Kiadó: AFM
Weboldal: www.elvenking.net
Kiadás éve: 2007
Stílus: Folk / Power metal
Az olasz Elvenking egyike a legkedveltebb zenekaraimnak. Első nagylemezük a „Heathenreel” egy olyan mű volt, amit bármikor szívesen hallgatok. Persze akkoriban sem számított újdonságnak a heavy/power metal riffekkel felvértezett csipetnyi folkos beütéssel rendelkező muzsika, de a nótáik összetettsége és szerkezete miatt mégis üde színfoltot jelentettek. A folkos beütés nem valami billentyűs hangszerből elővarázsolt hangszínekben keresendő, hanem van egy hegedűse is a csapatnak. A későbbi lemezek is tartották a színvonalat, igaz az énekes „Damnagoras” távozott majd utána vissza is tért a csapathoz. Aztán a JON OLIVA’S PAIN-nel lenyomott közös turné is lendített egyet a banda szekerén, most pedig itt az új mű „The Scythe” címmel. Hatalmas érdeklődéssel vetettem bele magam az új nóták hallgatásában, és már a kezdő címadónál is elkapott a tipikus Elvenking hangulat. Igaz már itt szembetűnő volt, hogy minden eddiginél durvábbra vették a figurát. A gitárok csak úgy dörögnek és a hangzás is egy az egyben a húros hangszerre épít. Sőt minden eddiginél több enyhe „hörrentés” is hallható a dalokban. Amúgy egy tipikus Elvenking slágerrel van dolgunk hatalmas refrénnel „Damnagoras” egyből felismerhető orgánumával. A második „Lost Hill of Memories” is folytatják a kemény alapozást igaz itt is felfedezhetők a bandára eddig nem jellemző dolgok. Gondolok itt a verzék alatt megbúvó szinti pütyögésekre és gépi hangokra, de megijedni nem kell, nagyon is illik a dalhoz.
Majd jön az egyik kedvenc dalom az „Infection” amiben a bevezető részben a sötét hangulat is tetten érhető, és a refrén alatt is szomorkás témát játszik a hegedű, sőt a dal közepére még egy szintén billentyűs hangszerrel kísért leállós részt is beiktattak. Majd a kapkodós riffekkel induló hörgős/tiszta ének „párharcából” kiinduló, de vidám refrénnel megfejelt „Poison Tears” is telitalálat. A „A Riddle of Stars”-ban aztán nagyobb teret kap a hegedű itt a vonós hangszer viszi a fő motívumot, amiből szintén egy nagyszerű dal kerekedik ki. Majd jön a monumentális több mint 8 perces „Romance & Wrath”, amiben aztán mindent felvonultatnak, a kemény metáltól az akusztikus átvezetésen át a szólókig, sőt a szomorkás refrént női énekhang adja elő. Aztán jön a líraiként funkcionált „The Divided Heart” ami hatalmas refrénjével, gyönyörű gitárharmóniájával a lemez egyik legjobb dala. Aztán egy akusztikus átvezető után megkapjuk a legmetálosabb dalt a „Death and the Suffering”-et, ami szinte végig gyors tempón pörög és néhány riff már átlépi az egészséges hevavy és power metal kategóriát. Majd a lemez a záró majd 9 perces opuszban a „Dominhate”-ban csúcsosodik ki. Ismét egy hatalmas album született, és nem hiszem, hogyha mostanában ilyen muzsikára vágyom, mást fogok betenni. Tessék hallgatni és támogatni ezt a nagyszerű zenekart. Lehet később bánni fogom, hogy nem adtam rá tizest.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. The Scythe
2. Lost Hill of Memories
3. Infection
4. Poison Tears
5. A Riddle Of Stars
6. Romance & Wrath
7. The Divided Heart
8. Horns Ablaze (Bonus track)
9. Totentanz
10. Death And The Suffering
11. Dominhate