feszes ritmus, a riffelés és az ének miatt. Ez utóbbi, ha belegondolunk, annyira nem elismerés. A dallal semmi gond. Sodorja magával a hallgatót és a végére egész rendesen odalépnek. Az első dal mutatja az irányt, amit nehéz megfogni, (a kiadó szerint thrash) de ha mindenáron kötni szeretnénk valahová, akkor a régisulis thrash elemekkel tüzdelt power metal irányadó lehet.

A következő dal, The Rage Within, visszavesz a tempóból, jó kis döngölős, dögös darab. Ezek után inkább középtempós tételek következnek, melyeket érdekes basszusjáték és dallamos refrének dobnak fel. Néha visszatér a lendület is, és kicsit odalépnek a sebességnek.
Két dalt emelnék még ki a 12 nóta körül (12 ebben az esetben kicsit sok), a The Eliminator-t, ami egy érdekes gitárjátékkal indít, amit már rég hallhattunk az Annihillator-től, erre tuti felkapod majd a fejed, de aztán nem várt módon középtempós folytatást kapunk a sebesség helyett.

A záró dal, ami egyben a címadó is, Destroyed by Creation, talán a legdallamosabb mind közül. Hossza pedig kirívó módon a 8 percet is meghaladja. Itt ismét csak erős az Iced Earth párhuzam, a nóta szerkezetében és a refrénben is, ami azért bele tud ágyazódni az ember fejébe. Trükkös befejezés, mely arra készteti a hallgatót, hogy újrahallgassa a lemezt.
A hangzás elsőre kicsit sötétnek tűnik, remekül illik ez a borítóhoz, és azt gondolom, rendben van így, jól megy a zenéhez.
De hiába jó a koncepció, és azért az is látszik, hogy a társaság a dalírásban is tud babérokat aratni, valami mégis hiányzik belőle. A lemez közepe összefolyik, és ember legyen a talpán, aki, akár jó pár hallgatás után, a középrészen nem téved el. Több emlékezetes pillanat kéne, amit szerintem nagy részben az igazán érdekes szólók hiánya okoz. Ehhez a fajta muzsikához, (melyikhez nem?) bizony sokkal karakteresebb szólómunka kellene, mert így elhalványul a ritmusozás fényében. A másik gyenge pont szerintem az énekes. Van benne potenciál, de hosszú távon, mondjuk egy albumnyi távon, kicsit monotonnak tűnik.

Az Elimination-ben van fantázia, és hallani, hogy tehetségük van a dalíráshoz. Izgalmas irányba indultak, és a lemez hibái ellenére alapvetően fogós anyag. Mindenképpen üde színfolt a sok, sokszor egyforma, thrash újhullámban. Bár itt is igaz, hogy nem minden thrash amiben megy a kétlábgép.

Tracklist:

1. Straight To Hell
2. The Rage Within
3. Slaves To A Tyrant’s Reign
4. Wargames
5. Nightmare Asylum
6. Nostromo
7. The End Of Days
8. The Eliminator
9. Rising From The Grave
10. Release The Anger
11. Hell’s Battlefield
12. Destroyed By Creation

Pontszám: 8

Szólj hozzá!