Nem mindennap találkozom olyan lemezzel, mint az Infernum Omnes! Ezt a különleges albumot a francia szimfonikus black metal brigád, az Epine rögzítette. Mielőtt belemennék a részletekbe, közölnöm kell, hogy a szóban forgó – még 2020-ban megjelent – kiadványra nem magamtól bukkantam és nem is promóként érkezett hozzám, hanem idén tavasszal maga a zenekar ajándékozta nekem. Na de haladjunk szépen sorjában!
Valamikor április végén az Insane Hellride Entertainment egy jó kis grindcore bulit kanyarított a Riffben, három francia csapat, a Massive Charge, a Yarotz és a Growls részvételével. Ha emlékezetem nem csal, a Massive Charge-os srácok mörcs pultja mögött a dobosuk, Matthieu Breda állt, akivel a kötelező CD vásárlás után hosszabban eldiskuráltunk mindenféléről. Mikor szóba került a zene, elárultam, hogy nem a grind az igazi szívem csücske, hanem a black metal. Erre legnagyobb meglepetésemre Matthieu közölte, bizony az egyik gitárosuknak, Ginonak, van egy jó kis black projektje, amiben NOIRe AMe néven játszik, na de máris megkeresi, hátha a jó társaság kizökkenti kicsit a rossz hangulatából. A folytatás kitalálható; öt perc múlva már javában csúszott lefelé a whiskey és a sör, ezalatt pedig beavatást nyertem az Epine mögött álló zenei koncepcióba. A formáció egyetlen állandó tagjaként Gino részletesen elmesélte mit gondol a zenélésről, a black metal múltjáról, jelenéről, jövőjéről, valamint sok egyéb mellet beszélt még arról is, hogy miben különbözik az ő általa elképzelt vonal a mai mainstreamtől és undergroundtól egyaránt. Végül, miután mindketten becsíptünk kissé, a kezembe nyomta az Infernum Omnes-t, majd utamra engedett azzal, ha időm engedi hallgassam meg, azután írjak róla valamit. Az ígéret szép szó és kötelez! Szóval íme, ezt gondolom az Epine bemutatkozó anyagáról:
Az Infernum Omnes csodálatos harmóniákkal teletűzdelt alkotás, folyékony gitárokkal, sűrű basszussal mi több, kiválóan programozott dobokkal. A ritmusszekció no meg a nagyzenekari elemek szinte robbantják a dobhártyát, és hogy teljes legyen az összkép, a 30 perces munkából a francia nyelven előadott vokálokra és a kórusra jutó minden egyes másodperc igazi ajándék a fülnek, az elmének. Szóval az Epine igazi erőt mutat!
Az Infernum Omnes hat szerzeményéből az első – La maison charnelle – egy valódi múltidézés. Harangzúgás és sikolyok nyitják, mígnem bekapcsolódik NOIRe AMe sűrű basszusa, a dobsound, végül pedig a sejtelmes, de kissé marcona vokálszekció (Magnus, Vomitor Priest, Haïtre), és máris egy zubogó folyó sodrában érzed magad. Azt gondoltam, mi ez, netalán egy elveszett korai Dimmu Borgir lemez? Ahogy haladnak a percek rá kell jönnöm, többről van szó, hiszen hatások tekintetében a skandináv és a francia hagyományok ugyanolyan mélyen érvényesülnek a kivitelezésben. Nem említettem még a nagyzenekari elemekért felelős Louis Viallet nevét. Ennek oka, hogy az ő ötletei igazán a Déréliction-ban érvényesülnek. Különösen a záró szakaszban leleményes, ahol a harsona, a hegedű és a zongora hármasa egyszerűen katartikus!
Ennek a lemeznek a ritmikus ragyogása elsőre kiderül. Le calice amer címen érkezik a következő, ízig-vérig sötét szerzemény. A gyors tempójú darab jó riffeket produkál, viszont számomra nem emiatt érdekes, hanem az éteri hangulat mellett csipetnyi Obscurcis Romancia-t idéz, ami a folytatásban – Les eaux purpurines – az ütem, a zongora szerepeltetése, továbbá a váltások révén immár letagadhatatlan. Egyedül a kórus alkalmazása pofoz fel az illúzióból: ez még fiatalkorom kedvenceinél is jobb!
Kakofón virágzások, melyeket sűrűbb, végzetesebb passzusok tarkítanak. Így írható le röviden az En ces bras de lin. A változatos, groove-dús hangzást robbantásos ütemek, nagy vágták és néhány kisebb szóló teszi tökéletessé. A zárótétel – Les fausses portes – monumentalitásában a dallamtól a progresszíven át a különösen brutálisig mindenre hallani stílusvariációkat, de a kombinációt, mégis az áriák és rétegelt vokál tartja össze, illetőleg mozgatja hatásosan.
Mindent egybevetve, a zenekar dalszerzője és zenei teljesítménye nagyon magas szinten áll, és szerintem bőven meghaladja egy debütáló album szintjét. Többszöri hallgatás után is úgy vélem igaza volt Ginonak, az Epine tényleg új kocsis a gyeplő mögött. A legmagasabb ajánlás!
Kiadó: –
Kiadás éve: 2020
Stílus: Symphonic Black Metal
Web: facebook.com/epinelegion
Tracklist:
- La maison charnelle
- Déréliction
- Le calice amer
- Les eaux purpurines
- En ces bras de lin
- Les fausses portes
Pontszám: 10