Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.equilibrium-metal.de
Kiadás éve: 2008
Stílus: Folk / Pagan Metal
(scroll down for English Version)
Az Andreas Völkl (gitár), Armin Dörfler (szintetizátor), Helge Stang (vokál), Manuel Di Camillo (dob), René Berthiaume (gitár), Sandra Völkl (basszusgitár) felállású német hatosfogat 2001-ben alakult. Harmadik anyaguk ez (ezt megelőzően jelent meg 2003-ban demo CD-jük, majd 2006-ban a „Turis Fratyr”), amelyen a folk hatásokban bővelkedő germán black metal epikusabb részekkel van megspékelve, a keverés majdnem száz százalékos, egy-két dolgot azonban hiányolok: a hangok egy része néhol nagyon steril érzetet nyújt, ez némileg csökkenti az élményt. A lemez felépítése mellesleg nem rossz, elég jól tolják ezt a szimfonikus/folk/black metal vonalat, bár a felvétel tisztaságára jobban oda kellett volna figyelni.
A Prolog Auf Erden klasszikus szimfonikus metal stílusjegyekkel indít, ami azonban (néhány későbbi betéttel együtt) elég sterilen szólal meg a szintetizátort illetően. A témáival semmi gond, a dallam és szólórészei is jók Armin Dörfler-nek, de a hangok lehetnének sokkal élettel telibbek. E laza kis bevezető után berobban a pusztító tempójú black metal témavilág, ami alatt az ének szinte elveszik… az említett szimfonikus betét után visszaváltanak a klasszikus metal témákba, némi kiállással kiemelve egy részt. Olyan felemás ez a szám – érződik, hogy lett volna min dolgozni kicsit a keverést illetően…
Wurzelbert a következő, fagyos harci indulóval indító szám, ahol a szintetizátorból végre előtörnek a megfelelő hangszínek… A folkos black metal jól szólal meg, az ének is rendesen hallatszik. A szokásos galoppozós rész nem olyan zavaró, minden a helyén kalapál. A témák változatossága teljesen korrekt, kicsit visszamentünk a ’90-es évekbe, de úgy istenigazából:)
A Blut Im Auge hatalmas erővel robban be, és szétfeszít mindent. A stílusra oly jellemző jelek sorából, és a jó kompozícióból egyszerűen süt a múlt. Remekül összerakott számról beszélhetünk, minden kidolgozottan van a helyén, s bár a vége felé kicsit megbicsaklik a szám, azért teljesen korrekt. Kihagyhatatlan!
Az Unbesiegt kezdete elég gáz, úgy szól, mint egy nyálas karibi sorozat főcímzenéje. A beinduló zúzás feldobja és megváltoztatja szerencsére a hangulatot, de pár sablontéma és giccses szintetizátorhang itt is beköszönt. Nem rossz ötleteken alapszik, de vannak részek, amelyek nem elég érettek még.
A Verrat egy hatperces pörgés és miegymás keveréke. Feszes tempóval indít a szám, kemény black metal elemek tombolnak, kissé indusztriál hangzással, az ének változatos, minden a helyén. A kissé tört ritmusú betéttémák a hardcore elemeket idézik egy pillanatra, de minden visszafordul egy perc alatt a fagyott mezők hangulata felé, ahogy a két sereg nekirohan egymásnak… Igazi warrior dalt hallhatunk, epikus felhanggal.
A Snüffel egy elég elkoptatott ritmussal nyit, de a folytatás sem változik nagyon, tucat dalt hallhatunk sajnos. A játékkal itt sincs semmi baj, és tudom, hogy ezerszer játszott témákból a stíluson belül nemigen lehet mit kihozni, de vannak arra utaló jelek, hogy van bennük ötletesség (ebben a számban is előfordulnak ilyen részek), és ráadásul jól is tolják a zenét. Viszont nem kellene összecsapott számokat felvenni, ami ötletes lenne, de…
A Heimwärts sajnos ugyanezt a sort követi, bár talán ebben több az eredetiség és a jó témák száma, mint az előzőben. Minden remekül szól, az ének is elég feszes, mély ahhoz, hogy kifejezzen mindent, amit ki kell adnia magából, de vannak benne borzalmas sablontémák, amik elgyengítik a szerkezet felépítését.
A Heidenrauche egy teljesen más világ szirmait bontja előttünk ki… hatalmas falak omlanak le az első behullámzó hangulat alatt, majd a finom dob, a szimfonikus betétek, a fúvósok feldobják az egészet, és olyan képeket varázsol elénk és ad át, amilyenre egy ilyen lemezen nem számítana az ember. Érdekes, hogy ebben a számban is vannak egzotikus dallamok, némi polinéz-szigeteki hatás.
A Die Weide und der Fluß szomorú dallammal indít, amit egy lassabb tempójú, folk elemekkel tarkított darab szólal meg, igazi északi stílusban. Feszes black metal ez, kőkemény fekete zene, megtoldva rengeteg skandináv elemmel, ahogy azt kell. Van ebben is azért egy kevés hiba, de annyira elenyésző, hogy nincs ok panaszra. A gitárok jól hozzák a feszes dallamokat a lassú és a középtempós részeknél egyaránt. A ritmusszekció odadöngeti rendesen a földbe az alapokat, a szinti is nagyon jól a helyén van ismét. Ez egy jól összerakott dal, ékes példája annak, hogy milyen jó számokat is tudnak összerakni.
Des Sängers Fluch a következő track címe. Érdekesen nyit ez a nóta is, nem is tudom hová tegyem, mit mondjak róla. Miután átvált egy laza vonalvezetésű, mély énekkel feldobott himnikus alapra, néhol kap egy kis színezést, ami pontosan elég, sehol sem sok, nem eltúlzott és nem átgondolatlan. Jól szól minden, a karakteres alapok itt is megszólalnak, az ötletesség teret kap, jó a témavezetés, az ének, összeségében az egész egy jó kis melankóliával megtűzdelt klasszikus darab.
A Ruf In Den Wind egy jól táncolható, energiával teli tétel a lemezen. Vannak ebben is sablon részek, és ha nehezen is, de elmegy a szám. Ezzel is az a bajom, hogy vannak benne jó ötletek, amiket azután egy-egy ilyen rész teljesen megbolygat. Még mindig azt mondom, hogy jól szól ez is, de gyenge, méghozzá harmatgyenge.
A Dämmerung-al ugyanaz a helyzet, mint az Unbesiegt-el: a bevezető eleje ugyan jól meg van írva, de nem ide való, abszolút. A folytatás sem túl kecsegtető, a sablonos témavezetés mindent elsöpör, hiába van benne fantázia…
A korong utolsó száma a Mana, ami egy bő 16 perces tétel. Sok stílus jegyei felbukkannak a szerkezeti felépítésen belül, ugyanúgy van itt modern metal, mint szimfonikus, vagy black metal, némi folk és hardcore betét. Kissé tartottam az elején a hosszúságától, de csalódtam is. Északi stílusjegyek, főképp páros dallamok, de előfordul egy-egy páratlan is. Instrumentális volta miatt kissé nehézkesnek ígérkezik, és valljuk be őszintén, van is benne egy-két eltévelyedés, ami azért megtöri ezt a hangvarázslatot. (a CD másik változatán van még egy szám, a „Was Dereinst War”). A stílus szerelmesei nyugodtan hallgassanak bele, érdemes a bandát-e pár gyengeséget leszámítva is figyelemmel kísérni.
——————————–
ENGLISH VERSION:
This German six-piece, consisting of Andreas Völkl (guitar), Armin Dörfler (keyboards), Helge Stang (vocal), Manuel Di Camillo (drum), René Berthiaume (guitar), Sandra Völkl (bass), was formed in 2001. This is their third release (their demo CD was released in 2003 followed by 2006’s „Turis Fratyr”) in which folk-inspired German black metal is spiced with more epic parts. The sound is almost perfect but I miss a couple of things: some parts sound too sterile decreasing the experience. The structure of the album is good anyway, they play this symphonic folk/black style quite well though they should have put a bit more attention to the purity of the recording.
Prolog Auf Erden starts off with classic symphonic metal elements that (together with some later parts) sound a bit too sterile as far as the synth is concerned. There’s nothing wrong with the themes of Armin Dörfler, his melodies and solo parts are also okay but the sounds could be a bit more alive. After this loose introduction devastating black metal themes attack during which the vocals almost disappear… after the mentioned symphonic part they return to classic metal themes emphasizing a section with some breaks. This track is a bit unmateched – it’s sensible that they could have worked a bit more on the mixing…
The next one, Wurzelbert, starts with a freezing battle march theme, where the keyboard sounds are finally good… Their folkish black metal sounds good, the vocals are also okay. The usual galloping part is not too disturbing this time either, everything sounds okay. The variety of themes is cool, like a real return to the 90’s:)
Blut Im Auge busts in with great power, straining everything. Simply, the elements characteristic to the style and the fine composition reek the past. It’s a well built-up song with everything on its place and though at the end the track slids off a bit, it’s perfectly okay. Unmissable!
Tha first part of Unbesiegt sucks a bit sounding as the soapy soundtrack of a Carribean series. Fortunately, the crushing theme alters the mood but there are also some cliché themes and cheesy synth sounds. The basic themes are not bad, but some parts are unmatured.
Verrat is a six-minute mix of spinning and whatnot. The song starts with tight tempo, heavy black metal themes rage with a bit of industrial sound, the vocals are varied, everything’s on its place. The staccato themes remind a bit of hardcore but all turn back in a minute to the mood of frozen fields as the two troops break in on each other. A real warrior song, with an epic overtone.
The starting rhythm of Snüffel is quite worn-out and the rest of the song does not change too much either, it’s a run-of-the-mill tune, unfortunately. Nothing wrong with their play anyway, and I know that it’s not easy to come up with good result from played-a-thousand-times-before themes but there are signs that they’re creative (there are also some parts here too) and they play it quite good. However, no need to record rushed songs which would be creative but…
Heimwärts, unfortunately, follows also that line but maybe there are some more originality and good ideas here than in the previous song. Everything sounds cool, the vocals are tight and deep enough to be expressive but there are some horribly cliché themes that weaken the structure.
Heidenrauche reveals the petals of a completely different flower… vast walls crumbling down during the first waving mood, then the fine drumming, symphonic parts, and the brass make the whole thing cool, painting a picture which we would not expoct from such an album like this. Interesting that there are also exotic melodies here, some kind of Polynesian Islands-influence.
Die Weide und der Fluß starts off with a sad melody followed by a slow song spiced with folk elements in the Northern vein. It’s tight black metal, hard as a stone black music, spiced with a lot of Scandinavian elements as it should be. There’s some weakness in here too but it’s evanescent actually. The guitars bring the tight melodies both for the slow- and mid-paced parts. The rhythm section lays the hard base well and the synth is okay also. A well built-up track, an example of the band capable of fine composing.
The next one is titled Des Sängers Fluch, the opening is interesting, not easy to tell anything of that. After changing to a hymnic base with a loose drive and spiced with deep vocals it’s getting a bit of colour here and there, not too much but exactly the amount it needs, in a well thought-out manner. Everything sounds good, the base is characteristic, they let space to their creativity, good themes and vocals, and, all in all, it’s a classic piece tinged with melancholy.
You can even dance to Ruf In Den Wind which is full of energy. There are also here some stereotyped parts, but it’s just okay, actually. I have the same problem here that there are some good ideas that get disturbed by some strange themes. I’m still saying it sounds good but it’s weak as hell.
Dämmerung is like Unbesiegt, the introduction is well-written, but it’s absolutely out-of-place here. The rest of the song isn’t any better either, the stereotyped drive of themes ruins the whole even if there is creativity in the track…
The last song of the record is Mana which is 16 minutes long. There are a lot of ideas from different styles in the structure be it modern metal, or symphonic metal, black metal, some folk or hardcore parts. I was afraid of the track’s length at first but I got disappointed as well. Northern themes, even melodies mainly, with some uneven ones. Due to its instrumental nature it seems a bit hard to digest and, to be honest, there are some deviations in it that break the sound magic (there is an extra track „Was Dereinst War” on the other version of the album). Lovers of the genre may have a try with it if it’s worth following the band, apart from the occasional weakness.
Tracklist:
1. Prolog auf Erden
2. Wurzelbert
3. Blut im Auge
4. Unbesiegt
5. Was dereinst war
6. Verrat
7. Snüffel
8. Heimwärts
9. Heiderauche
10. Die Weide und der Fluß
11. Des Sängers Fluch
12. Ruf in den Wind
13. Dämmerung
14. Mana