A svéd Ereb Altor nevével úgy sikerült összefutnom anno, hogy éppen epikus, konkrétan a kései Bathory örökségét folytató zenék után kutattam. Talán egy fórumon említette valaki, hogy ők állnak legközelebb a Hammerheart és a Twillight stílusához. Nem is kellett csalódnom, ugyanis a bemutatkozó By Honour-t olyan mértékben hatotta át Quorthon szelleme, mint előtte semmi mást. Számomra ezzel képesek voltak némileg betölteni az űrt, ami a Mester után hátramaradt.
Azóta is számtalan sárkányfejes hajó vágott neki a háborgó tengereknek, kalandokra, zsákmányra, dicsőségre éhesen. Ki több, ki kevesebb sikerrel, vagy éppen hullámsírban lelt örök nyugalomra. Az Ereb Altor eddig szinte minden alkalommal győzedelmeskedett, de a megmérettetést sohasem szabad félvállról venni.
Hőseink a kilencedik lemezhez érve sem felejtették el ezt a leckét, és ugyanazzal a hittel, komolysággal álltak most is a zeneszerzéshez, amit eddig megszokhattunk tőlük. Úgy tűnik, hogy Mats és Ragnar (akik már az Ereb Altor-t megelőzően is harcostársak voltak az epikus doom-ot játszó Isole soraiban, sőt a két csapat azóta is párhuzamosan halad) még nem fogyott ki az ötletekből.
A Bathory hatása természetesen még most is jelen van, de az évek alatt sikerült kiérlelniük annyi egyedi ízt, sajátosságot, hogy az ilyen jellegű hasonlítgatás már egyáltalán nem mérvadó, ezért a továbbiakban ettől el is tekintek. Az Ereb Altor erőssége mindig is a kiváló hangulatteremtésben, emlékezetes riffekben, dallamokban rejlett. Szerencsére ezúttal sincs ez másképp. Rögtön a lemezt indító “I Have The Sky” egy akkora melódiával ragad torkon, ami egyetlen viking, folk, vagy északi metal rajongót sem hagyhat hidegen. Tényleg nincs jobb szó erre: Epic! Mats hangjánál nem is lehetne tökéletesebben illeszkedőt találni ehhez a zenéhez. Erőteljes, koszos, szétfeszíti az érzelem, mégis minden hang a helyén van. Egyszerűen imádom, ahogyan énekel. A “Vargtimman” valamivel komorabb, mondhatni black metal-os tétel, a refréneknél érdekes, suttogó kántálással. Igazán jól áll neki a svéd nyelv. A Fenris ismét egy szépen felépített himnikus darab. Semmi extra, de nem is lehet kötekedni vele. Sőt, remek felvezető a “Rise Of The Destroyer”-hez, ami talán az egész lemez leggyilkosabb dala. Király riffek, felpörgetett tempók hívnak harcba, vagy elkerülhetetlen pusztulásba. Az “Alvablot” gigászi kórusokra épít. Tudom, azt mondtam, hogy nem hasonlítgatok a Bathory-hoz, de ez itt elkerülhetetlen. Szó szerint olyan, mintha valamelyik Nordland lemezről, vagy a Blood On Ice-ról maradt volna le, még az ének is tiszta Quorthon. A “Den dighra döden” egy hosszú, de hangulatos, varjúkárogással kísért felvezetőből bontakoztat ki egy irtózatosan gonosz szerzeményt. Ettől még a black metal fanok is elégedetten fognak csettinteni. Ez a vészjósló atmoszféra átkúszik az ezt követő “Ner i mörkret”-be is. Itt külön szeretném kiemelni Tord dobos játékát. Nem tolja túl a technikázást, de remek érzékkel mindig alázatosan, mégis izgalmas ütemeket tud hozni. Öröm hallani ezt az eleganciát. Utolsónak érkezik a “Heimdals Horn”, ami megint csak arról árulkodik, mennyire átgondolt alkotásról beszélünk. Gyönyörű lezárás, hatalmas dallamokkal, kórusokkal, kürtszóval, szóval egy percre sem hagyták leülni az albumot.
Az Ereb Altor ismét bizonyított, hogy ennyi lemez után is képes hitelesen, színvonalasan játszani ezt a zenét. Az Enslaved-et, korai Einherjer-t nem döntik le nálam a trónról, de ha epikus viking metal-ra vágyom, akkor ők is rendre előkerülnek majd, és nem csak a régiek, a Vargtimman-t is ugyanolyan szívesen hallgatom.
Kiadás éve: 2022
Stílus: Epic Pagan Metal
Weboldal: facebook.com/ErebAltorOfficial
Tracklist:
1. I Have the Sky
2. Vargtimman
3. Fenris
4. Rise of the Destroyer
5. Alvablot
6. Den Dighra Döden
7. Ner i Mörkret
8. Heimdals Horn
Pontszám: 9