Kiadó: Massacre Records
Weboldal: www.elysionofficial.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Gothic
Brief Sum: Somebody please, help me out! What was the point of this release? No new or unreleased songs, no essential difference, not even a physical copy. Basically, I love the band, the debut was a great job, it’s still a beautyful, touchy material, but we have to move on and take the next level. Maybe it could’ve been more interesting with remixes instead of the acoustic versions, but in total, it doesn’t matter anyway. Good songs on a needless a disc – forget it. Waiting for the second full-lenght!
Rendszeres olvasóink talán emlékeznek még a négytagú görög csapatra, akiknél éppen engem ért a megtiszteltetés, hogy (szinte napra pontosan 2 évvel ezelőtt) bemutathattam a Silent Scr3am címre keresztelt debütöt. Emlékszem, annak idején az ünnepek között nagyon belopta magát a szívembe a társaság, így hát nagy kíváncsisággal vártam, hogy a teljes értékű folytatás előtt mit sikerült kihozniuk ebből a kizárólag digitális formátumban piacra dobott kislemezből.
Hagyjuk a panírt: szinte semmit, vagy legalábbis nagyon-nagyon keveset. Az elmúlt napokban döbbenten böngésztem a kortárs szaksajtó lelkes feedbackjeit, és őszintén, elképzelésem sincs, hogy mégis mi okozhatta a pozitív kicsengést a kollégák körében. Az okokra tüstént rátérek, előtte azonban a félreértések elkerülése végett, szeretném leszögezni, hogy nem a szerzemények muzikális minősége böki a csőrömet – hisz kivétel nélkül, itt is a Silent Scr3am dalait hallhatjuk, csak más-más megközelítésben előadva –, mindössze annyiról van szó, hogy egyszerűen nem látom létjogosultságát a kiadványnak.
Több sebből is vérzik ez az anyag: kezdeném mindjárt azzal, hogy mint arra egy sorral korábban utaltam, egy árva új nóta sem került fel a korongra, noha bő két év állt rendelkezésükre, hogy összeüssenek valami frisset a közönségnek. Persze, ha nincs ihlet, nem gond – csak akkor nem kell kiadni egy 8 számos EP-t, hogy nesze semmi, fogd meg jól. Na meg aztán, itt van ez a digitális megjelenés… A mai zeneipar már így sem sokkal elevenebb egy kétezer éves balzsamozott múmiánál, de ha még egy alkotás velejáró fizikai formáját (tok, CD, booklet) is levesszük a listáról, akkor tényleg lövésem sincs, hogy hogyan tovább. Van ember, aki ezért fizet? Erősen kétlem. Ha meg csak érdekességképp meg akarják mutatni a világnak, hogy „lehet így is”, akkor meg dobják fel a Soundcloud-ra ingyen és bérmentve. Ezek fényében már maga a tény, hogy egyébként a dalok áthangszerelt változatai sem mutatnak semmi szembetűnő változást, szinte említést sem érdemel…
De persze, ettől lesz kritika a kritika. Ennek ellenére, a két akusztikus nótán abszolút nincs mit csámcsogni, én pusztán annyit tennék hozzá, hogy személy szerint biztosan originálban zúzósabb tracket választottam volna a Don’t Say A Word helyett, hogy a lazulás jobban kiemelje Christianna hangját. A Never Forever demó verziójában azon kívül, hogy a háttérbeli konstans prüntyögés valamivel markánsabb, és lényegesen rosszabbul szól, mint az eredeti, közel nulla eltérést tapasztaltam – újfent bukta az exkluzivitás –, a koncertfelvételekben meg aztán már végképp nincs annyi, hogy felkapjam a fejem a fordulatokra. Mégis ezek mentik meg a legyilkolt álmok EP-jét, mert habár az újdonság erejével ők is fukarkodnak, arról legalább mindenki megbizonyosodhat, hogy Christianna-nak élőben is kifogástalan a hangja, és nem csak a stúdió falain belül működik a bűvölet. A Dreamer intrója egyébként klassz, de azért nem fontos új címmel elkészíti a 2013-as remake-et. 🙂
Érezhetően példaértékű attitűd, profizmus és bizonyítási vágy fűti a csapatot, ez már a debüt minden apró szegletéről sugárzott, továbbá nem kétség, hogy ténylegesen tudnak igazi dalokat írni – de ehhez az EP-hez túl rövid az élet. Az egyes tagok elektronikus zenei múltjára való tekintettel, talán jobb lett volna egy-két remix-szel operálni az elektromos gitárok szögre akasztása helyett, de úgy gondolom, végső soron az sem nyomott volna sokat a latban. Nem akarom nagyon lepontozni a cuccot, mert alapjáraton kedvelem a csapatot és senkit nem szeretnék vakvágányra vinni, de értelme az annyi van, mint az Északi-sarkra naptejet vinni. Jó hír viszont, hogy a srácok állítólag már 2011 közepe óta dolgoznak a második nagylemezen, úgyhogy várjuk szeretettel a normális folytatást, ezt a kitérőt meg nagyon gyorsan felejtsük el.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Killing My Dreams
2. Killing My Dreams (Acoustic Version)
3. Don’t Say a Word (Acoustic Version)
4. Never Forever (Demo Version)
5. Dreamer (Live Version)
6. Killing My Dreams (Live Version)
7. Walk Away (Live Version)
8. The Rules (Live Version)