Kiadó: Earache
Weboldal: myspace.com/enforcerswe
Kiadás éve: 2010
Stílus: Heavy / Thrash
Mindig jót kacagok, amikor egy fiatal csapat olyan zenét játszik, melynek kialakulásakor, megszületésekor a tagok még sehol sem voltak. Mint pl. jelen cikkem tárgya, a svéd Enforcer legénysége. A srácok alig töltötték be a húszat, de olyan intenzitással, átéléssel tálalják a klasszikus brit heavy metalt, mintha ők maguk is a ma dicső éra gyermekei lennének, pedig még perverz gondolatként sem fogantak meg, amikor a NWOBHM mozgalom elindult világhódító útjára.
Háttér információként nem árt tudni, hogy Olof “Enforcer” Wikstrand énekes, Adam Zaars és Joseph Toll gitárosok illetve Tobias Lindquist basszusgitáros jelenleg is aktív, feloszlott vagy éppen pihenő, underground svéd csapatokban zenéltek, zenélnek, mint pl. a Corrupt, a Tribulation, a Repugnant, az Oppression, vagy a Leprosy (korábban Caustic Strike). Feltételezem, hogy az Enforcer lesz a központi banda mindannyioknak (és Jonas Wikstrand dobosnak), mert a myspace oldal alapján, a zenekar dolgai beindulnak, mint a rajzszakkör. Koncert koncertet követ, fellépés fellépés hátán… Az elmúlt két évben személyi fronton történt változás a csapat soraiban; Tobias Lindquist személyében új basszusgitárost üdvözölhetünk, míg az eddig a bőgőt kezelő Joseph Stoll gitárra váltott. Remek ötlet volt, mert egyrészt a két gitárnak köszönhetően pörgős riffeket és kitűnő váltott, azaz ikerszólókat kapunk, másrészt Tobias eszeveszett futamokat penget.
Basszusközpontú megszólalással, dalokkal bír az anyag, a hangszer egyenértékű a gitárokkal, nem szorítják a háttérbe, hanem szól, zakatol, mint a vadállat. Aki ismeri az első, Into The Night lemezt (2008), ismeri ezt is. A két hanghordozó közötti különbség egy dal és négy és fél perc a Diamonds javára, azaz egy dallal és négy és fél perccel hosszabb, mint az Into The Night. Az előző anyag ismeretében tudtam, hogy meglepetésben nem lesz részem, tehát komoly zenei változástól nem tartottam, bár nem férkőzött hozzám olyan könnyedén a Diamonds, mint elődje. Aztán a negyedik, ötödik meghallgatás után már én sem bírtam magammal, előkaptam a léggitáromat, terpeszbe vágtam magam és riffeltem egy jóízűt a srácokkal.
Felépítését tekintve abszolút analógiát mutat a Diamonds az Into The Nighttal, a dalok ugyanolyan jók, mint a bemutatkozó lemezen. Tempós, pörgős, klasszikus heavy metal szerzemények sorjáznak a korongon, a nyitó Midnight Vice-tól kezdve, a Sweden Rock válogatáson is szereplő Roll The Dice-on, a High Roller-en, a thrash-es ízű Live For The Night-on, a laza, lebegős kiállással, résszel díszített Walk With Me-n át a Take Me To The Hell-ig bezárólag. Csakúgy mint az előző albumra, erre is feltettek egy instrumentális felvételt, mégpedig a címadó tétel formájában. A NWOBHM összes védjegye felvonul a nótákban, a harmadik hallgatás után képtelenség ellenállni a lemeznek.
Felesleges minden további szó, az idei év egyik remekművét tették le a svéd fiatalok az asztalra. Headbanger csemege a javából!
Tracklist:
1. Midnight Vice
2. Roll The Dice
3. Katana
4. Running In Menace
5. High Roller
6. Diamonds (Instrumental)
7. Live For The Night
8. Nightmares
9. Walk With Me
10. Take Me To Hell