Kiadó: FDA Rekotz
Weboldal: myspace.com/entrailsreborn
Kiadás éve: 2010
Stílus: Death Metal
Brief Sum: We had to wait exactly ten years since the foundation of Entrails for them to make their debuting album, which fosters the traditions of the death metal of the „90s. On the album with influences of Entombed and trash elements there are killer riffs, simple beats and melodic solos which merge into a catchy, easy to adopt songs while those strictly keep the old-school idea. No unnecessary technical play, no miming art only pure Sweden death metal!
Külön tanulmányt lehetne arról készíteni, hogy az egyes zenei stílusok és szubkultúrák hol alakulnak ki, és miért kötődnek olyan szorosan az adott földrajzi egységhez, de tény, hogy a metal műfajon belül is jól elkülöníthetők a különböző irányzatok sajátos színterei. Nem kivétel ez alól a death metal sem, ahol meg szokás különböztetni az amerikai (floridai) és az európai (skandináv, elsősorban svéd) iskolát. Ez utóbbival kapcsolatban leggyakrabban a „göteborgi dallamos death metalt” szokták emlegetni, viszont a 90-es évek elején indult, és mára már legendássá vált zenekarok, mint pl. az Entombed, a Dismember, a Grave, stb. jóval súlyosabb, nyersebb vonalat képviselnek, mint az In Flames és társai.
Az Entrails is ’90-ben alakult, és teljes mértékben bele is illik a fentebb említett old school bandák fémjelezte sorba. Nem sokkal később viszont, pár felvétel rögzítése után (ezek nem kerültek kiadásra) a banda földbe állt, és jó pár évig nem is lehetett semmit hallani felőlük. Jimmy Lundqvist gitáros-zenekarvezető viszont úgy gondolta, hogy nem hagyja végleg veszni a zenekart, és hamarosan már két demó jelezte az újjáalakulást, idén nyáron pedig megjelent a bemutatkozó album is Tales from the Morgue címmel.
Már a banda logója sem hagy sok kétséget afelől, hogy hova is tartozik, és milyen zenét játszik a csapat, és valóban, a muzsika is masszív Entombed hatásokat mutat. Olyannyira, hogy a Dan Swanö által mixelt korong gitársoundja szinte tökéletes mása a Hellid/Cederlund féle hangzásnak. Az intro után a lemezt ténylegesen indító Blood Red pedig akár egy kiadatlan Entombed dal is lehetne, a Clandestine album környékéről. A hasonlósághoz nagyban hozzájárul Fredrik Widigs dobjátéka (session zenészként játszott az albumon); sokszor teljesen alap, már-már Motörhead-rokon ütemeket játszik az arc, ennek (is) köszönhető, hogy megvan a nótákban az L.G. Petrovékra jellemző „paraszt-feeling”. E mellett persze hozza a jól megszokott ritmusokat, mindenféle nagy megfejtés nélkül, sallangmentesen, szigorúan a death metal klasszikusok szellemében. Általában középtempónál kicsivel gyorsabb riffelést hallhatunk az albumon, de szerencsére nem viszik túlzásba a darálást a srácok, a hangsúly nem a sebességen van.
A Voices kíméletlenül szaggató riffjei hallatán minden valamire való metalos jóleső bólogatásba kezd – itt külön kiemelném, hogy nem ugyanazt a témát játsszák végig a dalban, hanem mindig tekernek rajta egyet, vagy egy ügyes váltással vezetnek át a következő, még brutálabb részbe. Sokat hallott gitártémák ezek, nem találják fel a spanyol viaszt, de meggyőző őszinteséggel, és arcletépő intenzitással prezentálják ezt a – néhol thrashes vonásokat is magán hordozó – skandináv halálfémet. Az egyes nóták befogadását könnyíti, hogy az Entrails kerek dalokban gondolkodik, hagyományos felépítéssel, refrénekkel. Egy biztos: nem lehet őket azzal vádolni, hogy túl lenne agyalva a zene, így sokszor kifejezetten rockos érzettel bírnak ezek a 80-as, 90-es évek metaljának hangulatával mélyen átitatott, vérbeli régisulis szerzemények. A nagy zúzás közepette azonban a hangulatteremtésről sem feledkeznek meg a svéd úriemberek, erre a legjobb példa a The Morgue refrénje, de másutt is találunk dallamos szólókat és akusztikus leállásokat.
A szövegek sem esnek távol a műfajban megszokottaktól, a halál brutális, morbid oldalát járják körül. A hullaházas, belezős borítókép még egy goregrind bandához is illene, talán nem is véletlen, hogy jelenleg a General Surgery dobosa turnézik velük.
Nyilvánvalóan nem találunk újszerű dolgokat, progresszivitást, vagy művészi gondolatokat az albumon, az Entrails zenéje tulajdonképpen tisztelgés a 90-es évek death metal ikonjai, legfőképpen az Entombed és a hasonló svéd bandák előtt. Azzal, hogy a zenekar több mint egy évtizedig parkolópályán volt, elkerülték a különböző divathullámokat, Lundqvist mester tehát egy az egyben átmentette azt az old school szellemiséget, ami az akkori bandákat jellemezte. Az eredmény pedig egy minden szempontból kitűnő death metal album lett, olyan, amit manapság a deathcore és matekmetál dömpingben ritkán hallunk. Érdemes tehát odafigyelni az Entrails-re, a klasszikus extrém fémzenék híveinek pedig egyenesen kötelező!
Tracklist:
1. Intro: Tales From the Morgue
2. Blood Red
3. Voices
4. Breath of Blood
5. Entrails
6. Stormy Death
7. Euthanasia
8. Evil Obsession
9. Triumph of the Sinners
10. The Morgue
11. The Curse of Death