Kiadó: Noisehead Records
Weboldal: myspace.com/enemyofmyself
Kiadás éve: 2009
Stílus: Melodic Death / Thrash
(scroll down for English Version)
Az Enemy Of Myself egy spanyol banda – Alex (gitár), Gonzalo (gitár), Huertas (dob), Kike (basszusgitár), Rö The Screamer (ének) -, akik a hardcore/death metal vonalán mozognak. Hallgassunk bele hát!
A nyitó track a Whirlwinds And Tornadoes dobpergéssel indítja útjára a korongot, a dallamos, de tempós témák egyből szétzúznak mindent. Sajnálatos tény, hogy akad egy-egy téma, ami csapnivaló, és ezzel kissé szétrombolják a zene által keltett hangulatot. Az akusztikus rész, a dallamos énekkel, és utána a szóló is rendben van, bár lett volna még mit csiszolni az egészen. A For Time Immortal szinte úgy kezdődik, mint az előző szám, csak itt az a különbség, hogy itt a gitárhangot effektezik meg, nem a pergődobét. Itt is a dallamos zúzdáké a főszerep, el is jutunk egy-egy jó ötletig, de az igazi szikra azért hiányzik még belőle. Pontosan és dinamikusan játszanak a fiúk, ezzel nincs is semmi baj, de semmi újat nem tartalmaz – igaz jól szól összességében minden.
Az As The Sleeps marad ugyanennél a vonalnál – erőteljes riffek robbannak az arcunkba, de ennek bizony a hardcore-hoz semmikképp nincs köze. Azt még úgy-ahogy rá lehet mondani, hogy melodikus metal, abból pedig inkább az északi vonal. A jó kis old-school metal alapok viszik végig a szerkezetet, erre épül azután szépen a többi hangszeres játéka és az ének, ami meg kell hagyni, rendesen odatesz! Ezt már jó hallani. Nem mondom hogy egyedi, de frankón megdörren.
A Corpse Flies úgy szól, mint mikor fogok egy heavy metal bandát, áthangolunk d-be, aztán kerítek egy súlyos hangú énekest, az egészet beoltom egy kis death metal feelingel és kész is. Hatásos? Jól szól, megvan benne minden, ami egy jó számhoz kell: jó riffek, remek és dinamikus játék, kellemes dallamvezetés, erős ének, valami mégis hiányzik számomra – így kissé átlagos az egész. A következő nóta a My Little Eye határozott ritmussal lép be, azután pedig továbbgördülve nyílegyenesen folytatja útját. A himnikus énekbetét teljesen jól ül a helyén a szerkezetben, a gitárok rezdülései, a dob és a basszusgitár kőkemény játéka magával sodor. Itt viszont a zavaró dolog a szám vége felé lévő „nem is tudom milyen”, de mindenképp gáz ének: olyan mintha egy glam banda énekese akarna valamit ott, ahol nincs helye. Nagyon ott van ez a szám, tényleg olyan, mintha a ’90-es éveket összegyúrták volna a modern, melodikus death metal jegyeinek egy részével, de ez a nüansz, kár.
Az Eternal Torment – The Fury Within nagyon finom basszusgitár játékkal alapozza meg a gitár simulékonyan feltörő fémhangjait, hogy eljusson a pontra, ahol a pillanatnyi törések uralkodnak. Nagyon energikus a lendülete, a gitárok összjátéka harmonikus, a dob törtető, erőteljes a ritmuskép, na ez, ami egyből megfogott, ilyen számból kellene több, kihagyva a kis felesleges sablonokat, és máris más az egész kép!
Az Evil Heredity a sötét mélységbe taszít, ez már egy más világ, itt is uralkodnak ugyan a dallamok, de itt a pusztításról szól minden, ez már inkább egy death metal nóta, mint az eddigiek. Ráadásul egy jól összerakott darabról van szó, ötletes, dinamikus játékról, vastag hangzásról. A Poisoned Arrows visszatér a megszokott vonalhoz, a kalapáló dupla lábgép fölött szélesen terpeszkednek el a gitárok témái, az ének pedig változatosan teríti be mindezt, még egy fokkal fokozva a hangulatot. Ebbe már némi rock „n roll alap is vegyül, de ez abszolút nem hátrány, sőt!
A When It Rains akusztikus gitárral lebeg be a tudatba, arra pedig, egy érzékeny dallamot épít a másik gitár. A dob finom játéka, a basszusgitár épp csak lélegzése felemeli az egészet. Nyugodt előrehaladás ez, egy nyári zápor utáni séta a mezőn, amit egy hirtelen jött újabb, heves zápor követ – a természet milliónyi csodája is lehetne akár ez a dal.
A zárótrack a Scar, egy súlyosabb dal, na ez már kezd hasonlítani egy (elvetélt) hardcore nótához, de az agresszív zúzda ehhez még kevés, egy jó nótát ebben a stílusban sem egyszerű megírni, egy ilyen átlagost pedig nem nehéz. Tipikus alapok, semmi különösen kiemelkedő téma, variáció vagy bármi. A fiúk halálpontosak, ezzel nincs baj és az énekes torka is jó, de ez így ebben a számban kevés – túlságosan sablon.
Összességében meglepett engem ez a lemez, lett volna még miért dolgozni rajta, vagy pedig csak a jobbakból kellett volna egy kislemezt összehozni – mindenesetre érdemes figyelni az útjukat, és lehet velük ismerkedni mindenkinek. A pont az említett „hiányosságok” miatt annyi, amennyi, de ez a tendencia biztos javul még!
———————————-
ENGLISH VERSION:
Enemy Of Myself is a Spanish band – Alex (guitar), Gonzalo (guitar), Huertas (drums), Kike (bass), Rö The Screamer (vox) – creating along the lines of hardcore/death metal. Let’s see then what we have here.
The opening Whirlwinds And Tornadoes starts off with drumming, the melodic but rather weak fast themes crush everything. That”s an unfortunate fact that there are some absolutely bad themes with which they ruin the mood of the music. The acoustic part with the melodic vocals, and the solo after that are alright, although they could have worked on it a bit. For The Time Immortal starts almost exactly like the previous one with the only difference that here the effects are on the guitar and not on the snare drums… Here also the melodic crushing parts dominate, there are some good ideas but it that little spark is missing. The boys play precisely and dynamically, no problem with that, but there’s nothing new in it – though all in all it sounds good.
As The Sleeps remains with that line – powerful riffs blow in our face but it has nothing to do with hardcore at all. Maybe the term melodic metal can be applied for it, to be precise, the Northern line of that genre. The structure is built on good oldschool metal basics, and vocals kick ass. That’s good to hear. I’m not saying it’s unique but it sounds good.
Corpse Flies sounds as if a heavy metal band would tune into D, get a vocalist with a heavy voice, and the whole get some death metal in it and there you have it. Does it work? It sounds well, it has everything a good song should have: good riffs, excellent and dynamic performance, pleasant melodies, strong vocals, but, to me, something is missing here – so the whole is a bit average to me. The next one, My Little Eye starts with a determined rhythm then it goes straight ahead. The hymnic vocal part is cool in the structure, the resonance of guitars and the rock hard play of the bass carry the listener away. However, here the „don’t know what type but surely crap”-vocals toward the end of the track are disturbing: as if the singer of a glam band tries something where he does not belong to… The track is very good, a fine amalgamation of ’90s and modern melodic death metal but that nuance… it’s a pity.
Eternal Torment – The Fury Within paves the path of the velvet, metallic sounds of the guitar with fine bass to reach the point where momentary breaks dominate. The buoyancy of it is vey energetic, the play of the guitars is harmonic, the drums are pushing, the rhythms are strong, so it’s catchy, there should be more of this kind of songs leaving out some fillers and the whole picture would be different.
Evil Heredity pushes you into the dark depths, that’s another world, here melodies also rule but it’s all about destruction, it’s rather a death metal tune than the previous ones. Moreover, it’s a well-built song, creative, with dynamic play and thick sound. Poisoned Arrows returns the usual line, the guitar themes stretch wide upon the double bass drumming, and the vocals are varied adding some more to the mood. Here, there’s also some rock ‘n roll base but it’s no problem at all.
When It Rains is floating into the mind with acoustic guitar, and the other guitar builds a sensitive melody on it. The fine drumming, the ultra light bass is lifting it. It’s a calm advancement, a walk on a filed after a summer rain followed by another hail – this could be a tune of a thousand wonders of nature.
The closing song is Scar, a heavier one, well it’s kinda like an (aborted) hardcore song, but the aggressive crushing is not enough, it’s not easy to write a good song in this genre either but such an average one is easy. Typical basics, nothing outstanding, variation or anything. The guys are precise, nothing wrong with that, the throat of the vocalist is also cool but it’s rather little – it’s way too stereotyped.
All in all, this record surprised me, they could have worked on it, or, simply, they should have put out an EP of the better songs – nevertheless, it’s worth following their path and getting to know them. My rating is due to the mentioned shortages but they’ll surely improve!
Tracklist:
1. Whirlwind And Tornadoes
2. For Time Immortal
3. As She Sleeps
4. Corpse Flies
5. My Little Eye
6. Eternal Torment
7. The Fury Within
8. Evil Heredity
9. Poisoned Arrows
10. When It Rains
11. Scar