ENSLAVED – Caravans To The Outer Worlds EP

Norvég barátainkat sosem lehetett tétlenséggel vádolni. Ivar, a fő dalszerző agya mindig kattog valamin. Mint tudjuk, a fantasztikusan sikerült Utgard már múlt év tavaszán kész volt, csupán a kiadó döntése miatt csúszott őszre a megjelenés. Ez mellett viszont a kényszerből elmaradt koncertkörutakat egy kiváló online fellépés-csokorral oldották meg ingyenes hozzáféréssel! Ezeket az anyagokat azóta fizikális formában is beszerezhetővé tették, szóval egy rossz szavunk nem lehet. Mindezeken túl pedig máris itt egy új EP, ami több szempontból is izgalomra adhat okot.

Utoljára 2011-ben jelentkeztek EP-vel. Ez náluk mindig egyfajta vérfrissítést, zenei paletta szélesítést jelent, újabb elemek beépítését. Ezek az EP-k tehát jóval kísérletezőbbek, jammelősebb hangvételűek a stúdiólemezeknél. Ivar elmondása szerint a két újabb tag (Håkon Vinje és Iver Sandøy) rengeteg kreatív energiát hozott, mondhatni magasabb szintre emelve az Enslaved zenéjét. Ezzel nem egy korszak végét, inkább egy új kezdetet jelölve ki. Nézzük tehát, mit hoztak össze ezúttal!

A négy tételből igazából csak kettő mondható konkrét dalnak, a címadó és a Ruun II – The Epitaph, továbbá Intermezzo I és II munkacím alatt kaptunk egy kis instrumentális jam-et.

A Caravans (micsoda cím!) egy igen keménykötésű darab. Az energia és néhány riff egészen a Frost érát eleveníti fel bennem. Már az Utgard-on is tetten lehetett érni egyfajta komorabb, szigorúbb, metszőbb hangulatot, ami úgy tűnik továbbra is iránymutató lehet. Ez mellett a billentyűs hangszer is jobban előtérbe került. Bár már hosszú ideje jelen van a zenéjükben, de eddig eléggé óvatosan alkalmazták, szinte csak támogatva, effektezve az alapokat. Håkon ízléses hangszínei főként a 70-es prog zenekarok által használt hammond orgona és mellotron hangzását idézi, ám ezúttal sokkal többet varázsol. Az Intermezzo I: Lönnlig Gudlig remek példa erre a tendenciára.

A Ruun II – The Epitaph egy könnyebb dalszerkezetű, pszichedelikus utazás a skandináv vidékek felett, Gruttle tiszta énekével kísérve. Számomra érdekes, ugyanakkor örömteli tény, hogy Håkon és Iver mellett Gruttle is ugyanúgy kiveszi a részét a dallamokból és nem kizárólag a szigorúbb vokálra koncentrál.

A Caravans To The Outer Worlds természetesen nem egy teljes értékű alkotás, sokkal inkább egy kinyilatkoztatás, hogy a fejlődés, kísérletezés igénye még mindig jelen van. Ez pedig azt jelenti, hogy Enslaved csodálatos zenei útja még mindig nem ért a zenitjére.

Tracklist:

1. Caravans to the Outer Worlds
2. Intermezzo I – Lönnlig Gudlig
3. Ruun II – The Epitaph
4. Intermezzo II – The Navigator

Pontszám: 8