Kiadó: Regain Records
Weboldal: myspace.com/enthronedhorde
Kiadás éve: 2010
Stílus: Black metal
Igazán nem panaszkodhatnak a fekete fém hívei, hiszen a 2010-es év első egynéhány hónapja rendkívül minőségi termésekkel kényezteti a stílus szimpatizánsait. A black metal supergroup Ov Hell mellett olyan kiemelkedő hordák munkái is napvilágott láttak már, mint a Troll, a Dark Fortress, vagy éppen a Rotting Christ. Az említett bandák lemezei mellett viszont volt akkora mázlim, hogy előzetesen sikerült megkaparintanom a belga Enthroned legújabb istenkáromlását is, melynek ismeretében lassan valóban a bőség zavarával küszködöm, mikor a napi betevő kiválasztására kerül a sor.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy világ életemben a csapat rajongója voltam, de – hála az ízlésváltozás kifürkészhetetlen útjainak – a múlt esztendőben már napi szinten pörgettem a legutóbb megjelent Tetra Karcist-ot, ami anno teljesen lenyűgözött a maga minden porcikájából tömegével áradó vegytiszta sötétségével és emberundorával. A friss portéka külsejét vizslatva, ugyancsak kellemes érzés fogott el: egyrészt mert a mutatós artwork rögvest bíztosított afelől, hogy ezúttal is éjfeketére borult, mindennemű giccstől és fölösleges cifrázástól mentes maró anyagot kapok majd, másrészt pedig a címre pillantva kapásból bevillant előttem a Celtic Frost jól ismert Ain Elohim-ja, ami még úgy is jó ómennek bizonyult, hogy a két gárda ideológiája merőben különbözik egymástól. Lényeg a lényeg, most sem kellett csalatkoznom, a Pentagrammaton névre keresztelt mű újfent kézen fogva vezetett a pokolba, ahonnan egy ilyen album hallatán távozni sem óhajtok egyhamar…
Egy hangulatos kedvcsináló intro után már süvít is a sűrű blastbeat-ekkel tűzdelt The Vitalized Shell-Rion Riorrim egybe ollózott nyitó páros, ahol az irdatlan gyorsaság és elmebeteg kalapálás mellett rendkívül technikás és változatosan kombinált dobtémák is felütik a fejüket, amiket a korábban session zenészként a Gorgoroth-ot és a szinte csak papíron létező God Seed-et is megjárt Garghuf követett el. Többek között az ő érdeme, hogy a fékezhetetlenül kaszaboló tempó szinte végig uralja a dalokat, minimális rövid életű lassulások csupán a címadóban és a nagyobb lélegzetvételű Unconscious Minds-ban bújnak meg. Azonban mielőtt sokan azt feltételeznék, hogy a reszelésen kívül, mást képtelenek felmutatni a srácok, hadd hívjam fel a figyelmet pár rejtett melódiára is. Ezt a fajta titkolt dallamosságot kitűnően példázza a kimagasló Ornament Of Grace, a szólóval is megspékelt Magnvs Princeps Leopardi, vagy a fűrészriffes záró akkord, a Behemiron. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az imént említett szerzemények kevésbé mészárolnának, mint társaik, pusztán csak a figyelem tartós fenntartásának érdekében nélkülözhetetlen néhány kapaszkodó biztosítása, különösen egy ilyen tömör, húsbavágó cucc esetében.
Apró érdekesség, hogy a részben latin nyelvű elnevezésekkel ellátott nótákkal most is kapunk utalást a közelmúltban kialakult okkultista világszemléletre, és habár az énekből látatlanban nem sok mindent lehet kihallani, a szövegek mégis mélyebb, tartalmasabb mondanivalót sejtetnek az unalomig kántált sátánista megnyilvánulásoknál. Apropó ének. A legutóbbi korong kapcsán – számomra érthetetlen módon – sokat kritizált Nornagest teljesítménye abszolút pozitív irányba fejlődött az elmúlt évek során. A vokál ezúttal sokkal kevésbé monoton, alanyunk károg, hörög, üvölt, bömböl, e téren gyakorlatilag (a műfaj korlátain belül) a legszélesebb skálán mozog az előadás. A hangzás tekintetében bár a magam részéről egyértelműen a már emlegetett Tetra lemez rideg, letisztult világa maradt az etalon, ez a kissé old-schoolosabbra vett sound is flottul illik a belbecshez, így e félelmetesen blaszfémikus matériát ismételten remekbeszabott keretbe ágyazva élvezhetjük.
Kevés olyan európai formációt tudnék említeni, akik rendre kiegyensúlyozottan és nem utolsó sorban hitelesen képesek megidézni a black metal alapköveit lefektető skandináv királyok munkásságát, ám az Enthroned mindenképpen minőségi zenét olvaszt magába. Régóta sírt már a lelkem egy ilyen nívós, ugyanakkor pusztító anyagért, ennek köszönhetően ez az alkotás majd’ teljes egészében beváltotta hozzá fűzött reményeimet. A hasonló vágyakkal megáldott elborult elmék alighanem csakugyan pozitív véleménnyel díjazzák majd ezt a stílusában kifogásolhatatlan, mindent elsörpő produkciót, amit még a legmegátalkodottabb blackerek is sunnyogás nélkül vehetnek kezeik közé.
Tracklist:
1. In Missi Solemnibvs
2. The Vitalized Shell
3. Rion Riorrim
4. Ornament of Grace
5. Magnvs Princeps Leopardi
6. Pentagrammaton
7. Nehas’t
8. The Essential Chaos
9. Ad Te Clamamvs Exsvles Morvua Liberi
10. Unconscious Minds
11. Behemiron