Lemezismertetők

EPICA – Requiem For The Indifferent

Kiadó: Nuclear Blast

Weboldal: www.epica.nl

Kiadás éve: 2012

Stílus: Symphonic Metal

Brief Sum: While the songs on the new album mellow slower and contain less direct solutions than those on the previous albums, the outcome is still jaw dropping and it is a miracle nowadays that the band can still offer such uniqueness after six studio albums like Monopoly on Truth which is undoubtly counts as one of their best compositions. After one month I still cannot say Requiem for the Indiffirent a heroic album, which their The Divine Conspiracy is, time will surely change that. This album is a remarkable product and a proud member of the discography of the Dutch symphonic metal immortals. Thank you Epica!

Mostanság abszolút fénykorát éli a kemény zenék szimfónikus vonala, nemcsak mert egyre több csapat jelentkezik emlékezetes alkotásokkal, de a nagy női triumvirátus is igazán elemében van. Tavaly a Nightwish és a Within Temptation is két olyan korongot rakott le az asztalra, melyek karrierjük csúcspontjával vetekszenek, idén pedig az egyeduralkodók harmadik fő pillére, az Epica is kihozta hatodik sorlemezét. Sharonék mellett, talán a leghűségesebb közönséget maguknak tudható holland mindenhatók eddig a honfitárshoz hasonlóan minden lemezükkel kiakadt állkapcsokat és könnyben úszó pillákat hagytak maguk után, idén márciusban pedig újfent elérkezett az idő, hogy ne csak önmaguk, de a színtér nagyjainak szintjét is tartsák a Requiem For The Indifferent-re keresztelt legfrissebb albumukkal.

Tudván, hogy mekkora tehetségek (és milyen különleges emberek) alkotják a zenekart, az már látatlanban is egyértelmű, hogy a mostani munka is egészen különleges és egyben klasszikus „Epicas” hangulatot hordoz magával, mégis tény, hogy az új opusz fogadtatása a vártnál sokkalta hűvösebb volt, mint amire számítani lehetett. Nyilván mindebből badarság volna messzemenő következtetéseket levonni a minőséget illetően, hisz a művészet és az arról alkotott szubjektív vélemény két teljesen különböző dolog, két tény viszont tagadhatatlan: egyrészt, hogy a friss dalok valóban kicsit mást nyújtanak, mint a Design Your Universe varázslata, másfelől pedig látni kell, hogy a RFTI már most a társaság leginkább közönséget megosztó anyaga. Önmagában ez persze semmit sem jelent, hisz Mark Jansen ezúttal is olyan írói vénát villant meg a közel 80 perces játékidő alatt, hogy babérkoszorút az égbe tartva borulok le a lábai előtt, csupán csak annyiról van szó, hogy a csapattól megszokott „első látásra szerelem” helyett, kicsit több odafigyelést és türelmet igényelnek a szerzemények, amik messze nem olyan direkt módon ütnek, mint a DYU majd’ összes pillanata.

A struktúra még egy érdekes dolog volt számomra, mert most valahogy kevésbé érzem azt a lineáris, logikus felépítést, ami az eddigi kiadványokon jellemző volt. Az intro után a Monopoly On Truth-al berobban a valaha megírt egyik legnagyszerűbb Epica nóta, mely különösen a szám felétől okoz olyan szinten lúdbőrözést, hogy attól már szinte ténylegesen baromfinak érzem magam, majd az immáron középtemós, kislemezes Storm The Sorrow bűvöl dallamaival, végül a negyedik tracknél már el is érkezünk az album mindig kiemelt pontját képező balladához, a Delirium személyében. Az első húsz perc tehát gyakorlatilag ellövi az összes nagy momentumot, és bár hál’ istennek közel sincs róla szó, hogy unalomba fulladna a folytatás, mégis, a többi szakasz megmarad „csak” izgalmasnak a nyitány árnyékában. Más lapra tartozik, hogy a hasonszőrű nagyzenekari megoldásokkal dolgozó csapatok évek verejtékes munkája után sem képesek akár csak egy olyan dalt is összehozni, mint mondjuk a címadó vagy a Deep Water Horizon, de mondjuk a magasan a csúcspontot jelentő Monopoly-hoz mérten, zsenialitásuk ellenére is kiszorulnak a figyelem középpontjából. Ennek ellenére folyamatos, nem mindennapi élvezetet nyújt minden egyes eltöltött perc a korongon, a Stay The Course és az állítólag élőben is rendkívül hatásos Avalanche pl. a sokat emlegetett fénypontok potenciális utódjaként is tekinthetők.

Minden tiszteletem a hangszeres szekcióé ezekért a szerzeményekért, ám a zene legcsodálatosabb eleme továbbra is Simone Simons lenyűgöző hangja, mely évek múltán is olyan mélységekbe képes magával rántani, hogy szabályosan fáj a csönd a Serenade Of Self-Destruction utolsó akkordja után. Imádnivaló, ahogy Simone hangjával, ének stílusával és egész személyiségével oly természetesen játszik az emberi érzelmekkel, mint egy óvodás kisfiú a kedvenc plüssei társaságában, a Delirium, vagy éppen a bónuszolt Twin Flames sirató-faktora pedig egyenesen olyan hatékonysággal működik, mintha valakinek egy fej, hámozott vöröshagymát nyomnánk egyenesen a pupillájába.

A csöppet lassan érő összhatás mellett, ugyancsak sok kritika érte a gitárszegény soundot, de be kell valljam, én teljes mértékben ki vagyok békülve ezzel a vokál-centrikus, teátrális hangzás megoldással is. Mint azt már sokszor elmondtam, a megfelelő műfajokban magam is boldogan repesztem a hangalakat zsírosan dörgő riffekkel és dobhártyaszaggató lábdobbal, de egy Epica lemez esetében kimondottan előnyös húzásnak tartom, hogy a billentyűk és az ének viszi a hátán a produkciót a megszólalás terén.

Igazi „beauty metal” ez, minden olyan szükséges hozzávalóval, amiért szeretjük ezt a vonalat, illetve konkrétan a hollandok munkásságát. Van egy másfajta utóíze az albumnak, mint amire az előzmények engedtek következtetni, és egyetlen hónap eltelte után még valóban nem érzem olyan heroikus anyagnak a Requiem…-et, mint mondjuk a The Divine Conspiracy-t vagy a 2009-es kiadványt, de egyszerűen áramlik az őszinteség és a még mindig tiszta érzelmek, amik miatt nem lehet gyenge láncszemként tekinteni a korongra.

Pontozás tekintetében úgy érzem, mintha az eszem ellen egy kibiztosított fegyvert szegeznének mereven a halántékomra, és mivel a Jansen-legénység és Simone istennő már hosszú évek óta magántulajdonként kezeli a szívemet, így kétség sem férhet hozzá, hogy a Requiem For The Indifferent a diszkográfiához méltó módon, tökéletes ékszerként ragyog majd örök időkig a gyűjteményemben. Köszönjük Epica!

SAMPLE:
Facebook link

Tracklist:

1. Karma
2. Monopoly On Truth
3. Storm The Sorrow
4. Delirium
5. Internal Warfare
6. Requiem For The Indifferent
7. Anima
8. Guilty Demeanor
9. Deep Water Horizon
10. Stay The Course
11. Deter The Tyrant
12. Avalanche
13. Serenade Of Self-Destruction


Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

Epica, Apocalyptica: közös dal és koncert márciusban

KMZ

Epica, Apocalyptica – közös turnén érkeznek ősszel

KMZ

Epica és Powerwolf koncert a Barba Negrában

KMZ

KME videók: Reverence, Whitechapel, Waken Eyes, Epica, Chastain, Thy Art Is Murder, Whiskey Ritual, Twitching Tongues, Ecnephias

KMZ

Epica – The Essence Of Silence (Official live video)

KMZ

Epica – “The European Enigma” aftermovie-k; új turné időpontok

KMZ

Epica Interjú

Lothwen

Epica, Dragonforce, Diablo Blvd – Koncertbeszámoló

Lothwen

Epica „Victims Of Contingency” zenevideó premier

KMZ

Hot News: Epica – announce the second leg of the European Enigma Tour

KMZ

Hot News: Epica – Acoustic session from Pinkpop-Show online!

KMZ

Hot News: Epica – ‘Unchain Utopia’ lyric-video revealed!

KMZ

Hot News: Epica – »The Quantum Enigma« worldwide chart entries!

KMZ

Hot News: Epica – »The Quantum Enigma« out now!

KMZ

Hot News: Epica – announces European fall tour 2014!

KMZ

Hot News: Epica – ‘The Essence Of Silence’ lyric video now online!

KMZ

Hot News: Epica – release second studio clip for »The Quantum Enigma«

KMZ

Hot News: Epica – launch the first episode of their studio documentary

KMZ

Hot News: Epica – »The Quantum Enigma« details revealed!

KMZ

Hot News: Epica – ‘Martyr Of The Free Word’ live (as taken from »Retrospect«) online now!

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek